Petiék 4000 Ft-oz fizettek egy cukorbetegeknek ajánlott teakeverékért, aminek a gyártó szerint  mellékhatása nem ismert. Ám a betegtájékoztató már máshogy fogalmaz: mivel a hatását pontosan nem ismerik, cukorbetegek részére nem javasolják a fogyasztását. Pofátlan megvezetése ez azoknak, akik már eleve súlyos pénzeket költenek gyógyszerre.

Szia Homár, Gondolom nem gyakran iszol teát, hisz a forró víztől zsigerileg irtózol, így nem is próbálhattad még a Györgytea nevű készítményt. Feleségem Édesanyja sajnos cukorbeteg, ezért is örültünk meg, mikor a Györgytea termékei között felfedeztük a Diabess teakeveréket.

A Szent László Kórház parkolási szabályai szeptembertől megváltoztak. Az eddigi egyszeri 300 Ft helyett óránként kérik el ezt az összeget, a betegek és a látogatók nagy örömére.

Küldöm egy apró pici példáját annak, hogyan toljunk ki mégjobban a már így is nyomorulttal. Parkolási díjak a Szent László Kórházban.
Ez különösen annak a betegnek kedvez, aki vagy bejár nap mint nap 1-4 órás kemoterápiás infúziót lecsöpögtetni, vagy annak, aki 3-4 hétre befeküdt az éppen aktuális kezelését felvenni, és a hozzátartozók tv-t, ásványvizet, csomagot cipelnének neki, akár vidékről, akár Budapestről.

Most jól megkapta a puhapöcsű Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság, örvendetesen megalázta őket a Fővárosi Bíróság, illetve a Füstirtók Egyesülete, ami Félix Péter egykori HVG-s újságíró civil akciócsoportja. A sztori lényege, hogy a Füstirtók lelepleztek egy nagyszabású, és persze abszolúte illegális reklámkampányt, amit a British American Tobacco dohánygyár folytatott olyan áruházakban, mint a Kaiser's a SPAR, az Interspar és a Tesco. Hiába voltak világos bizonyítékok, hiába derült ki magának a dohánygyárnak egy brosúrájából is, hogy hatszázharmincnégy helyszínen, ezerhatszáz-harminc alkalommal sértettek törvényt, az ez esetben dohánygyárvédőnek tűnő NFH úgy tekintette, hogy egy darab helyszínen történt egy darab illegális reklámozás, és ezért összesen 200 ezer forint bírságot rótt ki.

Igazi klasszikus kórházi Homár-horror, olvasni is rémes, hiába gördülékeny M. L. stílusa: olvasónk feleségénél epekövet találtak, szép nagyot, aztán a magyar egészségügy nyomorultjai jobban megkínozták, mint maga a betegség. M.-né kövét tavaly novemberben találták meg, idén márciusra rendelték vissza, ekkor szeptember elejére kapott műtéti időpontot. Azt hiszik, ez volt a horror? Bruhaha, jöjjenek a véres részletek, ajánljuk minden olyan reformer figyelmébe, aki az istennek nem érti, miért zúgolódik a választópolgárok értelmesebb része is. Ja, meg is mondjuk a választ: mert el se jutnak addig, hogy mi legyen a nagy rendszerrel, amikor maga a szolgáltatás minősíthetetlen, és nem csak az a része, ami a finanszírozáson múlik.

Jenő 60 órányi szenvedés és 10 rongy kiadása (plusz TB) után elgondolkozott azon, hogy miért csak a kuyájának jár tisztességes orvosi ellátás. Az orvos neki csak annyit mondott, hogy ne igyon kólát és bírja ki, viszonthallás. (A Homár látott már olyat is, hogy  gyomorvérzésre látatlanban kockacukrot ajánlott az ügyelet, azóta nem fogad el tanácsot telefonon.)

Történet kezdete múlt péntek hajnal 3 óra. Kínzó hasgörcsökre ébredek, mire elindulok, már érzem, hogy hasmenés, mire a WC-n ülök, már tudom, hogy ez minden irányból jön. 15 perc kínlódás, a görcsöktől a fürdőszoba padlóján fekszem, elképesztő volt.

Vicces elképzelni, ha ugyanezzel a megoldással lehetne áramtalanítani, azaz ármtalanítani mondjuk a lélegeztetőgépeket is. A helyszín egy budapesti betegváró, ahonnan bárki lekapcsolhatja a röntgengépet, amire hangulatosan falra filcezett, bacdooroid üzenet figyelmeztet. A celluxos biztonságtechnika önmagában is öthomárollós megoldássá avatja a főkapcsolót. Vik levele alant.

Na és akkor mit művel a gyomrunkkal? - teszi föl a kérdést Kovács Miklós pécsi Homár-olvasó, aki egy gyerekbulin megmaradt szendvicseire borított fóliát. Ami pár helyen egyszerűen kiégett másnap reggelre. Bár mi egy emberi gyomortól sokkal többet várunk, mint egy szendvicsburkoló anyagtól, az alanti, igen jó minőségű képek megrázóak. Élelmiszerkémikusok jelentkezését várjuk, természetesen remegő gyomorral.

Rég volt már egészségügyi naiv adófizető, de néha belefér. Levélírónk nagymamáját vitte volna röntgenre, amire az Auróra utcában azt válaszolták, hogy minek az neki, már öreg:

Nagymamát elvittem ma orvoshoz az Auróra utcai rendelőintézetbe. Szerencsére nem orvoshoz rohangálós típus, de 1-2 havonta elmegy receptekért, vizsgálatra stb. Az Ő korában (80-on jócskán felül) ez érthető is. Meg kellett volna röntgenezniük, mert évről évre csúsznak össze a csigolyái és hát ugye fél évben egyszer nemárt megnézni, hogy mi a helyzet vele. A válaszuk az volt, hogy ő már öreg, és az oep-nek nincs pénze az Ő korában röntgenre (Magyarán... na ezt inkább nem írom le).

Tessék, itt az újabb bizonyíték, hogy az egészségügyben igenis dolgoznak elhivatott emberek. A II. számú Nőgyógyászati Klinika újszülött osztályán kedvesen, felkiáltójel nélkül, a friss szülők bizonytalanságát átérezve még arra is felhívják a figyelmet, hogy  a gyerek nem egy olyan dolog, amit össze kéne nyomni.


A képet Zsírember bloggertől kaptuk, reméljük ő megfogadta.

A szlovák reformdüh sem ismer határokat, istenről és emberről nem is beszélve. Hiába nincs náluk két éve viztidíj, még a halottaktól is próbálják beszedni a 140 forintot. Tavimajom leveléből kiderül, hogy magyarnak lenni akkor sem könnyű, ha az ember életét nem az MSZP-Fidesz-SZDSZ trojka teszi a kelleténél is cifrábbá.