Tékozló Homár

Haribót tábortûzön

Haribo + Homár/Sült habcukor + menyhal

2006.01.18. 13:06 | szily | komment

A Homár barátaival elment menyhalat fogni a jeges, a maga módján mégis barátságos Újpesti Duna-partra. A menyhal a hedonisták nagy barátja, merthogy tõkehalféleként a húsa hófehér, a szálkái a gerincen maradnak, a mája pedig tõkehal-rokonként szarvasgomba-kategóriájú csemege. Ami igazán értékessé teszi, az az, hogy csak télen aktív, tavasszal, nyáron és õsszel tavasznyárõszi álmot alszik. Ebbõl 2 dolog következik: csak rohadt hidegben lehet megfogni + kicsi marad.

De kanyarodjunk a gumimacik irányába.


A menyhal két éve eltûnt a Dunából és a többi hazai folyóból, tavaly is ismeretlen helyen tartózkodott, idén viszont újra megjelent. Igaz, egyelõre kevesen vannak, de komoly rasztafáriánus felkészüléssel és emberfeletti kitartással párat azért lehet fogni. A Homár is ezzel próbálkozott a minap.

A felkészülés részeként 1 tömött puttony édességgel érkeztünk a félelmetes erdõvel és korszerû szennyvíztisztító üzemmel ékesített partra. Amikor már megettük a fahéjas vaníliás karikát, a Túró Rudit, a négercsókot és a mogyorós bonbont (a sós szekcióban a chilis pirított kukoricát, a lazacimitációt és a sajtos popcornt), elõkerültek a Haribo macik. Azóta próbálom kideríteni, hogy hogy hívják ezt a típust: a marshmallow-hoz hasonló, habosított szubsztanciából készült sárga és rózsaszín mackókról van szó. Egy régebbi kirándulás emlékei alapján egyszer csak arra gondoltam, mi lenne, ha kipróbálnánk a parázson pirított medvét.

Gyors faragás után be is toltam az elsõ grizzlyt a tûzbe. Pár másodpercen belül lebarnult. Kivettem a tûzbõl és rövid fújkálás után megkóstoltam.

Csodaétel, ez a legkevesebb, amit mondhatok. A könnyû habcukrot azonnal megkapja a hõ: a felszíne megolvad, majd tüstént karamellizálódik, hártyavékony, roppanós mûmedvebõrt képezve. A belseje viszont kicsit elfolyósodik, elképesztve az ízlelõbimbókat. A túlsütéssel lehet csak elcseszni, de ha elég hosszan belevezettük a nyársat, deformálódás esetén rántsuk ki a tûzbõl és fújkáljuk veszettül.

Ha pedig menyhalat fognánk vagy valaki küldene, esetleg másféle halunk van, de kísérletezni támad kedvünk, itt egy másik, saját csodarecept. Ja, még annyit, hogy menyhalat régebben egyáltalán nem lehetett kapni a kereskedelemben, de mostanában mi magunk láttunk kilónként 900-ért a Lehel Csillaghajóban, és megbízható forrás szerint néha a Fehérvári úti piacon is kapni a Skála mellett.

Rozmaringos uszkár

A kutyát (menyhal népies neve, a szerk.) erõsen megsózva lekaparjuk és 4-5 cm vastag patkókra meg faroknyelekre vágjuk. Jól besózva mély tálba tesszük, egy bögrében összekeverjük egy egész citrom levét (egy citrom kábé 3 közepes, 30 dekás kutya pácolására elég) pár evõkanálnyi extraszûz olívaolajjal és egy jelentõs löketnyi õrölt rozmaringgal. (Ha másfajta halunk van, azt vágjuk aránylag kis darabokra.) A páclevet a kutyákra öntjük, a májakat és a tejet-ikrát hirtelen kisütjük, pirospaprikával és lilahagymával megesszük, és ájultan lefekszünk aludni. Másnap a halakat kivesszük a lébõl, szûrõbe rakjuk lecsöpögni és megcsináljuk a panírt, ami kukoricaliszt + kis só + pár kávéskanalnyi õrölt rozmaring. A darabokat együtt beledobjuk, összerázzuk, leverjük a felesleges lisztet és a cuccot kisütjük forró olajban. Buzi jó.

Szűrt kommentelők

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása