Még most is a zokogás és a hisztérikus kacaj között ingadozom, olyan fogyasztói élményem volt az előbb.

Minden azzal kezdődött, hogy ma kivételesen Homárné Imola vitte magával Homár Kiflit, az 5 hónapos szálkás szőrű tacskót. Homárnénak egy számla ügyében 5 percre be kellett ugrania a Jókai térre, a Popfilm irodájába, ahol elengedte a meglepően hosszúkás állatot. Kifli körbekocogott, aztán kinézett a kőkorlátos kis erkélyre, majd gondolt egyet - ezúttal nem seprűgyilkosságra vagy papucslopásra - és kifurakodott a korlát kőbabái között a második emeleti homlokzaton végigfutó, erős arasz szélességű, kifelé enyhén lejtő párkányra, mászott tíz métert, majd rájött, hogy mibe keveredett. Megfordulni abszurd testformája miatt nem tudott, mert leesett volna, tolatni meg két tükör híján nem mert. Ezért inkább rettegve lekushadt.