A trágár népművészet Örkény Istvánhoz méltó remeke a csepeli kacatárus üzenete egy balfácán betörőhöz. Ritka, de nem példátlan a backdoor műfajban a bűnözőkkel való kommunikáció. Életem egyik első backdoorját az osztálytársamék halásztelki bungijában láttam, vagyis egyszerre egy csomót, a sok betörés miatt a környékbeli telektulajdonosok ugyanis "Tisztelt betörők!" megszólítással kiírták, a házban hol találhatók az élelmiszerek, hogy ne kelljen mindent széttörni az éhes tolvajoknak. Jer levele a cetliről:

Úgy látszik elszaporodtak a telefonon zaklató spammerek. Legutóbb kamu nyereményjátékkal csábított a robot, de ennél rafkósabb, amikor egy csengetés után bont, hátha visszahívja naiv kiváncsi ügyfél. Kristóf felhívta:

Békésen üldögélek a gépemnél, előttem a mobilom, amely megcsörren.....azaz megcsörrenne, mert annyi ideig csörgettek csak egy budapesti számról, hogy meg se szólalt csak világított, aztán le is tette. A szám: 06-1-3277-900 Gondoltam 1. vagy telefon betyár és visszahívom, vagy valami ismerős aki csörget bár nem tudom miért. Na mind1 felhívtam és egyből egy gépi reklám hang: "Meg akarja nyerni az X millió forintot..?"  A kis bubusok már rátaláltak arra, hogy fizetni sem kell azért, hogy reklámozzák a lehúzást, csak megcsörgetnek, mert az az ember telefonál és visszahívja, akit érdekel ki kereshette. (Pláne ha azt hisszük nem vettük észre, hogy keres mert nem hallottuk)
 
Most komolyan mi ez? Normális? Meg lehet tenni?

TÉ kedves-naívan csodálkozott rá a lenti telefonos átverésre, de mi mind biztosíthatjuk: biztosan nem nyert. Ami különleges a dologban, hogy az átverők egy újabb generációjával találkozott, vagyis nem egy élő hang próbál meg beetetni azzal, hogy sokat nyertünk ha felhívunk egy 90-es számot, hanem egy szoftvert szabadítottak rá szerencsétlen honfitársainkra. Gép és ember harca következik.

Vasárnap délután csengett a vezetékes telefonunk aminek a száma ugyan nem titkos, de kereskedelmi célra nem adható ki. Legalább is a szerződésünk szerint. Ahhoz már hozzászoktunk, hogy mindenféle rendezvényekre való meghívás okán rendre zaklatnak, vagy közvélemény kutatók keresnek meg, de a mai  túl tett ezeken. Ráadásul még szerintem jó kis lehúzás is van a dologban.

Miközben ezt a pusztot fogalmazzuk, mi tűrés-tagadás, elnézést a kifejezésért, de halkan fingadozunk. Hogy miért?

Szeptember elején posztoltuk be azt a nagyon is viccgyanús plakátot, amit a Vértes Volán egyik megállójában fotózott Bozsi egyik ismerőse. A következő szöveg állt rajta:

Kérjük kedves utasainkat, hogy még a megállóban szíveskedjenek fingani, s a járművön ezzel már ne terheljék utastársaikat.

Mint kiderült, a cég szeptember 14-én már reagált, de a mailjük elkeveredett a postaládánkban. Most ismét jelentkeztek, úgyhogy nagy örömmel másoljuk ide válaszukat, amiből kiderül, hogy a Vértes táján a fingással nem lehet szórakozni. A szigorú közlekedési vállalat ugyanis már posztunk előtt büntető feljelentést tett a helyi tréfamester ellen. Izgatottan várjuk az altesti sztori újabb fordulóit!

Jó sok feltöltőkártyás sztori futott már a Homáron, ezért posztoltam be a három mobilszolgáltató közös felhívását arról, hogy sose adjuk ki a feltöltőkódunkat senkinek. A szöveg az ugrás után olvasható.

Angelday Plastik József adta le a drótot, hogy a Jeans Club nevű cég egyszerűen ellopta a barátja, maz fotóját, pólót csináltak belőle, majd amikor jelentkezett náluk a fotós, pökhendi módon lepattintották. A sztorit az emeli ki a naponta tucatjával történő hasonló lopások közül, hogy a sértett fél annyira bepöccent, hogy pert indított. Ehhez az olvasók segítségét is kéri, olyan vásárlókét, akik vettek a pólóból. Maz saját posztjában minden részletről beszámol, a mókás az, hogy ha a Jeans Club nem ennyire arrogáns és erőszakos, akkor megtudták volna, hogy maz nem akarta őket nagy összegre megvágni vagy ilyesmi, hanem abszolúte békésen megállapodhattak volna.

Ha nem, itt a lehetőség, ugyanis Zoli révén a Homár szerkesztőségébe is eljutott Levi levele, amiben röviden elmeséli, hogy Budafoki úti munkahelyéről szeptember másodikán az ipari kamerával rögzített két fiatalember ellopta a biciklijét. Az akció felvételei három részben itt megtekinthetők, a középsőt nem érdemes megnézni, mert a kamera nem vett föl senkit, de ha már benne volt a levélben, ide is beraktam.

Update: a bringa gazdája időközben csinált egy összevágott verziót az ipari kamerás videókból, zenével, így ezt elég végignézni, minden benne van, tessék:

Talán a kiskoromban olvasott Dickens-könyvek hatása, hogy a bűnözőket minden középkorú, vagy annál is öregebb, szőrös fickóknak képzelem, pedig nyilván majdnem mind olyan ruganyos fiatal, mint ez a két muki itt. A levél + a második és a harmadik rész (ebben látható a bringa is) alant nézegethetők:

Mikroblogolni csodálatos, néha mikroblogot olvasni is, például amikor valaki azon frissiben tudósít arról, egy csapat szobafestő hogyan ver meg egy parkolóőrt a Rumbach Sebestyén utcában.

A "mozgássérült parkolókártya"a modern magyarban a "leánykereskedelemmel", a "nyersópiummal" és a "progresszívvel" azonos hangulati értékű kifejezés. Emiatt nyilván annak a törpe minoritásnak a legrosszabb, akik valóban rászorulnak a kártyára, és nem bűnözők. Alanti, megrázó történetünk főszereplője súlyos beteg, tehát logikus, hogy a rendőrség minden szóbajöhető eszközzel lehetetlenné tegye az életét. A sztori érdekes és fontos mellékszála, hogy miért nem oldható meg, hogy maga a rokkantkártya ne legyen értékes, vagyis ne legyen más által felhasználható. Jó sok kártyalopós-autófeltörős sztorit hallottunk eddig is, ahol a cél nem a pénz, hanem a rokkantkártya volt, az ügy megoldása látszatra egyszerű lenne, de az illetékesek, fogalmam sincs, miért, mindent hagynak a régiben.

Nem mindig babra vagy verbális-anyagi szívatásra megy ki a játék. Iván rájött, hogy újdonsült ismerősét, egy idős hölgyet szemérmetlenül át akarja verni egy, magát az FKSZ-BAU Építőipari és Szolgáltató Betéti Társaság tagjának kiadó fiatalember. Ablakcserét ígért gyanúsan olcsón, a papíron viszont már csak felújítás szerepelt. Amikor Iván közbelépett, a miskolci (vagy ál-miskolci) csaló rátámadt, pofon vágta, de Ivánnak szerencsére sikerült elmenekülnie, hogy feljelentést tegyen. A cég számára eddig nem siekrült rábukkannunk, az épületükben lévő másik céggel tudtunk beszélni, kiderült, a csalás ügyében egy nő szintén rajtuk keresztül próbálta elérni az FKSZ-BAU. Véres történet alant.