Van az a szitu, amikor az ember megveszi a surimi névre hallgató halkészítményt (aka rákrudacska vagy nagyon őszinte pillanatban rákimitáció), és boldogan megeszi mondjuk spagettivel, de ez a pillanat egész biztosan nem egy önmagát minőségi dél-olasz konyhát vivő, a pazar környezetet többek közt rák- és kagyló-látványpulttal feldobó étteremben jön el, ahol 3000 huf-ot kérnek el a Spaghetti ai Frutti di Mare néven futó ételért. És nem, nem jó érv a gyakorlat mellett az, hogy már 10 éve így csinálják, és ipari mennyiséget adnak el belőle naponta.

Kedves Homár!

Nem tudom mennyire üti meg a Homár faktort az alábbi történet, de hátha valaki(k)nek érdekes lehet. Az említett étterem már szerepelt korábban a Homár történetei között, bár az abban megfogalmazott probléma számomra inkább pozitív, a hely sajátos hangulata, mintsem negatívum. Ellentétben a napokban tapasztaltakkal.