Egy sajátos fejlesztésû terméket fedezett fel Bubu Bécsben, ami formára, állagra, ízre és nevében is kisértetiesen hasonlít egy mélymagyar produktumra.

A mellékelt fotón látható Túró Rudi-klónt Bécsben vettem, egy nagy (Magyarországon is ismert nevû) hipermarketben. Úgy tûnik hát, hogy az EU-csatlakozásunk végre valami jót is hozott az EU-nak, és immár kilépve az unalmas borok/sajtok/csokoládék stb. alkotta gasztronómiai Bermuda-háromszögbõl, az EU polgárai is felfedezhetik maguknak - kis késéssel az Unikum és a téliszalámi után - ezt a hamisítatlan hungarikumot.

Továbbá immár semmi sem állhatja útját a szerencsésebb történelmi fejlõdésû (copyright Fábry), illetve az utóbbi 15 évben kormányait jobban összeállító Ausztriát elözönlõ családos magyar vendégmunkások seregének, akikeket ezidáig csak az tartott vissza ezen cselekedettõl, hogy nem tudtak mit kezdeni a csemetéik kóros Túró Rudi-függõségével.

Amúgy osztrák gyártmány, és a belül ugyanúgy néz ki, mint a magyar. (Igen, étcsoki a bevonó. Semmi puhány tejcsoki!) Egész jó íze van, bár nem teljesen olyan, mint az igazi Pöttyös - kicsit kevésbé édes és citromos. Meg lehet szokni. De az osztrákok nem lennének jó kapitalisták (de azok), ha nem fejlesztették volna máris tovább: kapható még vaníliás és kókuszos ízben is. Ez utóbbit majd holnap megkóstolom; mára elég ennyi felfedezés. A Magyarországon kapható gyümölcsös és mogyorókrémes vonal viszont itt nincs.

És ha már így említödött a túrórudi-függõség, a Homár azt kérdezi a belsõ információkat szivárogtató olvasóitól, mit tettek a Pöttyössel úgy saccra fél éve, amitõl még addiktívabb lett? Már augusztusban a Szigeten is feltûnt, hogy szilánkosabban ropog a csokibevonat, azóta pedig már napi kettõ óriásra emeltük a fejadagot (elvonási tünetek legalább nincsenek).