Manapság már szinte senki sem veszi fel a Minta Jánosné nevet csak azért, mert beházasodik a Minta családba, és a Mintáné Séma Mária verzió is visszaszorulóban van, ami már csak praktikus okokból is nagyon helyes az alábbi okmányirodai és postai közös bénázással összehozott sztori alapján.
Kedves Tékozló Homár,
szeretném megosztani a történetem, remélem lehet belőle tanulni. A nevem legyen csak Lné.
Idén augusztus 1-jén férjhez mentem egy vas megyei településen, csak kis, polgári esküvő volt. Még aznap bementem az ottani okmányirodába (Celldömölk), hogy új iratokat csináltassak az új, férjes nevemmel. Az csak egy dolog, hogy milyen arrogáns, nemtörődöm módon kezeltek az ügyintézők (tisztelet a kivételnek, aki a lakcímigazolómat csinálta, pikk-pakk, teljesen normális volt, előtte ő is végighallgatta miket csinált velem a másik két kolléganője).
Külföldön dolgozunk a párommal, és még aznap visszaindultunk, igazából csak az esküvő miatt ugrottunk haza pár napra. Így a személyi leadása, és az új megvárása (8 nap), nem volt opció számunkra. Maguktól nem ajánlották fel azt a lehetőséget, hogy csináltassak útlevelet (így addig nálam maradhat a személyi, és elutazhatok az országból), nekünk jutott eszünkbe. Nagy nehezen felvették az adatokat, csináltak egy díjnyertes fotót, amit meg sem mutattak. Kézbesítési címnek az egyik barátnőm (aki az egyik tanú volt) címét adtam meg (Veresegyház), nála hagytam postai meghatalmazást (Ez is egy külön kis történet: A postán 3-an néztek a meghatalmazásra, mint borjú az új kapura. Ugyanis az útlevél már az új, férjes nevemre jön, viszont így a meghatalmazáson még nem tudok feltüntetni személyi okmány számot, mert a személyim még a régi, leánykori nevemre szól, az útlevél meg az új nevemmel meg majd abban a levélben lesz, amire szól a meghatalmazás. Végül nagy nehezen leigazolták a személyemet, amivel érvényessé vált a meghatalmazás. Legalábbis remélem!) Azt hittem ezzel vége a nehezének.
