Az ember (Homár) azt hinné, aranyvasárnap a boltosok még a csavarokat is meglazítják a polcokon, hátha azokat is elviszik. Ehhez képest Wilsont azért dobta ki a biztonsági őr egy DM-ből, mert túl sokáig nézelődött és neki nem volt kedve utána járkálni:

A tegnap estém nem alakult túl jól. Kezdődött azzal, hogy koccantam a kocsimmal. Miután elrendeztük az ügyet, barátommal bementünk az Eleven Center DM-jébe. Neki voltak konkrét elképzelései, hogy mit vegyen, én csak mászkáltam céltalanul, utolsó kiegészítő ajándékokat keresgélve randomban a sorok között, miközben egy ismerősömnek meséltem telefonon  a velem történteket. Az ott dolgozó hölgyeken, a biztonsági őrön és rajtunk kívül más már nem volt a boltban. Az őr szorgosan végezte is munkáját, szemmel tartott minket, ami engem egyébként sosem zavart, ez a munkájuk. Egyszer azonban meglepetésemre elém állt és közölte velem, nem foglalkozva azzal, hogy beszélek telefonon, hogy azonnal hagyjam el az üzletet. Először azt hittem zárnak, de az őr ingerülten közölte, hogy ne telefonáljak a boltban és egyébként is, ha nem veszek semmit, menjek ki.

Az atya és a fiú mellett kispadra szorult szentlélek időről-időre azért megmutatja magát, hátha valaki belezúg. Legutóbb egy CBA-ban látták, ahol a személyzet megvadult zombiként támadt a kekszét naivan vállalati bankkártyával fizető Zsoltra:

A karácsonyi bevásárlás utolsó, lecsengő mozzanatát végeztem, két elfelejtett apróságért mentem az István út és Dózsa György út sarkánt lévő CBA-ba. Az üzlettel kapcsolatban az udvariasság, előzékenység, üzleti szellem kifejezéseket talán soha senki nem vette szájára. Egy közismerten ingerült rossz hangulatú bolt. Ha hiányzik mondjuk egy liter tej, vagy sütőpor, arra jó, de csak jó hangulatban, különben megviselthet egy kósza, meggondolatlan vásárlás. Slendriánságomban beugrottam egy liter tejért, és egy zacskó Korpovit kekszért. A sikátorszerű, nyomasztó helysiégben kivártam szépen a soromat, és a pénztárnál a bankkártyámat nyújtottam. A pénztáros ingerülten elvette, majd elém csapta a terminált. Éppen be akartam ütni a kódot, amikor elkapta előlem, és oldalt, maga mellett egy csengőszerű gombot (amolyan vészjelzőt, riasztót) kezdett vadul nyomkodni. Kérdeztem, mi van, mire gyanakvóan (és még ingerültebben) közölte, hogy ez nem az én kártyám.

Ausztriáról egy csomó rosszat el lehet mondani, de utcán árult téli csemegékben vitathatatlanul nagymesterek. Eszter régi szerelmünket, a csokibanánt találta meg Augsburgban, a mesekönyvből szalajtott nevű Christkindles Markt-on, a maga naturális formájában, miszerint banánt (nem fura ízű, purhab állagú habot, hanem a névadó gyümölcsöt) olvasztott csokoládéba mártanak. El is határoztuk, hogy a Homár-purdékkal tartunk egy mártogatós délutánt, aztán amit nem zabáltunk föl, fellógatjuk a fára. Ha valakinek van jó csokibevonat-receptje, legyen olyan jó, és lője el a postaládánkba!

Szata úgy tapasztalta, hogy nem csak hipermarketben lehet venni gazdaságos termékeket, hanem pl a Rossmannban is. Bizonyára az erős illatok megfékezésére raktak ezekre a mécsesekre kevesebb anyagot:

Nagyon dühös lettem ezért billentyűzetet ragadtam. Kb. 2 hete vettem a Rossmannban egy 6db-os illatmécsest. Nagyon megörültem neki, mert nagyon jó illata van, és az ára is tűrhető (240 Ft). Meggyújtottam egyet és fura volt hogy nem volt annyira intenzív illata, még annyira sem, mint meggyújtás előtt és hogy nem volt egynemű az olvadt viasz. Ma meggyújtottam volna még egyet, de előtte valamiért kivettem az alu tokjából. Ezt láttam. Fél cm illatos viasz alatt natúr büdös teamécses van. Szemétség!

Alant egy karácsonyi felhívást olvashatnak, mindenki figyelmébe ajánlom, aki Homárt olvas és van blogja a blog.hu-n, meg azokéba is, akik mostanában indítanának.

Drága blogtulajdonos!

A blog.hu és az Index közös karácsonyi közvetítésének része lesz egy gyűjtőblog, Helló Karácsony… XD néven. Ebbe szeretnénk meghívni téged is, tomboljunk együtt bebejglizve az Index címoldalán! A következőről van szó.