Ilyen kemény sztorit utoljára Vietnámban hallott a Homár, úgyhogy kissé szkeptikusan, de azért a netto kurvaanyázást leszámítva vágatlanul teszi közzé Buksi MÁV-biztosítós történetét:

Szarul induló történet, szarul folyatódik - a vége meg még nem látszik, de sok jót nem ígér. Péntek du-i csúcsforgalomban döcögök kifelé az Alkotáson, hogy legyûrjem a hazáig tartó 200 km-t. Sor megáll, vele én is - csikorgás, csattanás a seggemben, egy bamba tyúk belecsókolt. Szar ügy. Betétlap kitölt, majd 2 nap múlva téves biztosítómegadás miatt korrigáljuk - eddig normális ügymenet.

Károkozó biztosítója - MÁV Általános Bizotsító Egyesület (kiírom, hadd tudja meg mindenki, az is, aki itt van biztosítva, hogy mekkora trágyadombba fizetik a zsét, csak mert 327 Ft-tal kevesebbet kell betolni a kötelezõre, mint a következõ legjobbnál).

Ügyfélszolgálat - Isten háta mögött. Km-es sor, persze, hogy kivárom, elvégre ráérek, táppénzen vagyok. Kedves kislány felszabadul - persze a kárigény nem az õ asztala - újabb 10 perc várakozás. Történet elõad, papír benyújt - várjak, amíg ellenõrzik, fizetve van-é-e a kötelezõ. Mi sem természetesebb.

Eltelik 10 perc, majd 20, majd 40, majd 1 óra, semmi. Tömeg szaporodik persze, mindenki ugyanarra vár. Arra, hogy a két hölgyemény a két számítógép elõtt kiadja az eredményt. Úgy mondjuk elég nehéz, hogy az egy órából ketten együtt 10 percet vannak a gép elõtt, 50-et meg az isten tudja hol (ma kiderült - cigizni). Közben az ember jól megfigyelheti a munkamenetet és -morált is - lesújtó. Végre sikerül. Újabb papírok, kárfelvétel.

"Boldogan" húzom a belem haza, és már válogatom a szervízt, hogy hová vigyem javíttatni - ki van a legközelebb, a legrugalmasabb nyitva tartással. Kora hajnalban bevágtázok a szervízbe, elõadom, miért zakatom õket. - Melyik biztosító? - MÁV. - Akkor csak úgy tudjuk vállalni, ha Ön vállalja, hogy kifizeti a javítást. - Bocs, nem a biztosító fizet??? - De, csak a MÁV olyan sok pénzzel lóg, hogy nem csináljuk meg, csak ha az ügyfél kifizeti.

Jaaaa, nem elég szopás, hogy összetörik a verdát, még fizessem én, aztán anyázzak én a biztosítóval. Fasza. Mondám: akkor elõször utánajárnék, mire számítsak a biztosítónál (napok, hetek, hónapok vagy évek), de mondja meg mennyi lesz. Összegtõl kisebb infarktus, majd miután fellocsoltak, tûnés dolgozni, mert persze a táppénznek már vége.

Telefon a biztosítónak - 15 percnyi próbálgatás után (persze van 15 szám, de mindegyik ugyanarra a tetves automatára kötve, és b*sznak felvenni a telefont) végre valakit mikrofonvégre kapok - probléma vázol. Tanács: ezt a központban tudja elintézni. - Telefonszám? - Adhatok, de úgysem veszik fel, menjen személyen. Anyád.

Központ, hajnalok hajnala - probléma vázol - ez nem az õ asztaluk, hanem a kárszakértõ cégé (Autoconsulting Kft, említsük meg õket is, érdemes), akik természetesen ugyanott izélik a rezet, mint a MÁV ÁBE ügyfélszolgálat. Örülök nagyon, hogy tologatnak ide-oda, mint óvodás a matchboxot.

Kis naivan hívogatom az Autoconsulting telefonszámát- 5 csengés, majd hangposta - 16. után feladom - ez így nem lesz jó. Nézzük a biztosítót. 30 perc után (kicseng, vagy foglalt, miután az automatán a megfelelõ melléket beveri az ember) valaki, megunva a csengetést, anélkül, hogy beleszólna, visszateszi a kagylót - de miután túl gyorsan cselexik, csak a 3.ra sikerül neki megszakítani a vonalat.

Fejem lilul - rühellem, ha elba**ák az idõmet és a pénzemet. Újabb 15 perc után végre egy ismerõs hang - a tegnapi högy, de persze lepasszol, hogy õk nem a kárszakértõ, hanem a biztosító, és ad a már ismert és használhatatlan Autoconsultingos mellé még 2 telefonszámot. Készségesen hozzáteszi, hogy a 3-as melléket válasszam. Persze.

A kapott két szám érdekes módon ugyanahhoz a most már gyûlölt MÁV-Biztosítós hangautomatához van kapcsolva, amin már 45 perce játszom. Újabb 45 perc után feladom, de a fejem már akkorára dagadt, mint a brit gyógyszertesztelõké. És még csak 10:15-öt írunk. A délelõtt halvány kisérletek közepette telik, mert dolgozni is kell sajnos. De du. 1-re annyira bedurrant az agyam, hogy kölcsönkértem egy verdát és kimentem Zuglóba, feltenni azt az egy szájbavert kérdést. És persze kértem egy telefonszámot, amit hajlandóak felvenni.

Persze az Autoconsulting állítja, hogy õk felveszik, és nem értik, "a MÁV-osok" miért nem veszik fel (persze egy légtérben vannak, kb 3 méterre egymástól, de nem, nem tudják, nem látják). Amikor szembesítem õket a tényekkel - 5 csengés és hangposta - közlik, hogy most cserélik a telefonközpontot. Aha. Én meg Móricka vagyok. (Nem, csak egy balek ügyfél, aki természetesen a f*sznak a rossz végén áll.)

Az kérdést persze készségesen megválaszolják - nagyon örvendetes, egy óra utazás, pár lityi benya árán. És hogy teljes legyen a kép - mára már egy gipszkarton fal takarja el a dolgozókat, hogy az ügyfél ne lássa az össznépi tök- és pinavakarást, ami munka címén folyik, és ami miatt nem képes senki felvenni a telefont az ügyfélszolgálaton. Nem tudom, hogy fogják elérni õket, ha ne adja az isten, de pótszemlét kell kérni. Elõre rettegek, hogy valami BTK-ba ütközõ hülyeséget fogok csinálni. Állítólag azért húzták fel a falat, mert egy ügyfél nekiállt kint borogatni az asztalokat a látványos semmittevés és a nemfizetési hajlandóságuk magas foka miatt, és akit ezért bilincsben vezettek el a rendõrök.

De most legalább tudom, hogy ha egy MÁV-biztosított marha belém jön, akkor nem kék-sárga papír kell, hanem fizetési kötelezettségvállalás a javításra, vagy helyben kicsengettetni egy kalap pénzt vele. Mindenki jobban jár. Õ nem ront két Bonust, én meg nem szopatom magam ezekkel a majmokkal, infarktusközeli állapotot elõidézve. Akik meg ott van biztosítva, az jobban teszi, ha villámgyorsan vált, mert fizetni kell példásan, de hogy baj esetén csak lófa**t kap vissza, az is biztos...