A Homáron igazán hosszú az árnyéka az Intrum Justitiának, dehát milyen legyen egy követeléskezelő cégnek, ugye. A legismertebb behajtó cég kapcsán a mit, meddig és hogyanról is többször volt már szó, de  minden eset picit más, az ismétléses tanulás pedig igazán fontos módszer az ismeretek elsajátításához, így itt az ideje egy újabb intrumos posztnak. Ezúttal a Telekom és egy elmúlt szerelem adja a további keretet a történethez.

Kedves Tékozló Homár!

Remélem ti tudtok nekem segíteni a lenti panaszos ügyemben.

2014-ben szerződést kötöttem a Telekommal otthoni szolgáltatásra. A felhasználási hely XY utca 19-es házszámra vonatkozott, ez volt az albérlet címe. Az aláírt szerződésben megadtam egy számlaküldési címet, amely szerint a számlákat és minden egyéb levelet az XY utca 30-ba kellett volna küldeniük, illetve megadtam a jelenleg is élő telefonszámomat.  A szerződésben egyébként ez szerepel: 

ezeket az adatokat abból a célból bocsátottam a szolgáltató rendelkezésére, hogy ezeken az elérhetőségeket az előfizetői szerződés teljesítésével kapcsolatos kérdésekben értesítsen.

Az albérletből 2014 május végén el kellett költöznöm, a szolgáltatást a hűségídő miatt nem tudtuk megszüntetni, ezért átírásra került a volt párom nevére. (Az erről készült nyomtatványt sajnos nem fénymásoltam le. A Telekom nyilvántartásában persze megvan, de részemre nem adják ki. Biztosan jeleztem azon is, hova kérem a végszámlát.) Az utolsó számlát, illetve az azt követő végszámlát ami a nevemre került kiállításra az albérlet címére, tehát az XY utca 19-be küldte a Telekom. A volt párom ezt nyilván nem fizette be, és nem is szólt róla. (Szakítás után miért is tenne szívességet?!)

Aki azt hiszi, csak az amerikai filmekben van olyan, hogy a semmiből egyszer csak odalép a főhőshöz egy ismeretlen, megkérdi, hogy ő-e ő, majd a még aktívan meglepett delikvens kezébe nyom egy hivatalos iratot, az olvassa el az alábbi történetet. Aki többet is szeretne erről tudni, annak ajánljuk az Intrum GYIK-ját. Aki pedig egészen a jogi héttérig is elmerészkedne, az olvasgasson bele a 2012-ben, még a PSZÁF idején a követeléskezelők számára kiadásra került ajánlásba, amiből kiderül, hogy ezekben az ügyekben a személyes megkeresés egyáltalán nem újdonság.

​Tisztelt Homár !

Közeli barátainknak  az egyik közműszolgáltatóval volt vitája 16 (tizenhat) esztendeje. Állítólag egy bizonyos összeggel tartoztak, ők ellenben ezt nem ismerték el, különféle bizonyítékokat mutattak fel, de hiába. Egyszer csak eladták a követelésüket (100 ezer Ft alatt volt nem kevéssel). Az Intrum Justitia Zrt. nevű behajtócég vette meg. 

Az érintettek levelezgettek velük, elküldték a saját bizonyítékaikat a követelés valótlanságáról, de hiába. Egy idő után már közel félmilliót követeltek különféle kamatokra, költségekre stb. hivatkozva. Nagyjából négyévente (!) küldtek egy fenyegetőző levelet! (Tudniillik ilyen esetekben állítólag öt év az elévülési idő!)
Költöztek közben, oda is jött aztán levél. Megtudták az elvileg titkos telefonszámukat, azon hívogatták őket (a hívószám kijelzése nélkül).

Az Intrum Jusititia nem az egyetlen, de talán a legismertebb behajtó cég idehaza. Senki nem szeret levelet kapni tőlük (ezt ugyan elég jól meg lehet előzni, ha az ember nem hagy maga után kifizetetlen számlákat), mert akkor is macera az ügyintézés, ha a követelés alaptalan vagy már elévült. De mi a teendő ilyenkor? És egyáltalán meddig maceráhatnak minket egy esetleges tartozás miatt? 

Tisztelt Blogszerkesztők!

Jó ideje figyelemmel kísérem az oldalt, és nem gondoltam volna, hogy egyszer én is írok, de az Élet tele van meglepetésekkel.

Nemrégiben a rendkívül népszerű behajtócég, az Intrum Justitia talált meg. Ez önmagában még nem is érdekes, de egy 2009-es, azaz 7 éves telefonszámla-hátralékkal kapcsolatban küldtek nekem levelet múlt hónapban (54 ezer Ft, amiből a tőketartozás 23 ezer Ft). Akkoriban kerültem eltávolításra a válság miatt a Telenortól, ahol egy évig dolgoztam, a díjhátralék pedig egy céges kártya kapcsán keletkezett.