via GIPHY
Bármilyen területről is legyen szó, a karbantartási és felújítási munkák embert próbáló időszakot jelentenek szolgáltatónak és ügyfélnek egyaránt. Ettől persze ezeket megúszni nem lehet, de átgondolt szervezéssel és jó kommunikációval minimalizálni az elkerülhetetlen kényelmetlenségeket igen. Ez utóbbi valamiért elképesztően nehéz a MÁV-nak. Pedig az utastájékoztatás nem tűnik ördöngősségnek, és mivel rendszeresen előfordul különböző szakaszokon, elég lenne egyszer kidolgozni a menetét rendesen. Például az Elvirán egy kis, jelöletlen buszkontúr helyett nagy villogó feliratban kiírni az adott menetrendnél, hogy bizonyos szakaszon pótlóbuszok közlekednek, a pályaudvaron meg minden lehetséges helyen feltűnően, akár az aszfalra fújva jelezni, merre kell menni az átszálláshoz, induláshoz. Mindezt aztán pár alannyal tesztelni, és ahol a tesztszemélyek belekezdenek az Confused Travolta-mozgásba, ott finomítani kell a rendszeren. Bálint beszámolója alapján lenne mit.
Tulajdonképpen semmi különös az egész, mégis olyan jó lenne, ha mégiscsak ez lenne a különös, és nem pedig a hétköznapi. Ha nem lenne olyan ismerősen jellemző az, ahogyan 2018-ban egy teljesen átlagos utas eljuthat Budapestről Pécsre.
Mert teljesen átlagos utas vagyok: évente egyszer utazom Pécsre vonattal, és az utazások között eltelő hónapokban valahogy nem érzek ingert arra, hogy a pécsi vasútközlekedés híreit olvassam, sőt, még azt is naivan adottnak veszem, hogy azért ez nem olyan bonyolult ügylet, és nem olvasok utána indulás előtt sem a Pécsre utazás legfrissebb szakirodalmának, még akkor sem, ha a kommentelők nagy része nyilván azt fogja mondani, én vagyok a hibás, amiért mindezt nem tettem meg, a saját hülyeségemet okolhatom csak mindenért, és különben is, minek mentem oda.
