Gergely furfangos módszerrel igyekezte átvészelni az atomcunamikatasztrófát Tokióban. A pánikszerű felvásárlás miatt nyilván első nap elfogyott a helyi kálium-jodid-készlet, úgyhogy gondolt egyet, és Magyarországról hozatott magának DHL-lel. 8 nap alatt sikerült:

Lévén hogy elég sok volt a bizonytalan hír és nem akartam sugárzó személyiségemrôl orvosi papírt is kapni, közveltenül a szomorú japán eseményeket követô atompánik kezdetekor (szombat, 03.12) próbáltam Tokióban kálium-jodidhoz jutni. Mivel több üzlet meglátogatása után és két nap elteltével sem jártam sikerrel, ezért úgy döntöttem hogy otthonrol kérek segítséget. Innentôl az események szomorú mederben folytak egészen máig. Ez csak részben a magyarországi DHL-nek köszönhetô, de mivel aki velük kerül kapcsoltba, az valószinûleg úgyis külföldrôl vagy -re akar küldeni valamit, ezért az egész történetet elmesélem.

A honlapon jelzik hogy csak munkanapon van telefonos ügyfélszolgálat és a nemzeti ünnep bekavart, de annak ellenére hogy az un. "Same Day" - idézem - "az év minden napján, hétvégén és ünnepnapokon is, a nap 24 órájában elérhető", nekem két napon keresztül csak üzenetrögzítôvel sikerült beszélnem, ezért végül kedden (03.15) írtam nekik egy emailt amiben a futár rendeltem meg másnapra. Mire eljött a szerda (03.16) - egy segítôkész családtagnak hála - a gyógyszer már az aztalon várta a repülôutat, viszont a DHL-tôl válasz nem jött, ezért próbáltam telefonon elérni ôket. Mivel a fô elérhetôségük 06-40-es, ezért külön szám van megadva azoknak akik külföldrôl telefonálnak (én pl. Skype-ról). Namost a szám mögötti autómata annyira okosan mûködik, hogy az esetek nagy részében - egészen rövid önreklám után és mivel szerinte az elôrelátható várakozási idô több mint 1 perc - megkér hogy adjam meg a számom és majd visszahívnak. Ez a külföldrôl hívandó számukon is mûködô végtelenül "kényelmes" szolgáltatás gondolom nem csak nekem keserítette meg az életemet, azzal hogy egy hívás helyett 2-3-ra kényszerített, mert ugye sima Skype-ot visszahívni nem lehet és a tájékoztató szöveg után a rendszerük bontotta a vonalat, akármit csináltam/nem csináltam.
 
Végül aztán ügyintézôhöz jutottam, aki felvette a megrendelést és lehetô legkorábbra, dél és kettô közé, igérte a futárt. Elkerülendô a késôbbi zavart, jeleztem neki hogy küldtem korábban egy e-mailt is, teljesen megegyezô tartalommal. Megjegyzem hogy ez az úr most is és késöbb is teljesen korrekt volt. Mikor közelítettünk 2 órához és a futár még mindig nem jött (családtag szívott megint ugye), hívtam ôket hogy megtudjam merre az elôre és mikor átverekedtem magam a fent említett kényelmi szolgáltatásukon, tájékoztattak hogy a futár 2 és 4 kózött jön, mert hogy ugye én akkorra kértem. Némi egyeztetés után derült ki, hogy a korábbi megjegyzésem ellenére, az emal alapján sikerült egy második futárt is kérni és még a diszpécsernek sem tünt fel hogy a két megrendelés mindenben megegyezik. Azt viszont már nem sikerült megtudnom hogy miért nem csörgették meg a feladót telefonon amikor az elsô - dél és 2 közé igért - megrendelést törölték. Ezen a napon a legszomorúbb az volt hogy - amikor jeleztem hogy az adott helyzetben iszonyú gáz ahogy ezt levezényelték - az ügyintézô hölgy olyan cinikusan kezelt, hogy nem tudtam mást csinálni, mint bután pislogni, majd nyelni egyet és megpróbálni a cél érdekében átlépni az egészen.
 
Innentôl két napig megfelelôen zajlottak a dolgok és a csomag péntek kora reggelre (03.18) már Tokióban volt, én pedig kezdtem reménykedni hogy az itteni hosszú hétvége elôtt - ráadásul az legrosszabb hírek idején - megkapom a pirulákat, amikor is az események megint negatív fordulatot vettek. A csomag "vámkezelés alatt" státuszban várta a delutánt, ezért felhívtuk az itteni DHL-eseket, elmagyarázva hogy gyógyszer van a csomagban és iszonyú sürgôs lenne hozzájutni még a hétvége elôtt, ezért bármire hajlandóak vagyunk (a vámkezelés befejeztével személyesen kimenni a telephelyükre aznap/másnap, külön motoros futárt fizetni stb.). A hölgyekrôl - akik között megint akadt egy rossz stílusú, pedig ez már Japán - minden érvelés és rimánkodás lepergett és bejelentették hogy a vámeljárás másnapra (szombat, 03.19) vagy ütemezve, amin változtatni egyedi esetben sem fognak és bár van házhozszállítás szombaton, de arról én már biztosan lecsúszok, más egyébben pedig ne remenykedjek.
 
Amit megigértek, azt most be is tartották, mert másnap - a vámeljárás befejeztével - tényleg nem jött a futár, így további 3 izgalmas nap után végül ma (kedd, 03.22) délben jött csak meg a csomag, így - bruttó 8 ill. nettó 6 nap, megszámlálhatatlan telefonhívás és két nap szabi után - végre nyugodtabban alszom.
 
Aki kibírta hogy idáig olvasson, az talán egyetért velem abban hogy néhány dolog - úgy mint a nemzeti ünnepek, a vámeljárás katasztrófa idején való lassúsága - nem róható fel a DHL-nek, de ami igen - a késedelem, helyenként a stílus és a ködösítés, az elveszettség érzésébe forduló reménykedés önmagát ismétôl ciklusai, summa summarum a profizmus hiánya - az nagyon hasonlít egy mindennapi Magyar Póstás történet hangulatához, csak ugye sokkal drágábban. Egyetlen szerencsém hogy végül nem állt elô olyan helyzet hogy már szombaton a készítményre szorultam volna, de ezt meg nem a DHL-nek köszönhetem. Sajnos azzal sem tudom védeni ôket hogy "biztosan csak pechem volt", mert ez már a második hasonló történetem velük.
 
Üdvözlettel
 
Gergely
 
U.i.:
- A biztonság kedvéért küldettem egy isten háta mögötti európai kisvárosból is gyógyszert egy körülbelül fele annyiba kerülô céggel, ami ugyanakkor indult el és végül érkezett is meg mint a DHL.