Egy kritikus szájpadlás vallomása:

Ilyen visszataszító ízû Kinder-klónt még sosem ettünk. Száraz, roppanós, valószínûleg teljesen kakaómentes test, ami kellemetlen, szálkásodó funérra emlékeztetõ darabkákra hullik a legkisebb nyomás hatására. Persze az ajándék miatt vettük, ami a rajzfilmcsatorna valamelyik sztárja. Innen üzenjük az illetékeseknek: rettenetes – és a Kinderre is jellemzõ - új divat, hogy az ajándékos tojások leglényegét negligálva olyan meglepetés búvik a plasztiktojásban, amit nem összerakni kell, csak egyben kivenni a csomagolásból. Itt annyi a kreativitás terepe, hogy a figurák fejét nekünk kell rápattintani a testre és nem egymáshoz való fejeket és testeket is össze lehet párosítani.

(Ezennel felhívást bocsátunk ki. A magyar népi iparmûvészet legrokonszenvesebb ága a plasztik- és gumihulladék kreatív újrahasznosítása. Gondoljanak mondjuk az autógumiból szerkesztett virágtartókra, a tejeszacskó-vagdalékból kötött lábtörlõre és társaira. A kindertojás-belsõ is adekvát nyersanyag, csukázó úszónak például kiváló. Ha Ön már reciklált plasztiktojást, vagy látott ilyen tárgyat, fotózza le és küldje el a Homár címére, mi pedig meggusztáljuk és kiposztoljuk. De most vissza a Cartoon Network tojásához.)

Szóval elég kiábrándultan forgattam a kezemben Johnny Bravót, amikor az íróasztalom elõtt elhaladó Névtelen Függõ kéjes sikkantást hallatva rávetette magát, majd megvallotta, hogy már legalább tíz tojást vett csak azért, hogy szert tegyen Johnnyra. Egy érzelmes vallomás fejében neki adtam az öntelt kis fickót. Íme a vallomás, a szerzõ kérésére név nélkül. Talán Anonim Kartúnfüggõk közé jár?

Egy neve elhallgatását kérõ addikt vallomása:

Kezdetben ötösével vásároltam, ezzel a módszerrel kezdetben egy-két új figurát sikerült is begyûjteni, viszonylag hamar meglett két Powerpuff girl, Mojo Jojo és Dexter. A végén azonban bármennyit vásároltam, nem sikerült Johhny Bravo-t, Cow-t és ami a legfájóbb, Buttercup-ot begyûjteni. Eddigre már volt legalább kettõ mindenbõl, Chicken és Bad Guy pedig öt-hat példányban sorakozott a polcon. A piacgazdasági tanulság nyilvánvaló, nem is terhelnék vele senkit. A slusszpoén, hogy a fõhomár egyetlen példányt vásárolt, és szûz kézzel pont Johhny Bravot választotta... A csoki (fehér és tej keveréke) amúgy említésre sem érdemes, én az ötödik tojás után kóstolatlanul hajítottam a szemétbe, miután remegõ kezekkel lehámoztam a kincset rejtõ plasztikkapszuláról.