Zseniális pozitív sztorit küldött Dia 5 napja, amit jól nem raktunk ki. De nem is baj, mert azóta sokkal viccesebb lett a történet, miután kishíján naponta cserélt papucsot a Deichmannban, egészen addig a pontig, amíg már nem volt belőle több: (update: Lecserélődött az illusztráció a valódi papucs képére.)
Olyasmi történt velem tegnap, ami alapvetően megrengette a világnézetemet, és visszaadta az emberiségbe vetett hitemet. Történt, hogy május végén (30-án) vettem egy pár nyári utcai papucsot a Deichmannál (tudom, sikeres ember nem lehetek innentől). A papucs viszonylag drága volt, nem is volt leértékelve, így gondoltam, semmi bajom nem lesz vele. Így a blokkot is eldobtam, én balga. De kártyával fizettem.... Szerdán felfedeztem, hogy a jobblábas papucs talpa keresztben nemes egyszerűséggel kettétört. A balos is megrepedt. Kisebbfajta agyvérzés kerülgetett, mert a blokkot ugye eldobtam...
Sebaj, bősz telefonálgatásba kezdtem, és eljutottam egy 40-es számon egy igen kedves hölgyhöz, aki megnyugtatott, hogy nem lesz baj, ha mégis, hivatkozzak rá. Ezzel felvértezve bevonultam szerdán a debreceni Tescoban lévő üzletbe -ahol vettem -, és nemes egyszerűséggel levettem a lábamról a papucsot és a pénztáros orra alá dugtam, hogy lássa, mi a bibi. Ő meglepődött, kérte a blokkot (naná, hehehe!). Mondtam, nem van, de van helyette bankszámlakivonat, ahol feketén-fehéren ott a vásárlás ténye.
Itt csak abba kötött bele a lányka, hogy a lábamról nem cserélheti vissza a lábbelit, hozzam vissza csomagolva. Mondtam, hogy a dobozt is eldobtam. Nem baj, egy szatyor is jó lesz... Nem igazán értettem a logikát, de hagytam. Rákérdeztem, hogy ha másnap visszamegyek és a papucs szatyorban lesz, akkor rendben vagyunk?! Állította, hogy igen.
Tegnap délután lelkiekben felkészülve (vagyis minimum tömegverekedésre számítva) szatyorban bevittem a sérült lábbeliket. Azonnal hívták nekem az üzletvezetőt, aki valamiért rögtön a biztonságos őrrel egyetemben érkezett... Ez csak megerősítette a verekedéstől való félelmemet.
Ám láss csodát: minden gond nélkül kicserélték a papucsomat egy másikra!!! Amikor ugyanazt a modellt szerettem volna (mert nagyon szép ám!), lebeszélt róla az üzletvezető, mondván, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki ezzel a problémával fordult hozzájuk. Anyaghibások. Rendes volt, hogy figyelmeztetett (bár nem értem, hogy miért vannak akkor a polcon még ugyanolyan papucsok, miért nem veszik le őket és küldik vissza mittudoménhova....?)
Az új papucsomnak már megtartom a blokkját, just in case....
Ja, és írtam a vásárlók könyvébe is, mert jól esett a kedvességük és a korrektségük. És ígéretet tettem, hogy a Homárnak is írok. Ezen mosolyogtak és megköszönték. Arra gondoltam, hogy ne csak fikázó hozzászólások legyenek, hanem építő jellegű kritikák és pozitív végkifejletű események is dokumentálva legyenek. Ezért rimánkodom, hogy tegyétek ki!
Köszönettel:
Dia
Történt, hogy a szerencsésen kicserélt papucsom is megadta magát! Mindjárt egy fél nap után. Nem akadtam ki nagyon, sztoikus nyugalommal visszavittem. Na, akkor egy kicsit elment a kedvem az élettől, mert a boltban nem akarták kicserélni, a javítást ajánlották. Egy fél napos papucsnál, muhaha... Én ragaszkodtam a cseréhez és az üzletvezetőhöz. Nyilván ilyenkor üzletvezető nincs... Sebaj, van egy bűvös telefonszám, amit felhívtam, bediktáltam(!) a papucs típusának sorozatszámát, és már jött is az információ: igen, vannak hibás szállítmányok, vigyem vissza nyugodtan, odaszólnak, ki fogják cserélni. És lőn: így történt. Egy röpke óra múlva visszamentem a boltba, mosolyogva fogadtak és kicserélték a gyönyörszép papucskámat (ami nagyon-nagyon dögös! :-D).
No, ez a papucs már három napot is kibírt... És ugyanaz lett a baja, mint az elődjének. Sebaj, felkészültem, hogy hosszú házasságot kötöttem a Deichmannal, doboz, blokk elő, irány az üzlet. Még szerencse, hogy trehány vagyok, és van egy pót lábbeli az autómban.... :-) Mindez tegnap délután történt. A biztonságos őr meglát, meglepődik, és csak annyit kérdez: "megint...?". Én csak bólintottam. A srác kivette a papucsot, megnézte, és megkérdezte: "cipész ugye szóba sem jöhet?" Mondtam, hogy nem bizony, cserét akarok.
Fiatalember el, néhány perc múlva visszajön:
- van egy jó és egy rossz hírem...
- Kezdd a rosszal!
- Nem tudunk ugyanilyet adni...
Történt ugyanis, hogy annyi panasz volt ezzel a modellel kapcsolatban, hogy az összest levették az összes Deichmann polcról. De kérhettem egy másik modellt, vagy vásárlási utalványt, vagy a vételárat... Kértem egy másik modellt. Egy még dögösebb, most fekete magassarkú strasszos, csillivilli papucskát... Tök trendi vagyok, hetente új lábbeliben parádézok... Még hogy nem sikeres, aki a Deichmannál vásárol?!
Kérlek Téged szépséges vízi állatkám, tedd ki az írásomat! Hadd tanuljon belőle más is!
Előre is köszönöm:
Dia
Az utolsó 100 komment: