A Homárban eleget anyáztunk már mindent és mindenkit az állami szférából, itt az ideje, hogy barb pozitív élményeit is megosszuk Önökkel. Fapados repülõjegyünk lefoglalása óta, közel két hónapja hétrõl hétre, borzasztó lelkiismeret-furdalások közepette halasztottam azt a feladatot, hogy ellátogassak az Országos Egészségbiztosító Pénztárba, hogy kikérjem uniós betegbiztosítási kártyámat. Az utazás elõtt három munkanappal már nem maradt mentség, pénteken felhívtam õket, hogy megtudjam, milyen papírok kellenek a hõn óhajtott kártyához. Az ügyintézõ miután kedvesen válaszolt kérdéseimre, megkérdezte, hogy hol vagyok pillanatnyilag, mert már csak egy órán keresztül vannak nyitva, délig, de ha 12 óra elõtt 1 perccel sikerül sorszámra szert tennem, akkor bármennyien is állnak sorba, ki fognak szolgálni. Megnyugtattam, hogy Árpád hídi központjuktól mindössze néhány metrómegállónyira vagyok, úgyhogy számíthatnak rám.

A gyanú, hogy itt valami történt, már a telefon lerakása után fészket rakott bennem. Mert mi az, hogy engem, az egyszeri állampolgárt a nagy állami gépezet az ügyfélszolgálati idõ lejárta után is kiszolgál? Ezt nem hiszem, jöjjön a teszt. Felpattantam a metróra, és 11.43 perckor sorszámot téptem. Az ügyfélterem kulturált, a várakozók csendben ücsörögnek és szinte minden percben sípol a sorszámkijelzõ készülék, jelezve, hogy újabb embernek intézték el ügyes-bajos dolgát. A látvány szinte már fáj. Alig 18 perces sorban ülés után – alig tudtam elolvasni Váncsa István zseniális ételkalauzát a Gustóban – máris az én sorszámomat írták ki a kijelzõre.

Az ügyintézõ elkérte a papírjaimat, adataimat begépelte a gépbe, majd néhány perc egymásra mosolygás után a kezembe nyomta az uniós kártyát és jó hétvégét kívánt. A huszonhat perces ügymenet után, 12:09-kor, kiszédelegtem az épületbõl és szinte rosszul lettem. Hát hogy képzelik ezt? Én nem ehhez vagyok szokva. Hát hová lett az órákig tartó sorban állás, az egyik ablaktól a másikig való küldözgetés, a "jöjjön vissza egy hét múlva"? Felháborító ez a gyorsaság, ez a profizmus és ez a kedvesség, alapjaiban rengeti meg az államigazgatásba vetett bizalmatlanságomat és hitemet az anarchizmusban. Hát mi van itt? Európa?