B. A. túlképezte magát, nyilván ezért nem érti a MÁV logikáját. B.A. Érden lakik, Pesten dolgozik és Gödöllőn tanul tovább. Hiába van vasúti bérlete Érd és Pest között és hiába van érvényes diákigazolványa, mégis megbüntették, amiért a Budapest-Gödöllő szakaszra diákjegyet vásárolt. Az indok világbajnok: a kedvezménye ennél hosszabb szakaszra szól, ezért rövidebb etapra nem vehet kedvezményes jegyet. Izgatottan várjuk a közlekedési cég logikus magyarázatát.

Slima több fotóval is illusztrálja a blogján, hogy szerinte jó régóta le nem takarított vér borzasztja el a belvárosi metrózókat. Én nem vagyok ennyire biztos benne, hogy tényleg vérről van szó, inkább úgy néz ki, mintha valaki festékkel akarta volna megbombázni Mesterházy Attilát. Aki profi csorgó vérben, mondjon véleményt!

 

Hiába a forradalmi online jegyvásárlás a MÁV-nál, ha a jegykiadó automata nem működik, a kalauz nem tudja a vonaton megnézni, hogy tényleg vettek-e jegyet a neten, illetve a célállomáson nem tudják érvényteleníteni a bírságot:

Naiv ügyfélként szinte a 21. században érzetem magam, amióta a MÁV e-ticket rendszerével végre megszabadultam az értelmetlen sorban állásoktól, jegyvásárlásaimat kényelmesen otthonról intéztem. Ám tegnap röpke pár óra lefolyása alatt visszazökkentem kegyetlen és sivár magyar valóságba, amikor is megtapasztaltam, miként kezeli a MÁV a rendszer meghibásodását. Csak címszavakban: a helyszínen az ügyfélszolgálat tájékoztat, hogy csak szálljak fel a vonatra nyugodtan, a vonaton ugyanúgy kezelnek, mint egy közönséges bliccelőt (pedig négyen több mint 20.000 Ft-ot hagytunk ott az útért!), és mindezek után még nekem kell külön időt és energiát áldoznom saját magam tisztázására, mert célállomásomon, Kelenföldön nem tudják érvényteleníteni a bírságot…. Lentebb a MÁV-nak írt panaszlevelem.

A magyar katona - amikor éppen nem húsz százalékot csorgat vissza, vagy nemzetközi cégeket próbál zsarolni - igazi nyalka, mulatós fajta. Nem véletlenül tartozik a honvédelmi tárcához a zuglói Stefánia palota, ahol jól lehet mulatni. Csakhogy több százalékponttal csökken a mulatozás élvezeti értéke, ha a katonák barátainak és üzletfeleinek messzebb kell parkolniuk, és akár 50-100 lépést is meg kell tenniük a palotáig. A katonai rendészet ezt a helyzetet hagyományosan úgy oldja meg, hogy minden előzetes értesítés nélkül, abszolút törvénytelenül lezáratja az épület mögötti utcát. A Homár Misi barátja ügyvéd, pontosan tisztában van a dolog szabálytalan mivoltával, és külön idegesítette, hogy a katonák arra bazíroznak, hogy a birka nép úgyis megijed a fegyverüktől. Misi tehát ellenállt, kiabált és megtörtént az Öntudatos Állampolgár Csodája: a katonák mégis megengedték neki, hogy leparkoljon (sőt, ami az alanti levélben nem szerepel már, később a bójáikat is felszedték a többi parkolóhelyről). Örvendhetünk, hogy talán megszünt a törvénytelen gyakorlat? persze nem. Misi kedd délelőtt írt megint, hogy újra lezárták az egész utcát. Talán majd a Homár Power hatni fog. Jól megírt dühöngés alant:

Ferencen egy ügyvéd olyan, sok éves BKV-tartozást akar behajtani, ami olvasónk szerint nem létező. Ferenc akár lódíthat is, de én mégis együttéreztem vele, ugyanis velem is hasonló módon szórakozik a BKV egyik követelésbehajtója. Az az iroda egy 7-es buszon történt meg nem történt lebukásom miatt izmozik, jó hosszú ideje. Egyszer annyit üzentem vissza, hogy ha tényleg ott van az aláírásom, akkor szívesen adok mintát, hogy összehasonlíthassák. Sistergés alant:

Érdekes kérdést boncolgat Kaes az Egészséges jogérzék blogban. A bloggernek retúrjegye volt, de a visszaúton nem Kőbány-felsőn, hanem a Keletiben szállt fel, és elfelejtette megvenni a kettő közötti szakaszra a 150 forintos jegyet. Ezért végül 6000 forint büntetést fizethet, amit aránytalannak tart. Elsőre jól hangzik a távolságárányos büntetés, de belegondolva képtelenség lenne, hiszen honnan lenne tudható, hogy egy jegy nélküli utas hol szállt fel és meddig ment volna? Az viszont igaz, hogy a meglévő retúrjegyet látva a kalauznő lehetett volna rendes is Kaessel. Sztori az Egészséges jogérzéken.

 

Egy sajnos egészen szokásos MÁV-os utasmegalázás egyfajta szabadverset csalt elő Waylanderből, a művét a drámai hatás megőrzése végett az eredeti, zaklatott tördeléssel közöljük alant. Annyi történt, hogy a Nyugatiban annyit késett az egyik Duna-kanyarba menő vonat, hogy majdnem bevárta az egy órával későbbi, következő járatot, de a MÁV persze egyáltalán nem adott információt, hogy melyik közlekedik és mikor. Így költőnk, jópár sorstársával együtt, lemaradt az egyikről, majd jót nevethetett a tréfán, hogy a másik járatot törölték. Waylander halk szavú, szerény utasból a szöveg végére odáig jut, hogy "Emelje már a szájszervéhez azt a kurva mikrofont az a szolgálatos akárkicsoda, és röfögjön bele valamit." Dráma alant.

Zoltánnak sikerült kifognia egy olyan buszvezetőt, aki csak az utasok külön kérésére volt hajlandó bekapcsolni a fűtést és abban sem volt sok köszönet. Ráadásul mindeközben a szokásos unaloműző tevékenységeket folytatta: telefonált és szotyihéjat köpködött. A Volán válasza szerint pedig ilyen hidegben ezeknél a buszoknál a 13 C fok teljesen normális, a szotyizásról meg nincs véleményük sem.

"Tisztelt Illetékes, Tisztelt Hölgyem/Uram!"

Egy panasszal szeretnék társaságukhoz fordulni.

Január 23.-án utaztam délután 3 órai indulással a Budapest Árpádhíd és Komárom között közlekedő távolsági járatukon (járatszám: 103, a jármű rendszáma: JZW-114). A járaton semmilyen fűtés nem működött és az utasok nagykabátban és sapkában dideregtek.

MesésKrémes egy az elmúlt napok hóhelyzetén kiborult pesti lakosok közül és az a remek ötlete támadt, hogy a reggelenként lesben álló parkolóőrök kezébe nyomhatna valaki egy hólapátot, hogy hasznuk is legyen. Ugyanis a gazdátlan járdákat nem takarítja le senki és ha nincs elég hómunkás, pótoljuk velük. És ha ott kész, néhány budai villamosmegállóba is átmehetnének, ott sem volt sokkal jobb a helyzet.

Gyanítom, ezzel a levéllel nem fogom meghatni az illetékeseket, érdemi változás nem fog történni,de akkoris elegem van abból,ami ebben a városban folyik. A IX. kerületben lakom, a VII.-ben pedig dolgozom. Nap mint nap ugyanazon az útvonalon közlekedek, és most, hogy már sokadjára esett a télen nagyobb hó, meg is szenvedem ezt az utat.

Január egyik legszórakoztatóbb olvasmánya következik "Egy utas"-tól, aki olyan gyöngyszemekkel ajándékozza meg az olvasót, mint az idézőjelbe tett "pufidzsekis", vagy a Gizi néni-affér, benne az istant klasszikus "talpig fiatalemberrel". Maga a történet nem vicces, hanem szomorú, újabb utasmeglázós sztori, agresszív BKV-közeli figurákkal. Jó mulatást!