Vészterhesen vöröslõ felhõk, omló egek alatt egy sztálinbarokk épülettel. Elõtérben a névadó férfi, Vlagyimir Volfovics Zsirinovszkij, az orosz Duma alelnöke, a Liberális Demokrata Párt (LDPR) elnöke, orosz anya és jogász apa csemetéje. Gondterhelt, de elszánt tekintettel elnéz a jövõbe: tudja, meri és teszi. Vagy csak másnapos. A vodkát szeretettel ajánlja "azoknak az igazi férfiaknak, akik tudják, hogyan kell." Szegény Homár találgatni sem meri, hogy kedvenc botrányhõse milyenfajta piaci szegmens célzott meg.

Mindenesetre egy hajától fogva berángatott idézet (figyelem: idegen toll) Pelevintõl (Számok) csak emelheti karcolatunk fényét:

"Néhányszor még Zsirinovszkijhoz is hasonlították. Ez jólesett neki, mert Zsirinovszkij volt az egyetlen orosz politikus, akit tisztelt. Nem annak politikai platformjáról volt szó (arról jó társaságban nem beszélnek), hanem magas artisztikumáról: Zsirinovszkij és a többiek között akkora különbség volt, mint az azonos korú színésznõk közt, akik közül az egyik azért csak igyekszik énekelni, a többi viszont már leplezetlenül prostitúcióból él."

A hátsó címkén a fehér területek a nagyorosz birodalom elvesztett területeit jelölik. Szív megszakad, honfibú mindenfelé, lehet fogyasztani. További térképészeti tevékenységérõl, amivel többek között a baráti Romániában is kiverte a biztosítékot, itt lehet olvasni.