Amióta itthon ülünk, a futáros-csomagos sztorik kaptak egy egészen szokatlan mellékízt. A nem tartózkodott otthon és az átvevő hiánya kifejezésektől hisztérikus kacagva zokogásba kezdünk, főleg ha idősebb olvasónktól jött levélben olvassuk. Persze előfordulhat, hogy nem halljuk a kertben a csengőt, meg a rádiótól a telefont, na de ennyiszer? Ebben a történetben minden jól kezdődött, a csomag elindult a németországi gyógyszertárból, aztán sajnos a DHL-től a Postához került és ezzel a utolsó halvány reménysugárnak is annyi lett.

Egy német cégtől rendeltem, megfizettem a házhozszállítást is, de a csomagomat nem hozta ki senki. Ugyan nekem sürgős lenne a csomag a benne lévő gyógyszerek miatt, de nem voltam türelmetlen. A német cég már április 10-ére Budapestre juttatta a pakkot a DHL közreműködésével (egy-két napon belüli frissességgel), de pechemre a csomagom a Magyar Postánál kötött ki.

Ők nemcsak hogy nem szállították ki a házhoz (13,90 Eur) rendelt csomagomat, melyet jó előre megfizettem (93,50 Eur), hanem nyomkövetési naplójukban erről összevissza hazudoznak.

István egészen addig boldog volt, hogy a Magyar Postán feladott csomagját nyomonkövetési információk alapján követheti, amíg rá nem jött, hogy milyen is az. Össze vissza ugráló státuszok, helyszínek és dátumok alapján próbált rájönni, mikor érdemes várnia a csomagos postást. Hiába.

Rendszeresen rendelek internetről, és sokszor külföldről. Most Magyarországról sikerült rendelnem A kereskedő cég neve nem fontos, mert a hibákról nem ők tehetnek. Ha tehetem, akkor a külföldi oldalakról is nyomkövetési információval rendelek. Nekem megér 2-4 dollárt az, hogy tudom, hol tart a küldemény. Viszont most egy magyar oldalról rendeltem, ahol sajnos csak a Magyar Posta volt válaszható, mint szállító. (Megjegyzés: Már több mint 10 éve ugyanaz a postás hordja ki a csomagokat nálunk, és VELE semmi problémám nincs.) De van nyomkövetési információ!