Kedves Rezső,

köszönöm szépen a lehetőséget. Sajnos az idei Zero Waste kísérletünk nem sikerült túl fényesen, erről a facebook oldalunkon megjelent angol nyelvű posztból ragadnék ki pár részletet, mint reakció a részünkről. 

A Zero Waste alapelve, hogy a Samsara többé nem akar termelni szemetet. Semennyit, sem szelektíve, sem sehogy. A fesztivál területén található éttermeink, kocsmáink ezért nem adnak már senkinek eldobható tányért, műanyag poharat, semmilyen csomagolóanyagot. Erről a látogatókat hónapokkal kapunyitás előtt folyamatosan tájékoztattuk, arra kérve őket, hogy ha enni, inni akarnak, hozzanak magukkal tányért, evőeszközt, poharat, mert a kapuban nem fogunk beengedni semmiféle később szemétként felbukkanó csomagolóanyagot.  

Következésképpen ha bármilyen szemét mégis keletkezik, azt a látogató a tilalom ellenére hozta be. 

Mi fesztivál (és állatmenhely) vagyunk a természet kellős közepén, nem pedig szemétlerakótelep. Mint ahogy az erdőbe kirándulók többsége is visszahozza a hátizsákjában a hegycsúcsra felcipelt palackot és szendvicsének csomagolópapírját, mi is ugyanezt várjuk el a látogatóinktól. Nálunk nem voltak szemétgyűjtők, hanem mi azt szerettük volna, hogy a látogató ami hulladékot a tilalom ellenére becipelt, vigye szépen vissza ahonnan hozta, de a mi erdőnkben semmiképpen ne hagyja szétdobálva.  

Érkezéskor ezért mindenkitől beszedtünk 10 euró kauciót, amit egy vonalkódos zsákért fizetett a közönség. A weboldalunkon még mindig változatlan formában megtalálható információ szerint ezt az összeget akkor kapja vissza a látogató, ha a szemetes zsákja (üresen, vagy tele) elhagyja a fesztivált. A fesztiválozók egy részének fejében súlyos tévedés volt azt hinni, hogy a szemetes zsákját mi majd 10 euróra váltjuk, miután ö azt beadja nekünk a jegypénztár ablakán. 

És ezzel kezdődtek a bajok. Először jóhiszeműen adtuk vissza sorban mindenkinek a pénzt, amikor a jegypénztárnál bemutatta a zsákot hazafelé menet. 

Nagyon hamar kiderült, hogy sokan néhány utcával lejjebb egyszerűen bedobálták a zsákokat a falu kertjeibe miután megkapták a pénzüket és mentek vissza fesztiválra. 

Mások arról számoltak be, hogy többen a falu főutcáján, buszmegállókban, az árok szélén szabadultak meg a zsáktól, miután visszakapták a kauciót. 

Szigorítanunk kellett, mert nem akartunk a faluból szeméthegyet. Először látni akartuk, hogy a szemét valóban elhagyja a területet, és csak ezután fizetünk. Ennek egyetlen módja az lett volna, hogy miután emailen elküldi nekünk a fotót, egy szelfit a zsákjával, mi csak azután utaljuk a bankszámlájára, vagy paypal fiókjára.  

Ebből lett a felfordulás. Miközben a nyugati országokból, Skandináviából érkezett látogatók ezt mind egy vállvonással tudomásul vették, a magyarok és leginkább a környező országokból érkezők egy része hangos hőbörgéssel reagált, egymást is uszítva. Ez a pár tucat ember annyira agresszív hangulatot gerjesztett, hogy az emberek egy része elkezdte ott a sorban állva kiborítani a szemetét, mások a pénztárban dolgozó önkéntes fiatalokat fenyegetve dobálták be rájuk az ablakon keresztül a zsákjaik tartalmát. Rendőrt kellett hívnunk, miután az egyik látogató az ablakon beugorva a gyerek saját pénztárcájából ragadta ki a pénzt. Az önkénteseink nem mertek tovább maradni, annyira féltek. 

Bár lehetett sejteni az eredményét, elkezdtük legalább az üres zsákokat visszaváltani, sajnos ez is hatalmas hibának bizonyult. Ettől fogva ugyanis azonnal híre ment, hogy csak az üres zsákokért adnak vissza pénzt és ezután már a legtöbben ahol éppen voltak, borították ki sorban a zsákokat, az erdőben, a falu főutcáján, vagy éppen előttünk sorban állva, csak hogy visszakapják a pénzüket. Miután ezekért a szemmel láthatóan használt, de üresnek beállított zsákokért megtagadtuk a visszafizetést, csak tovább fajult a helyzet. A fenyegetések hatására végül kénytelenek voltunk idő előtt bezárni az irodát. 

Képzeljünk el egy éttermet, (ilyen persze nincs) ahol a tulaj megengedi, hogy a vendégek a magukkal hozott kaját és italokat fogyasszák. Nem veszi el tőlük, nem küldi el őket, meg sem próbálja megértetni velük, hogy felesleges messziről annyi mindent cipelni, hiszen nála is van finom és olcsó minden. (Nálunk pl egy eurónál kezdődtek a levesek, ahol mellesleg az állatmenhelyet is támogatta minden vendég) Rendben, becipelte, gyártotta szemetet. Legalább annyi tegyen meg, hogy ne hagyja ott az étterem asztalán, vagy ami még rosszabb, mindenhol szétdobálva, a tulaj fejéhez vágva. Ennyi lett volna a kérés. 

A felhívásban megadott emailcimre eddig háromszor annyi visszatérítési igény érkezett be, mint amennyi látogató összesen volt. Ugyanaz a zsák több email-címről küldött igényben is felbukkan, sokan a vonalkódot eltüntetve, azt meghekkelve próbálnak mindenáron párszor tíz euróhoz jutni. 

Ezzel a kísérlet végleg és helyrehozhatatlanul megbukott, mi pedig levonjuk a szomorú következtetést: ha a környezetvédő, természetet védő hippi közönségünknek nem sikerült, mert néhányuknak a tíz euró azonnali visszaszerzése mindenek fölött van, vajon a Földnek hogyan sikerül majd megmenekülnie. 

Amúgy az eddigi átlag 120 köbméter szemét helyett idén mindössze 30 köbméter alatt termeltünk idén, ami az eddigi mennyiség negyede. Vagyis teljesen nem volt mindez hiábavaló. 

Ami pedig a fesztivált illeti, a napokban megszületett a döntés: mindezek után a Samsara elhagyja Magyarországot.

Üdvözlettel, 

Czinkoczky Csaba