Van az a szitu, amikor az ember megveszi a surimi névre hallgató halkészítményt (aka rákrudacska vagy nagyon őszinte pillanatban rákimitáció), és boldogan megeszi mondjuk spagettivel, de ez a pillanat egész biztosan nem egy önmagát minőségi dél-olasz konyhát vivő, a pazar környezetet többek közt rák- és kagyló-látványpulttal feldobó étteremben jön el, ahol 3000 huf-ot kérnek el a Spaghetti ai Frutti di Mare néven futó ételért. És nem, nem jó érv a gyakorlat mellett az, hogy már 10 éve így csinálják, és ipari mennyiséget adnak el belőle naponta.

Kedves Homár!

Nem tudom mennyire üti meg a Homár faktort az alábbi történet, de hátha valaki(k)nek érdekes lehet. Az említett étterem már szerepelt korábban a Homár történetei között, bár az abban megfogalmazott probléma számomra inkább pozitív, a hely sajátos hangulata, mintsem negatívum. Ellentétben a napokban tapasztaltakkal.

2008 környékén volt alkalmam először kipróbálni az éttermet, melyet azt hiszem nem kell bemutatnom azoknak akik a Balaton déli partján, Zamárdi környékén jártak már és olasz éttermet kerestek. Az azóta eltelt időben még pár alkalommal voltam, összességében mindig elégedetten távoztam. Imádtam a lasagne-t, különféle pizzákat. Csupán néhány ismerősömtől és szájról-szájra járó mendemondákból hallottam, hogy már ezt a vendéglátóhelyet is elérte a profithajszolás, az azzal járó mennyiség kontra minőség, csúnyán fogalmazva az „elkurvulás” hulláma. Pletykákra nem különösebben adok, úgyhogy nem volt kérdés hol eszek ismét, ha a közelében fogok járni.

Legutóbb egy vasárnap délután baráti társasággal érkeztünk, nem meglepő módon szinte telt házas étterembe. Minden flottul ment, különösebb panaszra nem volt okunk, egészen addig, amíg a társaság egyik tagja meg nem kapta a kért ’Spaghetti Frutti di Mare’ főételét.

Nekem rögtön szemet szúrt a benne található nagy mennyiségű surimi, másnéven hal parizer, melyet előszeretettel használnak gyengébb minőségű helyeken. - De belefutottam már olyan neves étteremláncban is, melyet inkább jellemez a külsőség, melyre kicsit jártasabbak joggal mondhatják, hogy ’nem minden arany ami fénylik’, főleg nem a plázákban ugye. Ott Tigrisrákkal töltött makiként adták el a hal parizerrel töltött egy perc után széteső sushi-próbálkozást. – Szóval az illető, aki nem mellesleg rajong a tengeri herkentyűkért és nyíregyházi olasz étteremtől kezdve, az összes mediterrán országon át, Spanyolországig egészen sok féle helyen próbálta már és fogyasztotta, ez alkalommal arrébb tolta a tányért két falat után.

Jeleztem a pincérnek, hogy ez így ebben a formában nem egészen állja meg a helyét egy prémium kategóriásnak reklámozott olasz étteremben, ahol büszkék a minőségi alapanyagokra. Először el akarta velünk hitetni, hogy az bizony polip, de aztán belátta, hogy nem először láttunk már ilyet, így szólt egy felettesének. A kiérkezett úriember megkérdezte, hogy mi a probléma, mire én kifejtettem neki finoman, hogy a tenger gyümölcse spagetti vagy akár pizza úgy miből is szokott állni, de ilyen kategóriájú – vagy legalábbis reklámozott - helyen biztosan nem surimi-ből.

Nem igazán sikerült meggyőznöm az urat, csupán zokon vette, hogy ledegradáltam az éttermet, ami márpedig prémium alapanyagokból dolgozik. Próbáltam valamelyest meggyőzni egy példával, miszerint ha én bemegyek egy étterembe és rendelek egy adag cordon bleu-t ami sonka helyett parizerrel van töltve, akkor bizony azt visszaküldöm, márpedig jogosan. Erre csupán azt a választ kaptam, hogy náluk 10 éve így készül a Frutti di Mare spagetti a benne található „rák imitációval” (!) és ezzel nincs semmi probléma, aznap  már 25-t adtak el belőle. Ha pedig valaki rákot akar enni, akkor lehet választani a garnélarákos tésztát. Itt már nem éreztem, hogy folytatni kellene a vitát. Az illető egy ajándék desszerttel vigasztalódott a visszaküldött és kiszámlázott főétel mellett, mi pedig levontuk a tanulságot.

Üdv,

Egy lelkes Tékozló Homár olvasó