Végre nekünk is van sztárunk, vagyis reméljük az lesz az Elsõ Magyar Asszony Aki Robotot Kötött. A neve Babuka és nem szilikon implantátumokkal meg kereskedelmi tévés középvezetõkkel ápolt orális kapcsolatokkal hódította meg a közönséget, hanem egy szupermaratonistát is megszégyenítõ fizikai teljesítményével, a mûvészirõl nem is beszélve. Ugyanis két héten át napi 4-5 órán át csak kötött és kötött, míg el nem készült a fent látható robot. Nem találunk szavakat, tényleg. Olvassa el alant a mókás gépember születésének igaz történetét!
Az egész a következõ, a Homárt igencsak felcsigázó levéllel kezdõdött:
Szia Homar,
Na nezzetek anyam mekkora isten (vegtelen ideje kot). Most csinalja a kis roncs robotot (az egyiket a sok kozul:).
Esetleg elkuldjem normalisan fenykepezve is (ti. ezeket telefonnal keszultek)?
Udv G
A G. által mellékelt homályos-szemcsés telefonfotón nagyon ígéretes szürke, szögletes paca látszott, bécsivirsli-végtagokkal és vicces arccal. Úgyhogy írtunk azonnal G.-nek, hogy kérdezze meg az anyukáját – akirõl már ekkor írásba adtuk, hogy isten – hogyan és mennyi idõ alatt készül el a Robot. És hogy várjuk a képeket is. Íme a részletek:
Szia Homar,
A kepeket csatolva, a mester valaszait a kerdeseidre pedig az alabbiakban kuldom: ==== Mivel elsõ darab volt ezért sok volt a tévedés, újrakötés méretpróba, fonalcsere stb. ezért a valódi produktív idõ többszöröse kellett, ez kb, 2 hét, napi 4-5 órai aktív kötés. Ebbõl a fonalból, - jó minõségû félgyapjú- + zipzár, gomb kb, belevaló párna, 4000 ft. Nehéz volt rájönni a végtagok körkötésére, de ezen kívül semmi nem volt igazán nehéz. Jó minõségû anyagokkal és eszközökkel dolgoztam. Babuka
Hát így volt. Ja, és annak az olvasónak, aki nem érti, mi ez a lendületes kötöttrobotozás: a Homár szívét elsõ látásra meghódító popkulturális fonalszobrokat Jessica Hutchinson találta ki Amerikában. Ki tudja miért, de nemcsak az embernek, hanem a Homárnak is alapvetõ szükséglete, hogy néha aranyos hülyeségeket tapogasson.
Amikor írtunk Jessicának, éppen nem volt kész robotja raktáron, de pár héttel késõbb megjelent a Mester robotszabásminta-könyve. (Anyukámat, aki festõmûvész volt, egy amatõr festõ rajongója konzekvensen Mesternõnek szólította, amivel éveken át derûs pillanatokat szerzett nekem, különösen, hogy mindehhez úgy nézett ki, mint Toulouse-Lautrec.)
Szóval respekt Babukának, aki még nem is tudja, hogy az idén a Jézuska helyett neki fogunk levelet írni.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.