A minap egy bevásárlóközpontban voltam, ahol megláttam ezt az ízléstelen kirakatot. Azt is utálom, amikor egy cipőboltban 100 dB-el dübörög a zene, de hogy már kínjukban Jézussal reklámozzanak egy gatyát ez már mindennek a teteje!
A minap egy bevásárlóközpontban voltam, ahol megláttam ezt az ízléstelen kirakatot. Azt is utálom, amikor egy cipőboltban 100 dB-el dübörög a zene, de hogy már kínjukban Jézussal reklámozzanak egy gatyát ez már mindennek a teteje!
Fandor azon háborog, hogy milyen meghökkentően erős a font kurzusa Budapesten, a Marks & Spencerben. Most miért, hát hol máshol lenne erős, mint pont egy ilyen patinás brit intézményben? Füstölgő részletek hajtás után.
Tiger Feet - irtó kár, hogy nem árulhatom el, de ez egy pináról és buzulásról sokat énekelő magyar popsztár álneve - anyja pulcsit vett, kettőt, de ráfaragott, mert az egyiket elcsórták. A sztori megnyugtathat minden igaz magyart, hogy néha osztrákba is szar, a múzeum ugyanis még csak nem is válaszolt a Naiv Édesanya mailjére. Most nem lennénk az osztrákok helyében!
Próbálja ki egymás után ötvenszer kimondani szép lassan azt, hogy "kalocsa"! Ugye milyen hülyén hangzik? Nem is magyaros. Talán koreai? Albán? Vagy kínai? Nyilván nem véletlen, hogy sok-sok cikluson át SZDSZ-es polgármestere volt ennek a "magyar" településnek. Ideje, hogy felnyíljon a szemünk, amit évszázadokon át elfüggönyöztek az úgynevezett "kalocsai" mintás hímzésekkel. Beszéljünk végre nyíltan arról, hogy kinek állt ez érdekében? Házisárkány végre megtalálta a bizonyítékot arra, hogy kiknek a műve ez az egész "kalocsai" vircsaft. A sztori tanulsága: magyarország nem mindig vesztes a globalizációban. Erre varrjanak könnyeztetően erős, hegyes végű gombot!
Egy 10-es babazokni-csomag kisautós és hóemberkés darabjai között bújt meg az alábbi, interraciális ornamentikával díszített példány, melyet nyilván "a csecsemők szexuális felvilágosítását nem lehet elég korán kezdeni" kampány jegyében alkothatott meg a babazoknik főkreatívja. Legközelebb ebben visszük templomba! Esetleg orvoshoz. :)
Azzal kezdődött, hogy tavaly ősszel vettünk a férjemnek a WestEndben lévő Jákói Sport boltban egy Nike Airmax Classic cipőt, a közalkalmazotti fizetésemhez viszonyítva jelentős összegért (33 ezer HUF), mondván, inkább adunk érte többet, csak sokáig jó legyen. Korábban nálunk másfél-két évig bírták a strapát ezek a fajta cipők. Eltelt kb 5 hónap, amikor is szuszogó hangot hallottunk a cipőből. Felfedeztük, hogy el van repedve a talpa, egy olyan helyen, ahol a talpmintázat szerint amúgyis egy rés van - lásd a fotón. Repedést ennél korábban elég nehéz észrevenni, hacsak nem nézegeted mindig a cipő talpát. Ezen kívül a másik orránál lévő varrás kezdett szétjönni, de az nem szuszogott. :) A cipőt eltettük, kb sejtettük, mennyi időnk van még visszavinni, és amikor lett időnk ezzel foglalkozni, megkerestük a papírjait és örömmel láttuk, hogy még pont érvényes a garancia. Leadtuk a boltban, átvették, mondták, hogy érdeklődjünk majd.
Az alábbi sztoriban egyedül az a meglepő, hogy olvasónk, geller, miért vásárolt volna még azután is az ismert budapesti olcsóruha-üzletben, hogy a biztonsági őr effektíve lekurvázta, majd leütést helyezett kilátásba. Kemény az élet, kemények a magyar vásárlónők, de a végén azért geller se bírta a gyűrődést. A remekül elmesélt történet alapján arra gyanakszunk, hogy a bajszos Janinak La Tourette-szindrómája lehet. A Homár eddig egy helyen tapasztalt hasonlót: a Bazilika melletti nagy postán van egy idős őr, egyben óriási paraszt, aki a véletlenül mobiltelefonálásba kezdő kuncsaftokkal elképesztően janis hangvételben szokott ordítozni. Aki nem veszi észre a tiltó táblát, a közeledő mocskos szájú bácsit viszont igen, inkább fogja menekülőre, mert az öregúr kemény, mint egy butikőr.
Soha nem láttunk ilyen frankó női fingást, nem is beszélve a seggvakarást kísérő hangeffektusról. Mindehhez szolidan homofób szlogen, mi kell még? A parasztkodás az élet sója. Vagy algája. Pontosabban tengerfenéken sodródó szerves üledéke. Köszönjük ki másnak, mint Hajninak.