A péntekre is átcsúszó Torkos Csütörtök akcióból - amikor is ugye fele áron adják az ételt, hogy az akció mellett jó ételekkel és figyelmes kiszolgálással olyanokat is becsábítsanak a vendéglátóiparba, akik nem járnak - sok étterem kimaradt. De az Ellátó nevû hely rendesen. A Magyar Turizmus Zrt. gasztronómia-népszerûsítõ kampányától fellelkesülve éjjel az Ellátóban vacsoráztunk, mégsem az a fontos, hogy benne legyenek az akciós 683 étteremben. De itt már nemcsak az akciót, hanem a gasztronómiát is hiába kerestük.

Fél óráig tartott, ahogy a pultnál integettem és különbözõ helyszíneken követtem a pultosként is funkcionáló kiszolgáló srácot, bár senki nem állt elõttem sorba, de ki kellett várnom, amíg pakolt (tányért), flörtölt (mással), kioktatott (engem), hogy megmondhassam, kérek egy zöldséges pennét 750 forintért.

A kaja húsz perc alatt készült el, de valószínûleg ezalatt végig a tésztát forralták újra, mert szétázott, szétfõtt volt. Két darab pennét tudtam benyamnyogni, de nem az jutott közben eszembe, hogy Afrikában éheznek, hanem hogy a nyugdíjasotthonban hogy örülnének azok, akik épp protézisváltásban vannak. Újabb húsz perc múlva sikerült csak közölnünk a sráccal, hogy ehetetlen.

- Ez a tészta nem jó, szét van fõzve. Tudtok újat hozni helyette? - Pénzért persze. - De hát ez szar. Szét van fõzve. - Ez ízlés kérdése. - Dehát értsd meg, nem az a baj, hogy nem al dente keménységû lett, csak normál, hanem ehetetlenül pépes. - El tudjuk vinni.

Kaptunk helyette egy sztrapacskát újabb 990 forintért/adagját, ami sima nokedlivel készült, szárazon, ellátós módra. De akkor már megbecsültük a szart is, és megettük. Itt már csak az észt barátnõnk csodálkozott, de hát mit bámulsz? Itt ez van, egyél.