Nem az első és valószínűleg nem is az utolsó építőipari rémtörténet a Homáron, ami igazán szomorúvá teszi, az az, hogy levélírónk - akárcsak a múltkori fürdőszobás esetben - igyekezett körültekintően eljárni: volt szerződése, utánanézett a dolgoknak, részt vett a folyamatban - mégis megjárta. Vajon lesz még itthon valaha divatja a szakmai felkészültségnek, az igényes munkavégzésnek, a megbízhatóságnak és pontosságnak, no meg a megrendelővel szembeni normális hangnemnek? Vagy tényleg nincs más megoldás, mint felosztani a szakmákat a haveri körben, aztán hétvégente kirándulás helyett Gábor leburkolja a fürdőmet, míg én kifestem a nagyszobáját?

Tisztelt Tékozló Homár,

bízom benne, hogy történetem sokaknak szolgál tanulságul, és érdemes arra hogy Önök oldalára vágatlan verzióban kikerüljön.

Álljon itt néhány idézet H.B. Egyéni Vállalkozó Belsőépítész Tervező ügyfélkezeléséből, mely különböző blog- bejegyzések írására, hivtalos hatósági eljárások sorozatának indítására ösztönzött, és amely reményeim szerint azért nem az egész építész, belsőépítész szakma tükörképe (mintahogy azért erről volt alkalmam meggyőződni, különböző Kamarákkal folytatott egyeztetéseim során).

És akkor a (rém)történet:

Azt hiszem abban egyetérthetünk, hogy a fenti fürdőszobán semmi sírnivaló nincs. Nem túl nagy, az igaz, de ezt leszámítva teljesen pöpec darab. Hogy miért kell mégis sírni rajta, pontosabban benne, azt az alábbi levél részletesen kifejti, fotókkal és egy - még a fotóknál is lehangolóbb - videóval turbózva. És tudjátok mi a legelkeserítőbb? Hogy tulajdonképpen semmi extrém durva nincs benne. A képeken és a videókon látható megoldások egyszerűen egy a hazai építőiparban jelenleg fellelhető Átlag Béla mekkmester hétköznapi, hol szakmaiatlan, hol csak igénytelen gányolásai, amivel aztán a Kovácsok, a Nagyok meg a Tóthok megtanulnak együttélni, mert mi mást tehetnek. Ritka hosszú levél jön 2 felvonásban.

Lakásfelújítás?? Szopni fogsz!

Sziasztok,

Utólag is elnézést kérek a "kifejező" címért, de azt gondolom, hogy fontos őszintén beszéljünk arról, hogy mi zajlik ma Magyarországon fürdőszoba és wc-felújítás címén, mit jelent a minőség, az ember évekig kuporgatott pénze mivé szublimál, amikor _szakemberekre_ bízza kis lakásának renoválását, mert ez a téma sokakat érint CSOK-kal és lakáskasszával dúsított életünkben.

Azzal a kérdéssel fordulok hozzátok, hogy van-e kedvetek egy totálisan reményvesztett olvasótok (én) példáján keresztül bemutatni az olvasóitoknak, hogy mi vár azokra ma Magyarországon, akik hozzám hasonlóan rendbetennék lakásuk egy szegletét?

Aki szeretett volna mostanában bármilyen szakmunkát elvégeztetni a ház körül, az biztosan tele van ilyen történettel. Aki meg nem, az sok ilyet hallott. Szobafestő ígérgetés lvl egymillió, hónapok óta a kanapén alvó, mégis igen kitartó lakástulajdonossal.

Történetem egy budapesti, mindössze 42 négyzetméteres, klasszikus polgári lakás felújításának több mint egy évvel ezelőtti tervével kezdődik. Naphosszat tudnám sorolni a példákat a hanyagságra, vagy a kismillió átverésre -- például, hogy egy éve várom vissza az akkor átadott előleget az asztalostól, aki új ablakok készítése mellett a nyílászárók teljes körű felújítását is vállalta. Azóta havi részletekben hozogatja vissza a pénzt, de csak akkor, ha előtte már ráküldtem több sms-t és hívogatni kezdem. Magától még egyszer sem jelentkezett. Többek között őmiatta csúszott meg az egész projekt, hiszen ha a műanyag nyílászárók mellett döntöttem volna a régi ablakok felújítása helyett, akkor már nem itt tartanék. De most nem is őmiatta, hanem M. szobafestő-mázoló miatt írok, mert torkig vagyok az itthoni szakemberek mentalitásával.