Zseniális pozitív sztorit küldött Dia 5 napja, amit jól nem raktunk ki. De nem is baj, mert azóta sokkal viccesebb lett a történet, miután kishíján naponta cserélt papucsot a Deichmannban, egészen addig a pontig, amíg már nem volt belőle több: (update: Lecserélődött az illusztráció a valódi papucs képére.)

Olyasmi történt velem tegnap, ami alapvetően megrengette a világnézetemet, és visszaadta az emberiségbe vetett hitemet. Történt, hogy május végén (30-án) vettem egy pár nyári utcai papucsot a Deichmannál (tudom, sikeres ember nem lehetek innentől). A papucs viszonylag drága volt, nem is volt leértékelve, így gondoltam, semmi bajom nem lesz vele. Így a blokkot is eldobtam, én balga. De kártyával fizettem.... Szerdán felfedeztem, hogy a jobblábas papucs talpa keresztben nemes egyszerűséggel kettétört. A balos is megrepedt. Kisebbfajta agyvérzés kerülgetett, mert a blokkot ugye eldobtam...

Igazából a félmeztelenség, de így jobban jött ki a cím. Az elkövető ismét Jómunkásember, a helyszín pedig a budakalászi Cora. Az Invázió speciális nyári divatirányzata izlés szerint az alsó illetve a felsőtest csupaszon hagyása fittyethányva a káros sugarakra. Még jobb, ha viselője egész testét bekeni valami olajjal, úgy elkapni sem lehet.

A mormonok már a spájzban vannak. Vagy török pasákból és a magyar bukszát kedvelő maharadzsákból áll ennek az esküvőiruhásnak az ügyfélköre? A talányos akciót Gy. örökítete meg:

Csak egy rövid szösszenet a backdoor marketing nagykörúti példájával.
Miért érdemes kétszer is házasodni egy év alatt? Másodszor már ingyen van a ruha?

Üdv
Gy.

 

A jóságos Kultplay találta meg a Homár-fanok ünnepi lábbeliviseletét. A Concepts csavart egyet a Nike SB Dunk Low cipőjén, amiből ez a szép kövér Lobster-edition kerekedett ki. Az összesen 200 darabos sorozat első 50 gazdája a képen látható speciális díszdobozt, pólót, műhomárt és egyéb kiegészítőket vihetett haza. Természetesen a premier napján elfogyott az összes, a sima cípő azóta 500 dollár körül megy ebayen, a dobozos 750.

Ezekszerint nem csak a számtech boltoknak van bajuk a hitelkáryamultik tranzakciós tarifáival. Velük szemben viszont a Deichmannban lehet kártyával vásárolni, épp csak azt felejtik el közölni, hogy a tranzakciós díjat a vevő fizeti:

Anyu vásárolt a Deichmannban 9990 Ft-ért kártyával. Zöld gomb megnyom, igazoló számlát aláír erről az összegről, SMS megjött rendben, hogy zárolva 9990 Ft. Majd felment másnap a bank portáljára ahol látta, hogy 10e párszáz forintot vontak le a tegnapi fizetéséért. Hívta a bank üf. szolgáltatát, ahol elmondták, h nem egyedüli a problémájával. A bank állítása szerint Mo-on egyedülálló módon a Deichmann USD-ben számolja el a kártyás HUF-os fizetést, és ezt szépen ráverik a vevőre.

Az élet császára lehetett volna ascella fiából, de aztán nem ebben az alsógatyában küldte iskolába a 7 éves gyereket:

Mellékelek néhány képet a kisfiamnak (7 éves, elsős), a vásárolt boxergatyáról. A méretcímkére koncetrálván a minta csak otthon tűnt fel. Biztos fel is háborodhattunk volna, de csak nagyon röhögtünk (főleg a nagytesók). Szóval a herdálás megvolt, szenvedés nem is lesz, a fogyasztás pedig csupa kérdőjel; most hova is veheti fel ezt a kölök? Iskolába mégsem küldhetem ilyen alsóban... :) Azért kicsit érdekelne ki lehetett az a baromállat aki pont megfelelőnek tartotta ezt a mintát a még teljesen ivaréretlen korú pasinép alsónacijára?

Külön boldogság a Homárnak, amikor közhasznú információkkal szolgálhat Olvasóinak. Nelson például azt szerette volna megtudni, hogyan jön össze Sinkovits Imre és a randibugyi, illetve mi is az valójában?

Ma (nekem még) kora reggel lőttem a képet a Westend egyik fehérnemű üzletének kirakatában. Ez valami új divat vagy én vagyok nagyon lemaradva? Már a buszon ülve (ahogy ébredeztem) tudatosodott bennem, hogy a fotón látható felirat fölött Sinkovics Imre dedikált - és valami ajánlással is ellátott - arcképe virított. Lehet, hogy azzal együtt még érdekesebb lehet... pláne ha kiderül, hogy a néhai is ott vásárolta a randibugyiját...  Kifúrja az oldalamat a kiváncsiság, hogy mire is jó egy randibugyi és nagyon bízom a kommentelők kreativitásában.

A Homár nem érti, miért akar valaki egyáltalán lemenni a Jam Pubba, de a jelenséggel már találkozott, amikor egy ismerőst kellett volna kimenteni onnan, és a manőver csak pólóra vetkőzve jöhetett volna létre a melegítőfelső miatt. Gergő ismerősét egy sportcipő miatt nem engedték be, ezért az alábbi szívhezszóló levelet írta a cégnek. Bizonyára tragikusan lerontotta volna a bent zajló igen magas szinvonalú szórakozást, a már bent italozó VIP-tornacipősök felháborodásáról nem is szólva!

Szombat este egy kisebb méretű baráti társaság (10 fő) szerette volna a szórakozását az Önök szórakoztató egységében eltölteni. Mivel többen voltunk három taxival mentünk le. A csapat egyik része hamarabb érkezett meg, ezért ők előre lementek, mi pedig percekkel utánuk érkeztünk. Már vettem elő a belépéshez szükséges pénzt, de ekkor egy olyan dolog történt, amit álmomban sem gondoltam volna. A társaság egyik tagját nem engedték be, azzal az indokkal, hogy "tornacipőben" nem mehet be! Az említett "tornacipő" egy 18.000,-Ft-os Devergo cipő volt, ami való igaz, egy utcai sportcipő (A hangsúly az utcain van!), de nem edzőcipő!

A Homárnak valamiért nem szóltak, de a Velvet-kru elcsípte a Tesco új divatmárkájának bemutatóját. Míg a gazdaságos Cherokee-brand "a Május 1. Ruhagyár válasza a kínai könnyűipari előretörésre", az F&F egy szinttel feljebb pozicionálódott, de még mindig olcsó:

A poliészter ruhákat látva vitatkozhatnánk a (Promod/Zara) párhuzammal, és azon is elképedtünk, hogy a bemutatott ruhákat hogyan válogatták össze. Eszerint mostantól divatos lesz a sötétkék nadrághoz barna makkoscipőt húzni, és a majálist fehér, lábszárközépig érő lenvászon szoknyában ünnepelhetjük majd, amelyet fekete virágok lágyan díszítenek.

C.B. azt hitte, fittyet hányhat a globális gazdasági világégésre és cipésznél próbálkozott. Vesztére. Hiába érezte a veszélyt, amikor alászállt a setét pincébe, nem tudta hova tenni a villogó piros transzcendens POZOR-feliratot:

Tavaly, lévén carriebradshawsan cípőmániás, a nyár végeztével elvittem a nyári cipellőimet a cipészhez. Mivel időközben lényegesen elfoglaltabb lettem, mint korábban, rákényszerültem, hogy a fantasztikus, ámde nem vásárlóbarát nyitvatartással működő kedvenc cipészbácsim helyett egy másik cipészhez vigyem. Már az elején gyanút kellett volna fognom, mikoris a 18h-ig tartó nyitvatartás tábla mellett besétálva (na jó, leereszkedve a pincébe) a hölgy közölte, hogy a cipész csak 17,30h-ig tart nyitva (???), de ő átveszi a férje (a cipész) helyett.