A jóságos EU kioknyomozta nekünk a gyarmatokon, hogy "a bankok vissza tudnak élni piaci hatalmukkal a fogyasztókkal szemben." Errõl a vonalról közlünk most egy halmozottan pitiáner lehúzást:

Múltkor panaszoltad, hogy híján vagy a szaftos banki eseményeknek. Pedig bizony vannak. Én az Erste bankkal jártam pórul, igaz nem túl nagy kárösszegben. Ez esetben azonban nem is annyira az ügy nagysága az érdekes, hanem az Erste bank debil reklamáció kivizsgálása és vevõközpontatlansága valamint a PSZÁF (születési neve: bankfelügyelet) közpénzzel jócskán kistafírozott töketlensége. Az utóbbinál voltam kedves bepanaszolni az elõbbit. A leírás pontos ko(ó)rképet szolgáltat Nyugat – Ázsia 21. századi banki viszonyairól, valamint arról, hogy az Erste banknál a csili – vili külsõ és az ájtatos reklámok ellenére minek nézik a hitelfelvevõt. Nekem nem voltak illúzióim ezzel kapcsolatban, de így is jól megjártam, nem szégyellem, tanuljatok más kárán. Íme:

Székesfehérváron laktunk panelben, azonban mivel egy éves kislányunk mellé további alombõvítést terveztünk, ezért komolyan elgondolkodtunk a házvásárláson. Feleségem rövid keresgélés után talált egy olyan házat, amit mindketten szívesen megvettünk volna. Soha nem voltak nagy igényeim, nem vagyok pazarló típus, éppen nem használt pénzeim évrõl – évre lekötöttem, így egy kis cash is volt a felmerülõ költségekre. Ismerõsöm tanácsára az Erste bank egyik szerzõdött közvetítõjén, I. F.-nén keresztül vettem fel 56.000 svájci frank (9.000.000 Ft) jelzáloghitelt, melyre többszöri ígérete szerint járt volna egy ingyenes kockázati biztosítás. Ez azt jelenti, hogy ha nem érem meg a futamidõ végét, akkor ez a biztosítás garantálja a kifizetést, vagyis a pulyáimnak a legrosszabb esetben sem a ligeti pad lesz az állandó lakcímük. Mivel kissé parás vagyok, pont ilyen hitelt kerestem. Minden dokumentumot idõre leszállítottam neki, legelsõként a feleségem GYED igazolását kapta meg, több héttel a jelzálogszerzõdés aláírása elõtt. Mivel a bankok is igen parásak, ezért a feleségemnek is megígérték, hogy adóstárs lesz. Akkor még nem sejtettem, hogy békaemberekkel fogok találkozni.

Az elsõ meglepi 2006.01.30.-án ért, ekkor voltunk ugyanis I. F.-nével meg a feleségemmel a közjegyzõnél, utána a bankba mentünk, végül az ügyvédhez. A közjegyzõ ajtaja elõtt konstatáltam, hogy az én szerzõdésemen 65.000 frank szerepel, ami kicsit több az 56.000-nél. Kérdezem az én hitelezõ angyalomat, hogy vajon tollas-e a hátam? Zavaros magyarázatot adott elõ egy jogszabályról, mely a valutás hitelek árfolyamkockázatát igyekezne kivédeni, ez csak formaság, megérti a felháborodásom. Mondtam neki, hogy ha ezt a közjegyzõ is meg tudja erõsíteni, csak akkor írok alá bármit is. Megerõsítette, aláírtam. Kár, hogy ezt az egy hónap alatt ezt nem volt ideje említeni.

Utána bank, mindent gyorsan aláírtunk, a szerzõdés piszkozatát korábban már elkértem –szerintük meg õk adták oda, hát persze- pár napra, így a szövegben már más ismeretlen tankcsapda nem volt, és az se jelentett új csodát, hogy nem az én szetiszfeksön-öm miatt gyûltünk össze ilyen szép számban. Késõbb az ügyvédnél rákérdeztem hitelmamira, hogy mikor írjuk alá a biztosítási szerzõdést. No, ekkor derült ki, hogy farka van a menyasszonynak, illetve nincs: az nekünk nem jár mert két keresõs család vagyunk. Felhívtam a figyelmét rá, hogy legalább egy fél tucatszor megígérte, hogy van az én hitelemen ilyen biztosítás, legutóbb három napja, akkor még egykeresõs család voltunk. Visszamentem a bankba, elmeséltem hogy Hófehérkét megmérgezte a gonosz mostoha. Megnyugtattak, hogy megvehetem havonta 2000 forintért a kívánt biztosításomat. Kör bezárult, hitel eladva, hazugság benyelve, jóccakát. Ügyes.

Azonnal megreklamáltam írásban is az Erste banknál történteket. A válasz az ügyfélszolgálatuktól egy formalevél volt, mindenben a törvényeknek, jogszabályoknak, valamint az üzletszabályzatuknak megfelelõen jártak el, valamint tájékoztattak engem mindenrõl. Volt pofájuk azt leírni, hogy nem ismerték a GYED összegét, annak ellenére, hogy a feleségem jövedelmét is figyelembe vették a hitelbírálatkor. Bízván benne, hogy a tisztelt ügyfélszolgálat kihúzza a fejét a hátsó felébõl, írtam még egy levelet, és csatoltam hozzá a székesfehérvári Budai úti Erste fióknál õrzött GYED igazolás egy másolatát, jelezve, hogy akit érdekelt, mindenki ismerhette a GYED összegét. Ha kivizsgálták volna az ügyet, õk is megtalálták volna. Erre a levélre nem jött válasz.

Vártam három hónapot, és írtam három levelet: a Gazdasági Versenyhivatalnak (piaci léptékû és így versenyjogi értékelés alá esõ tájékoztatást a fogyasztók részére – az Erste bank – a rendelkezésre álló adatok alapján nem nyújtott), a Fogyasztóvédelmi Felügyelõségnek (kérelmét érdemi vizsgálat nélkül elutasítom), valamint a Bankfelügyeletnek. Ez utóbbi tapasztalatom alapján úgy mûködik, mint a szeretetposta, olvas – pöcsétel – továbbküld – tessék elfogadni a választ. Annyit azonban elértek, hogy az Erste válaszlevele sok hónap után végre megérkezett. Gratulálunk.

Most már a bank jogi igazgatója tisztelet meg levelével, ha nem is önszántából. Irományából azon kívül, hogy nem olvasta el a leveleimet az is kiderül, hogy, a jogi karokon is pusztíthat valamiféle istállóvész. Nem mást mond, mint „Ön a …szerzõdött közvetítõnkre hivatkozik és nem a banki ügyféltanácsadónkra, így arról, hogy a hitelközvetítõnktõl mikor és milyen információkat kapott, továbbra sem tudunk.” Juj……. Megjegyzem, hogy a közvetítõ lakótelepi irodáján öles betûkkel az van kiírva, hogy „Erste”. Én meg már azt hittem, hogy Erste.

A bankfelügyelet azt írta nekem, hogy lezártnak tekinti az ügyet, és lehetõségem van perelni meg békéltetõ testülethez fordulni. Ja, figyi, csúkd má be a zajtót kívûrû. Írtam megint a bankfelügyeletnek, hogy újból indítsa meg az eljárást, mert az Erste bank jogi és ügyfélszolgálati osztályain komoly problémák vannak, nem képesek az ellentmondásokat feloldani. A bankfelügyelet hiba nélkül tovább tudta postázni az Erste banknak.

És december elsején megjött az Erste bank gyanús logikájú jogi igazgatójától / vezetõ jogtanácsosától a joker válasz. Ide másolom, ne már én legyek megint a hülye: „Késõbb, a megvásárolandó ingatlan adásvételi szerzõdésnek megkötésekor –ahol természetesen a közvetítõ is jelen volt- jelezte Ön, hogy van családja (felesége, gyermeke).”

Vagyis nem szóltam volna, hogy van családom, de a GYED igazolást azt uzsgyi idõben benyelték? Vagy nincs családom, és az aláíráshoz béreltem egyet? És akkor hogy a francba lett a feleségem adóstárs, ha nem szóltam idõben és nem adtam oda a GYED igazolást? Most akkor a jogtanácsos úr levele alapján lekerülhet a feleségem az adóstársi státuszról????? Teccik tudnyi eggyátalán ki az a GYED?

A bankfelügyelet meg csak halkan zümmögött a háttérben, nem részletezem hogyan, de azért egy briliáns mondatukat idemásolom: „Egyes, a felügyelt intézményre, így annak ügyfeleire nézve – nagyobb kockázatokra utaló egyedi panaszok nyomán célvizsgálat elrendelésére is sor kerül, de valamennyi egyedi panasz kapcsán erre nyilvánvalóan nincs lehetõség.” Persze, hogy nincs, mert még a végén meg kellene emelni a telefont, meg bekapcsolni a számítógépet. Pondró vagy öreg, told el a kerékpárt, majd ha 100-an lesztek, írjatok újra, viszlát.

Hát így jártam én az Erste bankkal, miközben a bankfelügyelet meg a saját bugyiját vakargatja belülrõl, hát igen felügyeli õtet. Ugyebár én vagyok a hibás, nem olvastam a hirdetményeket. Azonban ezeket a saját szerzõdött közvetítõje sem ismeri, vagy nem akarja ismerni. Nem ártana egy komoly update a minõségbiztosításukra meg a jogi ügyintézésükre, addig is inkább spóroljatok, ha kell a kéró.