Nem is villámcsapásként: az égbõl fejünkre pottyant Gesztesi Károlyként ért minket a hír, hogy a Csikágóban, az István utca és a Hernád utca sarkán lévõ orosz csemegeboltban (holnap részletesen írunk róla!) lehet kapni az eredeti orosz õs-Rudit. Rohanás közben gyorsan utánanéztünk, tényleg szovjet örökség-e a hungarikumnak hitt édesség. Tényleg az, derült ki, ráadásul egy indexes cikkbõl.

Egyórás csodás közjáték Natasával, az eladónõvel, és kezünkben tartottuk vágyaink tárgyát, ami a magyar verziónál vaskosabb és szögletes profilú.

Itt kell elmondanunk, hogy tudományos, sõt akár újságírói bizonyíték sincs a kezünkben arról, hogy pont ez a fajta lenne az õseredeti Rudolf, sõt az elõbb említett indexes cikkben sem ennek a márkaneve szerepelt. De Natasa azt állította, hogy ez az eredeti, amit munkahipotézisként egyelõre elfogadtunk.

A csomagolás semleges-szolid-pinokkiós, ami mintha arra utalna, hogy a muszkáknál ez gyerekkaja. Más helyzetben talán belemerültünk volna a Pinokkió-motívum értelmezésébe az orrleharapás, mint szociális interakció koordinátarendszerében, de most remegtünk az izgalomtól, sõt ezzel párhuzamosan a nyálunk is folyt, úgyhogy feltéptük a fóliát.

Csoportos kóstoló volt, úgy harapdáltuk egymás után a ragadós felszínû hasábot, mint egyszeri hippicsalád a hasisos kolbászt. A reakciók a hisztérikus rajongástól a fuldokló elutasításig terjedtek, de az összkép inkább pozitív volt.

Az õs-Rudi ízre leginkább olyan, mint a deli szovjet mérnökök egy testben egyesítették volna a Túró Rudi és a vaníliás krémtúró aromáját. Sokkal édesebb a mi rudunknál, az állaga pedig talán krémesebb egy kicsit. Ez eredhet abból, hogy a magyar túró a maga enyhe savanyúságával és morzsalékosságával egészen egyedi tejtermék. Az orosz alapanyagot a tesztelõk némelyike ezért vajasnak, krémsajtosnak, illetve – konkrétan a világlátott Szilikon Vali – mascarponésnak érezte. (Egy ruccolás bruschettával kellett volna ezért tarkón csapni.)

Vera szerint az orosz cucc fujtós, és Gergõ, a karaokebáró is a szájpadlására tapadt töltelékrõl számolt be. A csokiborítás jóval vékonyabb és emiatt hajlékonyabb, mint a magyar verzión. így az íze sem annyira domináns.

Nekem kifejezetten ízlett, bár ez egyáltalán nem az a laza édesség, amibõl négyet-ötöt lenyomna az ember egymás után. Már csak az ára miatt sem, hiszen a 45 grammos paralelepipedon 140 forintba kerül, így négy-öt darab 560-700 forintra jönne ki.

Bónuszként alant olvasható a Rudik történetével és európai hódításával foglalkozó cikk vonatkozó, keretes része. Még annyit, ha Ön kóstolt már más orosz rudiszerûséget, vagy hiteles információi vannak a szovjet-magyar rudisztoriról, írja meg nekünk!

(A csomagoláson azért látható német nyelvû felirat, mert a pesti bolt Németországból szerzi be az ottani, népes orosz kolóniának exportált orosz élelmiszereket. Arról pedig ebben a nem régi Homár-postban olvashatnak, hogy az osztrákok hogyan nyúlták le a Rudi nevet és a rudat magát.)

A hatvanas évek elején a Szovjetunióban a KGST országok élelmiszeripari szakembereinek tartott egyik tapasztalatcsere-ötletbörze jellegû tanulmányút egyik eredménye a Túró Rudi, de ekkor érkezett meg Magyarországra a kaukázusi kefír is - avat be a Rudi-sztoriba Kispál István. A desszert õsének a SZU-ban Eszkimó néven forgalmazott, csokoládéval bevont túró-zsír-vaj keverék tekinthetõ. A Budapesti Tejipari Vállalat már a hatvanas évek elején elkezdte gyártani a formája, illetve egy a születésekor bábáskodó Rudolf nevû szakember miatt, Klein Sándor által Túró Rudinak elnevezett édességet. A név - pornográf asszociációk miatt - kisebb botrányt kavart, de végül maradhatott. Ma már talán nehezen hihetõ, de eleinte a Túró Rudi még az akkori viszonyok között sem igazán ment, így aztán a gyártást a mátészalkai tejüzembe helyezték. A hurkatöltõvel adagolt, csokiba mártott, majd kézzel csomagolt õs-Rudit a szabolcsiak elkezdték szeretni, és vidéken, majd szerte az országban egyre népszerûbb lett. A rendszerváltáskor már három tejüzem is gyártotta, ennek köszönhetõ, hogy ezek privatizálása után - a megvásárolt üzemekkel együtt - a licence jogokat a Friesland és a Danone is megszerezte.