A magánynyugdíjpénztárak államosítása sokak vérnyomását mozgatta meg 2011-ben, Mici sagája azonban az alapsztorin túl is kínál  bőven izgalmakat sok levéllel, abszurd fordulatokkal és sajnálatosan kevés eredménnyel. A sztoriban nincs külön kiemelve, de az Aranykor magánynyugdíjas ágazata 2013-ban húzta le a redőnyt, az eset nyitánya ehhez az eseményhez kötődik.

Kedves Homár! 
 
Engedjétek meg, hogy megosszam Veletek a megszűnt magánnyugdíjpénztári tagsági ki(nem)fizetésemmel kapcsolatos kálváriámat – mely immár lassan egy éve húzódik és még nagyon nem látni az alagút végét. (Ennek megfelelően a sztori hosszú, előre is elnézéseteket kérem ezért!)

Egyszeri ügyfél (én) anno, törvényi kötelezettségének eleget téve, belépett a munkáltatója által javasolt magánnyugdíjpénztárba (Aranykor Magánnyugdíjpénztár). A 2011-es államosítás alkalmával még maradtam náluk, azonban 2013-ban úgy döntöttem, hogy nem kívánom fenntartani a tagságom, vigye az állam a megtakarítást. Az államosítás értelmében a tőke ment az állam kasszájába, míg a reálhozam kifizetésre került (volna) az ügyfél részére.