Szegény Márton szerintem az  összetett, ételmérgezéssel és duplarendőrséggel körített emlék helyett simán megelégedett volna egy egzotikus vacsorával is, de a Tokyo szakácsa a japánoknak oly fontos  öt érzéken túli élményt alaposan továbbfejlesztette. A saját érdekében is reméljük, hogy fugu nincs az étlapon. 

Tisztelt Tékozló Homár!

Szeretném elmesélni, hogy mi történt velünk a zuglói Tokyo "japán" étteremben (1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 3.) nagyjából két hónapja.

Valentin nap tájékán elhatároztuk a barátnőmmel, hogy meglátogatjuk a fent említett helyet. Ő már több alkalommal volt ebben az étteremben, de a mostani eset előtt nem voltak rossz tapasztalatai. Annyit tudni kell, hogy itt 3 órás időtartam alatt korlátlanul fogyaszthatnak a vendégek. Az ételek running sushi elven futószalagon érkeznek, kb. csészealjnyi tálakon. Fejenként 4-5 adagot kóstolhattunk meg, amiben volt leves, tészta, marha, kagyló, kétféle rák és sushi.

Gergely furfangos módszerrel igyekezte átvészelni az atomcunamikatasztrófát Tokióban. A pánikszerű felvásárlás miatt nyilván első nap elfogyott a helyi kálium-jodid-készlet, úgyhogy gondolt egyet, és Magyarországról hozatott magának DHL-lel. 8 nap alatt sikerült:

Lévén hogy elég sok volt a bizonytalan hír és nem akartam sugárzó személyiségemrôl orvosi papírt is kapni, közveltenül a szomorú japán eseményeket követô atompánik kezdetekor (szombat, 03.12) próbáltam Tokióban kálium-jodidhoz jutni. Mivel több üzlet meglátogatása után és két nap elteltével sem jártam sikerrel, ezért úgy döntöttem hogy otthonrol kérek segítséget. Innentôl az események szomorú mederben folytak egészen máig. Ez csak részben a magyarországi DHL-nek köszönhetô, de mivel aki velük kerül kapcsoltba, az valószinûleg úgyis külföldrôl vagy -re akar küldeni valamit, ezért az egész történetet elmesélem.