Mozart unter uns elég randa fejét ingyér lehet ráprintelni bármilyen termékre, ami arra indítja a gonosz tejipari mérnököket, hogy ízléstelen mócártitalokkal árasszák el a kisboltok nekünk annyira kedves, mégis ragadós polcait. Itt egy újabb versenyzõ, amelyikben az a furcsa, hogy nem is annyira geil. (Tudta-e Ön, hogy Bruce és Bongo nem is németek, hanem Németországban állomásozó angol katonák voltak?)

Mozart Dessertdrink a lé neve és tényleg Salzburgban készült, viszont nem kugel- hanem hasáb alakja van neki, pontosabban az egyik függõleges éle le van csapva, ami divatos forma, ki tudja miért.

A termék Shoppenhauert és engem is a kiskorunkban olyan lelkesen felszürcsölt olvadt fagyira emlékezetett, ezúttal 3 gombóc csoki mellé egy kisgombóc marcipán került. Csak a megpuhult ostyadarabkákat hiányoltam belõle, a nagyszülõknél Tolnán ugyanis ostyatálkában hoztuk haza a szajrét.

Az olvadt fagyi jó dolog, az meg külön ajándék a sorstól és a kegyes italtervezõktõl, hogy az elegy nem szájösszeragasztóan édes. Van egy furcsa, pirított, kicsit undorító stichje neki, de Mozart nehéz életét nézve ez a minimum. És mindezzel együtt sokkal jobb, mint a sok boltban kapható, plasztikflakonos mócártital.

(Azt pedig tudja valaki, hogy a magyar nyelvû termékismertetõ cimkéken miért olyan undorítóak a megfogalmazások? Ezt a piát például "Mozart ízesített zsíros tejkészítménynek" nevezik, ami gyomorforgatóan túlzott õszinteség.)