P. elment a budafoki Borkatakomba magyaros estjére, majd érezhető malíciával beszámolt élményeiről (gondolom az árral együtt izmosodó elvárásokkal összefüggésben).  Írása egy ponton a vendéglátóegység kritikájából összmagyar nemzetostorozásba csap át, aztán hirtelen puff, vége. Kár, mert ígéretesen indul ez a rész is kajak-kenu vb-vel meg Kaisers-szalámival. De mi lehet a "gagyi néger bohóc történelmi paródia film"? Akinek sikerül megfejtenie, írja már meg legyen szíves! 

Borkatakomba – a magyaros vendéglátás temetése

Francia vendégeink akartak valami magyaroscht, így hazai barátom döntése alapján elvittük őket a budafoki Borkatakombába. 

A katakombának nevezett intézmény nevével ellentétben egy, a budafoki hegybe mélyen benyúló pince vendéglátásra átalakítva. A valamikori borpince voltot a helység elülső részében felállított nagy, üres hordók szimbolizálják. Ezek nagy részét giccses, beülős bokszokká alakították, míg némely másikuk nem túl eredetien mindenféle palackozott borok kirakata. A belső pincerészben hosszú asztalok várják az előre megszervezett külföldi csoportokat, akik az előre megrendelt menüt kapják, pl. betyárlevest (?). Eközben a cigánybanda nemzetközi slágereket húz.

Meglepő módon nem verték meg az elmeháborodott közterületfenntartókat a járókelők, de legalább végigvideózták, ahogy letépik egy nőről a kabátját, amiért az kiszabadított egy bliccelőt, akit nem sokkal korábban szintén megrángattak. Mit képzelnek magukról ezek a parasztok? Ja, és a legjobb, hogy csak azért nem bilincselték hozzá a korláthoz, mert még nem képezték ki őket, joguk már van hozzá.

Egy nő nem váltott jegyet a villamoson, és nem is akarta igazolni magát, ezért leszállították a járműről. A nő megpróbált elmenekülni a leszállás után, mégpedig a villamos előtt, tilos jelzésen keresztül. Ezt megakadályozandó a három közterület-felügyelő közül az egyik megfogta a nő karját és ott tartotta. Történt már baleset ilyen körülmények között – jegyezte meg Miklós István.

Dorináék tavaly karácsony után repültek volna haza Londonba, de a Ryanair beiktatott nekik egy 6 órás várakozást. Panaszukat simán elhajtották azzal, hogy a repülőgép meghibásodása rajtuk kívülálló tényező, ezért nem fizetnek. Erre a levelükre csak faxon lehetett válaszolni, de sikerült, mondjuk hiába, másodjára sem fizettek. A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság 4 hónap alatt kiderítette, hogy nekik van igazuk, de kártérítést akkor sem kapnak. Az állam viszont behajtott 800 ezer forintot bírság formájában. Hogy mi? Ha egy konkrét fogyasztói panasz kapcsán megbírságolnak egy céget, akkor miért nem a károsultak kapják a pénzt, miért az állam? Bónusz: a Békéltető Testület annak ellenére nem hajlandó lefolytatni nélküle a tárgyalást, hogy közölte velük, hogy külföldön él, és nyugodtan csapassák.

Tavaly Karácsonykor hazalátogattunk London – Stansted reptérről a Ryanair légitársasággal Magyarországra. A visszaút 2012. december 30-án a hajnali járattal volt esedékes ugyanerre a repülőtérre, ugyanezzel a légitársasággal. A Liszt Ferenc repülőtérre érkezve sehol sem láttuk jelét a késésnek, így a legnagyobb nyugalommal adtuk fel a poggyászunkat és mentünk a biztonsági ellenőrzés felé. Elbúcsúztunk a testvéremtől, majd kezdetét vette a szokásos procedúra, amin emlékeim szerint 20-30 perc alatt sikeresen át is estünk. Ezt követően kerestük a kaput, ahova mennünk kellett volna a géphez és akkor ért minket a sokk: 6 órát késik a repülőgép, vagyis ha átszámolom, akkor fogunk felszállni, amikor már az angliai otthonunkban kellene megérkeznünk. Visszamenni ugye már nem tudtunk, így a testvéremet hiába hívtam volna vissza, hogy vigyen minket vissza, ezért nem maradt más, csak a várakozás. A 6 óra alatt sehonnan sem kaptunk semmiféle információt a jogainkról, lehetőségeinkről, nem léttunk ryanaires dolgozókat, ahogy felvilágosították volna az utasokat, vagy ételt, italt osztottak volna és e-mailben is késve érkezett az információ, egész pontosan a 6 órás várakozást követően, amikor felszállt a gép (Angol idő szerint 11:48 perckor kaptam meg a levelet, ami magyar idő szerint 12:48) . Ezt a természetesen már csak Angliában olvastam el, így ekkor kerültünk tisztába a jogainkkal, amit már nem tudtunk volna érvényesíteni.

A Bors helyszíni terepszemléjén kiderítette, hogy természetesen azonnal megjelent a csempészcigi ipari mennyiségben, ahol épp nincs 500 méteren belül dohánybolt, például a Balaton partján:

A kocsi hátsó üléséről 1300-1500 forintos áron kínálják a cigit. Ez átlagban 500-700 forinttal drágább, mint az eredeti ár. De a diszkón belül akár szálanként is lehet cigarettát vásárolni, és van, aki egy szál bagóért nem átall kifizetni 300-500 forintot – mesélte a fiatalember, aki a kedvünkért vásárolt az egyik balatoni diszkó kidobójától. A meglepetések sora azonban nem ért véget. Találtunk olyan vidéki települést, ahol a pizzafutár végzi mellékesben a dugidohány terítését. Az árak hasonlóak, 1300-1500 forintot kér egy dobozért.

Egyébiránt az Országos Választásicsalási Bizottság megállapította, hogy nem lehet népszavaztatni, hogy iskolák/óvodák 600 méteres körzetén belül ne lehessen cigit árulni, mert nem írták bele, hogy honnan számolnák a 600 métert. Sutyerákok.

J. Krisztusnak a Mester utcai Spárban kellett közbeavatkoznia, hogy szerencsétlen turisták ne hulljanak el az út mentén végelgyengülésben:

Olvastam már történeteket eladókról, akik nem tudják mit is jelent a vevő-kereskedő közti kapcsolat, de sokáig olyan városi legendaként kezeltem ezeket. Egészen a mai napig, amikor is fültanúja voltam az emberi butaság egyik példájának. Helyszín Budapest, Mester utca Spar City áruház. Résztvevők: Spar eladó, Spar árufeltöltő, turista, és turistakísérő, nézők (pl.: jómagam). Nézegetem a tejtermékes pultot, mikor alpári párbeszéd üti meg a fülem:

Eladó: Mit akart az? (fejével egy hölgy irányába int)
Árufeltöltő: „Mittomén, nem értek külföldiül! Nem igaz, ha elmegyek egy országba, akkor egy kurva szótárt viszek mán’ magammal, hogy megértsék, mit akarok?  Hogy lehet ennyire idióta valaki, hogy ha külföldiába megy, akkor nem beszéli a nyelvet? Nekem kéne mindent tudni?”
Eladó: Heves bólogatás kíséretében ért egyet az atrocitást ért társával.

Az egyik ismert kormányközeli hetilapnak nyilatkozott a 444-nek nem nyilatkozó V. kerületi önkormányzati sajtóreferens, hogy két hete visszavonták Budapest 1. és 3. legrosszabb helyeként számon tartott Galilei étterem és Pertu Café közterület-használati engedélyét. Ez azonban mindössze annyit jelent, hogy teraszuk nem lehet, üzemelni azonban gond nélkül üzemelhetnek, ahogy a Város szíve blog levideózta.

Különösen vérlázító, hogy a kerület jegyzőjének helyszíni ellenőrzésén megállapították, hogy "egyik helyen sem kielégítő az ártájékoztatás". Tehát nem azt, hogy minősíthetetlen körülmények között csalnak el minden ételt és italt. Akit érdekel, hogy miért nem a helyeket zárták be, az kénytelen lesz személyesen megkérdezni Dr. Rónaszéki  Lászlót (Telefon: 872-72-06, 1051. Bp. Erzsébet tér 4., ronaszeki@belvaros-lipotvaros.hu) vagy Dr. Németh Kornéliát (Telefon: 872-72-09, 1051. Bp. Erzsébet tér 4., nemeth.kornelia@belvaros-lipotvaros.hu).

Igazi jófajta nyári mélytaplósággal szembesült a hét legrosszabbul járt naiv ügyfele, aki egy kullancs miatt ment be a miskolci MÁV rendelőbe 1,5 éves fiával, és sírva menekültek ki onnan, miután valami alkoholista/szekszuálisan frusztrált biztonsági őr leordította a fejüket:

Legnagyobb megdöbbenésünkre a betegirányító hölgy emelt hangon jelezte, hogy itt ilyennel nem foglalkoznak. Mondtuk neki, hogy nem idevalósiak vagyunk, nem tudjuk hol van az orvosi ügyelet, és segítségét kértük. A hölgy továbbra is megtagadta a segítséget, és nem volt hajlandó sem útba igazítani, sem az ügyelet elérhetőségét, címét megadni, sem bármilyen információval szolgálni, hogy hová is mehetnénk. Majd idővel megjelent egy biztonsági őr is, aki bekapcsolódott a vitába és válogatott szitkokat vágott a hozzánk. Voltunk KURVÁK, KIELÉGÜLETLEN RIBANCOK, AKIKNEK MEG KÉNE MÁR MAGUKAT BASZATNIUK, és útbaigazítás gyanánt annyit kaptunk, hogy MENJÜNK A KURVA ANYÁNKBA.

Naiv ügyfél nem foglalt asztalt, úgyhogy neki aztán édesmindegy volt, de azért meglepődött. amikor rákérdezett az 50%-os kedvezményre a Mezcal étteremben. A pincér szerint csütörtökön van a kedvezmény, amivel csak az volt a gond, hogy a falra ki volt írva, hogy vasárnap is jár:

Vasárnap 1. házassági évfordulónkat szerettük volna ünnepelni a Tompa utcai Mezcal mexikói étteremben. A döntés az éttermet illetően viszonylag ad hoc született, közel lakunk. Derengett, hogy csütörtökön és vasárnap 50% kedvezmény van, de persze mindezt nem csekkoltam le a neten, ill. az étteremben belül sem, mivel kint ültünk le. A rendelés előtt rögtön kérdeztem is, mikor van kedvezmény. A válasz: "Áááá, az az asztalfoglalós kedvezmény, csütörtökön van". Akkor rosszul emlékeztem. Rendeltünk, ettünk. Kártyával fizettünk, ezért be kellett mennünk, ahol öles betűk hirdették: "Csütörtökön és vasárnap 50% kedvezmény asztalfoglalás esetén." Hát mondom, ha én ezt tudom, felállok, foglalok asztalt és visszaülök. A pincér persze tagad, majd mikor az amúgy általában békés természetű Feleségem is kérdőre vonja, ennyit mond: "Hölgyem, kikérem magamnak, én nem hazudtam, csak nem mondtam el a teljes igazságot!"

Tegnap köszöntöttük a Budapest Airport új fizetős poggyászkocsijait, erre most olvasom, hogy egy hete megnyílt a fapadosoknak épített gigakonténer váró is. Az eső már a télire felállított sörsátrakba sem esett be, de ez már következő szintű technológia. Leülni ugyan még mindig nem lehet, de vannak junkfood-automaták és pottyantósvécé. A WizzAir a bádogcsarnokok határtalan luxusa láttán azonnal csatlakozott a többi fapados társasághoz, bár még nem az összes utasát indítja gyalog a betonra. És még nincs vége!

Rohamtempóban fejlődik a Budapest Airport technikai felszereltsége, egy hete üzembe állítottak 300 új poggyászkocsit. Ennek azonban ára van, menetenként 300 ft/1 euro. Az utasok értetlenkedve rángatják a kocsikat, mert ezek szerint mind olyan fejletlen környékről származnak, ahol még nem találkozhattak hasonló jelenséggel:

Elérkezett végre a nap, amikor Budapest kedvenc repterén már nem a taxishiénák húzzák le legjobban az utazóközönséget. Az új csúcstartó a nemrég bevezetett poggyászkocsi-kölcsönző rendszer, mint azt ma volt szerencsém megtapasztalni. A repülőgépről a terminálba érkezve csodálkozva láttam, ahogy a nemzetközi és magyar utasok értetlenkedve rángatják a kocsikat, amik mintha be lennének ragadva a sínbe, mígnem valaki rájött, mi hiba: a kocsisorok mellett álló automata hozzájuk tartozik, és csak 300 forint vagy 1 euró megfizetése után szabadul ki egy kocsi. Kisebb szentségelés után a legközelebbi reptéri alkalmazott felé vettem az irányt, akitől megtudtam, hogy kb 2 hetes a nagy találmány, kérdésemre azt is elárulta, panaszt a Budapest Airportnál, írásban tudok tenni.