Az alábbi sztori alapján nehéz másra gondolni, mint, amit olvasónk ír: "Öltönyös, határozott megjelenésű, reptéri alkalmazottnak tűnő ember, /.../ komolynak tűnő adminisztratív bullshittel próbálja beparáztatni a kevésbé tapasztalt utazókat." Vajon mennyire van ez rendjén?

Kedves Homár,

A munkám okán viszonylag gyakran utazom repülővel, így volt alkalmam megszokni a ferihegyi váróteremben utasokat vegzáló üzletkötőket. Legalábbis azt hittem, a Wizz Air egyik hiénájának ugyanis sikerült kimaxolnia nálam a témát. Az affér még augusztusban történt, és nem is komoly (inkább csak elgondolkodtató) eset, így csak most jutott eszembe, hogy elküldjem nektek is.

Kollégákkal utaztam együtt a nyár végén, hajnalban már a reptéren voltunk. Ahogy átértünk a biztonsági ellenőrzésen, a nagy járatinformációs kijelzőhöz baktattunk, hogy megnézzük, mikor-melyik kaputól indul a gépünk. Akkor lépett oda hozzánk egy öltönyös arc (névtábla vagy azonosító nélkül), jó reggelt kívánt, majd megkérdezte, hogy van-e nálunk lakcímkártya (!).

Bizonyára sokunk kedvencei a kizárólag ismeretlen számról jelentkező üzletkötők, aki valami szuper biztosítási vagy egyéb ajánlat miatt keresnek, de mielőtt mesélni kezdenének nekünk a soha vissza nem térő lehetőségről, kérik, hogy azonosítsuk be magunkat. "Éééééén azonosítsam magam??? Dehát te hívtál haver!"- hördül fel ilyenkor a Rumcajsz az egyszeri emberben. Aztán az óvatosabbak vagy konokabbak részéről itt vége is a beszélgetésnek, de az egész jelenség azért felvet kérdéseket.  

Kedves Homár, 

Lelkes olvasótok vagyok és én is gyakran kerülök összetűzésbe a különböző jogtalanul eljáró cégekkel. Eddig nem akartam írni csip-csup pár tízezres ügyekben, de szeretnék egy aggasztó adatvédelmi ügyben írni most. Esetleg ha van szakértőtök az ügyben érdekelne az ő álláspontja is, mert szívesen fordulok az adatvédelmi hatósághoz, ha jogos. 

Akkor a történet.

Történt ugyanis egy napsütéses reggelen, hogy hívnak egy ismeretlen számról. Felveszem. Elhadarja egy úr, hogy valamelyik kft. megbízásából hív a biztosítómtól és adategyezetetést szeretne, ezért akkor most diktáljam be a nevem, születési hely, idő, édesanyám neve és lakcímem. Innentől már gyanús is volt a dolog, hiszen egy idegen telefonálónak sosem diktálok be adatokat, de amúgy sem senkinek, aki engem hív... majd ha akarom én, hívom őket, ha diktálgatni van kedvem. Gyorsan le is ráztam a fickót.

Más ügyfélnek is meggyűlt már a baja a szolgáltatóval, a GVH is bünteti, és Szg története sem tett sokkal jobb benyomást a társaságról. Óvatosan hát az ügynökökkel.

Péntek délután csengetnek. Egy srác és egy csaj (igen ez a helyes kifejezés, bár bizniszmódiba voltak öltözve) áll ott, a srác beszél, közben rágózik, nem mutatkozik be, nem mutat arcképes igazolványt sem. Azt mondja: A távközlési társaságtól jöttünk, ellenőrizni a kollégáink munkáját. Rákérdezek: Invitel? Ő: Az.

Reméljük valami kedvezmény végül leesett Lászlónak, hiszen először pofára ejtették a porszívüügynökök, most meg eladtak neki 300ezerért egy porszívót és ezt nagy boldogan meg is írta nekünk. Mindenesetre a lényeg az, hogy a plázákat járó marketingesek egy létező cég létező termékét próbálják eladni, de ha mégsem jelennek meg az ezresünkért és mi még mindig kíváncsiak vagyunk a porszívójukra, érdemes verni az asztalt.

A poszt megjelenésével egy időben beszélt a csajom velük telefonon, mondták bocsánat, elkallódott a szelvény, természetesen jönnek, megcsinálják. Kb 20 perc múlva újra hívták, hogy olvasták a homárt, ha megállapodtak, akkor miért írtam meg a posztot? Illetve kértek, ha jönnek, és elégedettek vagyunk, akkor azt is írjam majd meg. A poszt már előtte megszületett, csak később került ki... de ez mindegy is.

A porszívóügynökök új generációjának képviselői már nem csöngetnek be az otthonunkba, nem fáradnak azzal, hogy bemutassák a gépeket, de még akkor sem, ha mindezt elvárjuk tőlük. Egyszerűen leszólítanak egy plázában, elkérik az ezer forintot a próbatisztításért, aztán eltűnnek. Bár a cég létezik, Lászlóék egy hónapja nem hallottak felőlük.

Egy pláza folyosóján megállított egy hölgy, május közepe táján, hogy 1.000 Ft ellenében kitakarítják egy szőnyegünket überszuper módon, az überporszívóval, meg vegyszerrel és házhoz jönnek.

Vucc "nem nagy számnak, de kissé megdöbbentő"-nek minősített azt, hogy felhívta egy zepteres pióca, be akarta palizni egy átlátszó trükkel (pont ő tizedik, bruhaha, nyert egy 500 forintos valamit, amiről nem árulja el, hogy mi, de átadná személyesen, de azt sem árulhatja el, hogy ró-e ez a szerencsés nyertesre további kötelezettségeket), majd amikor Vucc nemet mondott, beszólt neki, hogy "Kicsit sem nagyképű duma ám!" és lecsapta a telefont. Drága Vucc, a csávó fent van az iwiwen, Fradi és Real Madrid-drukker, reggel kavézik, szereti a Tankcsapdát és a Green Dayt, férfi létére olyan hiú, hogy nem árulja el a születési évét, és 2008 szeptemberétől dolgozik a Zepternek. Küldjön neki tréfás fotómontázst az Illés Béla által szexuálisan leigázott Gutiról, talán észhez tér.

Tamás tombol, mert a feleségét rábeszélte egy T-s ügynök, hogy mondják le a régi előfizetésüket és váltsanak új díjcsomagra. Tamás nem tudta, hogy csak a csomagot kéne átköttetnie, hanem az ügynök javaslata szerint szerződést dontott, így persze megszívta, és egy időre dupla alapdíjat kell fizetnie. A kábeltiborc panaszai alant: