Aki az elmúlt 30 évben kapcsolatba került a magyar vendéglátóiparral, annak annyira nem lesz meglepő, hogy a külföldiek szerint Budapest legrosszabb éttermében az összes létező tétellel trükköznek:

A maradék ételt felhasználták újra és újra. Marha/sertés hol volt, hol nem. Ha épp valaki sertést akart enni (de nem volt), akkor jól járt, fordított esetben már kevésbé. A szakácsok elég ügyesek voltak ebben, de páran azért felhördültek a sertés-steak láttán. Volt olyan, hogy kint hagyták véletlenül a húst a kocsiban egy napra, másnap aztán több fűszert kellett használni hozzá. Olivás spagettivel nem egyszer előfordult, hogy se olivaolaj, se bogyó nem volt, ezt sima étolajjaj és zöldborsóval pótolták. Ha valaki rákérdezett, hogy ez mi, akkor a bevált a szöveg az volt, hogy:  “ez a magyar olíva”.

Hogy a piákkal mi történik, arról gyakorlatilag az összes magyar vendéglátós el tudná ugyanezt mesélni, hiszen pár évvel ezelőtt az azóta a világ legjobb klubjának szavazott helyen is előfordult, hogy Kalinka/Royal volt a smirnoffos/absolutos üvegben.

Kétféle variáció van sörre: kicsi/nagy. viszont érdekes módon a kicsi fél liter, a nagy egy, előbbi 1200-ért, utóbbi 2400-ért. De csak Arany Ászok van csapolva. Ha búzasört kér valaki, akkor is Ászokot visznek (“szűrve van”), citromosnál meg raknak hozzá egy kis Fantát. [...] Pancsoznak a rövidekkel, minden üveg tartalma olcsó tescósra volt cserélve. A koktélokhoz 0 alapanyag van (mint úgy általában mindenhez). Egy vendég egyszer kért valami ananászos koktélt, amit a pincér úgy oldott meg, hogy belevágta a szakács konyhakését az ananászos konzervbe, és belecsurgatta azt a cukros löttyöt. A rosé bort fehér+vörös kombóból keverik.

Akinek megjött a gusztusa, olvassa el a teljes beszámolót, hátha tanul valamit!