Egy már lezongorázott ügy, amiben a panaszosok kérelmét elutasította a békéltető testület, mégis érdemes foglalkozni vele. Levélírónk 2019 júliusi horvátországi nyaralása nem sikerült túl jól: az erdőtűz miatti korlátozásnak köszönhetően nem volt víz a szállodában, ami a szerződés szerint vis maiornak számít, így kártérítés sem járt. Ám az erdőtűz arrafelé abban az időszakban nem ritka, olvasónk szerint ezért ez ebben az esetben nem is számít előre nem láthatónak. 

Mivel már sokan már tervezik, sőt fizetik a csoportos horvátországi nyaralásukat, kérlek, tedd közzé az alábbi történetet, nehogy mások is úgy befürödjenek vele, mint mi. Azazhogy éppen fürödni nem fognak a szállodai szobájukban,  és vécézni se, hiába vettek folyóvizes, szállodai szobás nyaralást az utazási irodától.

Mi így jártunk a Pannónia Travel 2019. júl. 26-29 közti dalmát útjával.

Két reggelen a háromból nem használhattuk a wc-t, a zuhanyzót, mert nem volt víz. Tíz óra körül egy plázába vittek el minket, egy nyilvános wc-be (zuhanyzó persze nem volt), este meg egy benzinkútnál álltunk meg.  A vacsorához palackos ivóvizet is csak hosszas veszekedés után kaptunk. A két legkitartóbban balhézó utas a 46-ból este 11-re azt is ki tudja harcolni, hogy a szomszédos kemping konténer-zuhanyzójába beeresszék zuhanyozni (ott volt víz).

Írásban, szóban két napig folyamatosan követeltük hiába az utaztatótól, hogy vigyenek másik szállás(ok)ra, nem is kell szállodába, csak folyóvizes szoba legyen: maradtunk ott, ahol voltunk. Ugyanakkor magunk se kereshettünk másik szállást, mert kilométerekre voltunk lakott helyektől (ez az a bizonyos „...közelében” c. csapda az ajánlatokban), ahonnan gyalogosan, helyismeret nélkül nem tudtunk elmenni. Én magam először utaztam csoportosan, ezért voltam gyanútlan.

És ez a szolgáltatás a békéltető testület szerint teljesen rendben volt az utaztató cég részéről, ezért elutasította kártérítési kérelmünket, amelyet nyolcan adtunk be. Elfogadta az utaztató cég indoklását, hogy erdőtűz volt Horvátországban, ami vis maiornak számít, és a cég mindent megtett értünk, amit tehetett.

A vis maiorról annyit, hogy két perc internetes tájékozódással az alábbi dátumokon találtam minden évben erdőtüzes tudósításokat: 2019. júl. 16., 2018. júl. 26., 2017. júl. 18 és aug 21., 2016. aug 24., 2015. júl. 21., 2014. júl. 16., 2013. aug. 28., 2012. júl. 24., 2011. jún. 27 és júl. 15., 2010. aug. 22. Emiatt véleményem szerint az utazási cégektől igenis elvárható, hogy legalább az ajánlatukban nyomatékosan tájékoztassák az utasaikat, hogy arrafelé minden nyáron tűz van, víz viszont olyankor nincs, és ők nem fognak másik szállást biztosítani, mert ez vis maior. Csak épp rendszeres, minden évben előre látható vis maior (szerintem ez egy új jogi fogalom!).  Egyébként még víz is volt a szálloda első emeletén, ahol egy kínai csoport lakott – de még azt sem intézték el, hogy legalább néhány utast leköltöztessenek oda, a szabad szobákba….  

További érdekes pénzügyi eljárás volt az utazási iroda részéről, hogy az út alatt beszedtek még 500 kuna készpénzt, amelyről nem adtak átvételi elismervényt, egy sajtcetlit sem. Nem ismerem mélységében a pénzügyi és számviteli törvényeket, de tudtommal még a mozijegy is arra szolgál az ülőhelyen kívül, hogy a vásárló kapjon valami „elszámolást” arról, amit kifizetett… A békéltető testület azonban ezt az eljárást is rendben lévőnek találta, vagyis hogy több mint húszezer Ft-nyi kp / fő összeget csak úgy az idegenvezető markába nyomtunk.

A kedves Utastársak háromszor gondolják meg, ha csoportos utazással mennének Horvátországba július-augusztusban. Mert az erdőtüzes vis maior biztosra vehető, a vízkorlátozás is, és az utazási irodától majd elegendő szolgáltatásnak számít, ha lerakja őket egy nyilvános wc-nél reggel-este. A fogyasztóvédelem szerint is úgy kell nekik, ennyi jár a pénzükért.  Ennek tudatában fizessenek be buszos nyaralásra Horvátországba.