Még most is a zokogás és a hisztérikus kacaj között ingadozom, olyan fogyasztói élményem volt az előbb.

Minden azzal kezdődött, hogy ma kivételesen Homárné Imola vitte magával Homár Kiflit, az 5 hónapos szálkás szőrű tacskót. Homárnénak egy számla ügyében 5 percre be kellett ugrania a Jókai térre, a Popfilm irodájába, ahol elengedte a meglepően hosszúkás állatot. Kifli körbekocogott, aztán kinézett a kőkorlátos kis erkélyre, majd gondolt egyet - ezúttal nem seprűgyilkosságra vagy papucslopásra - és kifurakodott a korlát kőbabái között a második emeleti homlokzaton végigfutó, erős arasz szélességű, kifelé enyhén lejtő párkányra, mászott tíz métert, majd rájött, hogy mibe keveredett. Megfordulni abszurd testformája miatt nem tudott, mert leesett volna, tolatni meg két tükör híján nem mert. Ezért inkább rettegve lekushadt.

 

 

H. Imola - aki későbbi vallomása szerint attól félt, hogy soha többet nem állok szóba vele, ha a kutya szétplaccsan a Jókai téri kövezeten - félig már kimászott a párkányra, amikor józanabb popfilmesek visszarángatták. Próbáltak kinyújtani egy létrát, hogy az egyfajta korlátként funkcionáljon és a kutya vissza merjen rükvercelni a takarásában, de Kifli csak megrémült ettől és messzebb mászott. A szomszéd lakás, amelyiknek az ablakai alatt remegett, lakatlan volt, így nem lehetett bejutni, hogy onnan mentsék meg. Végül kihívták a tűzoltókat és felhívtak engem.

 

Most jön a fogyasztói rész: a tűzoltók egyfelől pikk-pakk megérkeztek a sűrű forgalom ellenére, másfelől látványosan nem röhögtek ki minket, sőt résztvevő arcot vágtak, harmadfelől nem kímélték a gépparkot. Az első rohamkocsi létrája ugyanis rövidnek bizonyult, erre kihívtak egy nagyobb járművet, amelyik egy "Csubakka a lőállásban" pozíciót felvevő szakember joystickmozdulatainak engedelmeskedve a párkányig nyújtotta a létráját. Ekkor jött a legijesztőbb rész, ugyanis úgy tűnt, hogy a kutya a hosszú rostokolás után annyira megörült a létrának, hogy át akar mászni rá. De mégsem tette, hanem bevárta a fürgén felmászó mentőangyalt. Eddigre úgy 200 fős tömeg gyűlt össze, akik vidám füttyögéssel és vastapssal ünnepelték a furmányos tűzoltócsapatot. Bravúros munka volt, életemben nem voltam ennyire elégedett közsszolgáltatással.

A tűzoltók nem nagyon hagytak hálálkodni, inkább 2 perc alatt elsöpörtek a helyszínről, úgyhogy ezúton is még egyszer forrón köszönjük, nagyszerű mentés volt.