A Homárnak eddig nem volt világos - bár gyanakodhatott volna -, de idõt és billentyûzetet nem kímélõ olvasóinknak hála kiderült, hogy egy csomó étteremben egyedi étlapot csináltak a féláron zabálás ünnepére. Kicsivel ezután az is kiderült, hogy azért, mert ilyet lehetett a program kiírása szerint. Kár, hogy ezt a publikummal elfelejtették közölni. Azt, hogy ez a speciális menübõl 50% kedvezmény mennyire heréli ki ezt az amúgy érdekes kezdeményezést, hagyjuk, mindenesetre többen nem értették, hogy akkor most mivan, mint Tamás:

Mi is beneveztünk a Torkos Csütörtök nevû akcióba, és felkerestük Pécs egyik neves éttermét, az Aranykacsát. Megérkezésünkkor elõször is azzal szembesültünk, hogy a kínálat 3 menüt tartalmazott, plusz akciósan lehetett hozzá kólát, narancsot és vizet inni, valamint menünként eltérõ egyféle csapolt bort. (Korábbi alkalommal egy másik étteremben is szûkített akciós étlapot kaptunk, de az ehhez képest annyi ételt tartalmazott, mint itt a rendes étlap.) Mivel a felkínált menük eléggé távol estek az ízlésvilágunktól, ezért inkább étlapról rendeltünk TELJES ÁRON.

Kértünk a feleségemmel egy gyümölcslevest pirított mandulával és tejszínhabbal, valamint mandulás csirkét körettel. A pincér felvette a rendelést, majd távozott. Tömve volt az étterem, tehát lassan kaptuk meg az ételt. Akkor tûnt fel, hogy a levesbõl bizony hiányzik a mandula. Semmi gond, szóltunk a ritkán elõforduló pincérnek, hogy ha legközelebb arra jár, akkor ugyan hozza már ki a mandulát is, ha már elméletileg tartozéka az ételnek, valamint a megrendelt italokat is szeretnénk végre megkapni. Kis idõ múlva megjelent a pincér, kihozta az italok egy részét, persze pont az enyém hiányzott (így jár az, aki szól érte, hogy nem azt szolgálták fel neki, amit kért). Újabb forduló múlva megkaptam az italomat, majd kis idõ múlva egy flegma választ, hogy a mandula elfogyott. Sehol egy elnézést, vagy valami, esetleg szóltak volna, hogy a kért ételt nem tudjuk elkészíteni, ugyanmár. Felvetõdött bennem, hogy a mandulás csirkére vajon jut-e majd mandula? Jutott. A pincér szerint pont akkor fogyott el. Azt nem sikerült teljesen felfognom, hogy a frissensült húshoz jut mandula, de a levesbe nem, pedig az elõbb készült el. Végül is, ha elõbb elfogy, akkor még késõbb jut, érthetném én ezt, csak lassú a felfogásom.

A végén persze egy másik pincér próbáld mindenféle úton bocsánatot kérni, hogy túlvállalták magukat, és a konyhát majd jól tökön rúgja, meg minden, de azért teljes árat számoltak azért az ételért, amibõl kispórolták az alapanyagot. Hát, ezt bizony a borravaló bánta, pedig szokásom a +10%, ha tetszik a hely.

A lényeg, az étterem nálam felkerült a nemajánlott listámra, és ezt terjeszteni is fogom az ismerettségi körömben. Ha már nem képesek azt nyújtani, amire vállalkoznak, egy elnézést a minimum, amit elvárok egy olyan helytõl, ami próbálja magát a város egyik legelitebb éttermeként pozícionálni. Van a közelében jópár másik, amivel sokkal kedvezõbbek a tapasztalataim.

A "turpisságot" az Aranykacsa Étterem üzletvezetõje leplezte le, az anomáliákkal együtt, amit Tamás náluk tapasztalt:

A "Torkos csütörtök" program országos kiírása két lehetõséget kínált fel a Vendégek részére. Az egyik, hogy a teljes árlap kínálatát 50 %-os áron kínálja ezen a napon, a másik, hogy menüt kínál az üzlet 50 %-os áron. Az Aranykacsa étterem idén ez utóbbit választotta (tavaly a teljes étel és ital választékunkat kínáltuk 50 %-os áron!). Három menüt állítottunk össze, mely olyan ételeket tartalmazott melyeket az új étlapunkra szeretnénk feltenni. Örömünkre szolgált, hogy Vendégeink 97 %-a ezeket az ételeket kóstolta meg, és igen jó véleményt mondtak róluk. A "Torkos csütörtök" akciós kínálatunk február 14-tõl ki volt függesztve az üzletben és az üzlet ablakában, valamint megtekinthetõ volt a honlapunkon. Február 22-én A/3-as méretben ugyanezt a tájékoztatót kitettük a bejárati ajtóra is. Úgy gondolom, hogy minden tájékoztatási módot megragadtunk, hogy Vendégeinket a mi kínálatunkról tájékoztassuk. Ezek után meglepõ e tárgyú észrevétele.

A nyilvántartásunkból megállapítható, hogy az Ön asztaltársasága 19 órára foglalta a helyet és a számlát 20.47 órakor kapták meg. Ez az idõ - rendeléstõl a távozásig - megfelel a szakmai átlagnak. Sajnálom, hogy lemaradt a mandula a levesrõl, de Önök csúcs idõben érkeztek, ekkor volt a legnagyobb terhelés a házon, elnézést kérek a dolgozók nevében, hogy lemaradt a mandula. Ne törje a fejét azon, hogy hogyan fordulhatott elõ, hogy a levesnél elfogyott mandulából jutott a hús panírjába. Ennek egyszerü oka az, hogy két külömbözõ terület a leves készítés és tálalás, valamint a húsok elõkészítése, sütése. Többen dolgoznak egy idõben, a munkafolyamatok a technológiai sor miatt átfedik egymást. Így fordulhat elõ, hogy kitálalják a levest, de már elkezdik készíteni a húst, melyhez felhasználják a mandulát és így nem jut csak egy levesre. De én úgy gondolom, hogy itt figyelmetlenségrõl volt szó, a szakács csak egy levesre tette fel a mandulát, és mikor ezt észrevették már nem volt több. Sajnálom, hogy kollegáim hibájából nem kapta meg a 0,005 kg szeletelt mandulát. Ön sértve érzi magát, hogy csak Ön nem kapta meg az italát. Higgye el ez nem így van. Õn az aki leirja, hogy sokan voltak. Ebben semmi tudatosság nem volt, ebben biztos vagyok ez egyszerüen a pincér hibája volt, aki csak pár napja dolgozik az üzletben. De azért igyekezett helyrehozni a hibáját, hiszen irja, hogy a következõ fordulóban már hozta is. A kért ételt Ön a levelében irtakkal ellentétben megkapta, a díszítése maradt le, nevezetessen a mandula. De mindez egy elnézést valóban, minimum megérdemelt volna. Tisztelt Pápai Úr! Mi nem kívánjuk a város egyik legjobb éttermeként pozicionálni magunkat, de szeretnénk tisztességes körülmények között, korrekt vendéglátást biztosítani Vendégeinknek. Tény, a "Torkos csütörtök" nagy erõpróba minden vendéglõ számára, örülök, hogy csak Ön jelzett egyedül problémát. Külön öröm számomra, hogy az ételek minõségét nem kifigásolta, mert ez azt jelenti, hogy a mandula díszítés hiánya ellenére minõségi kifogása nem volt. Sajnálom, hogy ennek ellenére felkerültünk a "nem ajánlott" listára. Megkésve ugyan, de a kollegáim és a magam nevében elnézést kérek Öntõl a mandula hiányáért. Üdvözlettel: Háber Tamás üzletvezetõ

Verus az Artúr Király étteremben találkozott a menüs jelenséggel:

Mi is kipróbáltuk a torkos csütörtök akciót, és mélységesen csalódottak vagyunk. A King Arthur's középkori éttermet látogattuk meg, egy 14 fõs társasággal. Már a hely berendezése sem volt igazán középkori, de azért mégis csak próbáltak ezt azt visszaadni a hangulatból. A mi hangulatunk azonban koránt sem volt fényes, amikor közel egy óra várakozás után kaptuk csak meg a rendelt levest és az italokat, amiket nagyon ízléses kis cserép korsókban szolgáltak fel, melyek fénykorukban valóban szépek lehettek, mostanra azonban mindnek letört a felsõ pereme, vagy jobb esetben csak kisebb darabok és a máz hiányzott róluk. Maga a vacsora se sikerült túl jól, kissé elképedtünk, amikor elénk rakták az alkalomra kreált, az eredetitõl teljesen eltérõ étlapot, ahol egy hat porciós tál mindennel együtt 26000 ft ot kóstált, de ha kértünk hozzá extra feltétként chilis bélszínt (ami egy kisebb leveses tányérnyi mennyiséget jelentett) akkor már 31 ezer Ft volt az ár.

Mi ebbõl a társaság mérete miatt 2-t fogyasztottunk el, ugyan nem teljesen, mert tényleg derekas adag volt. Az ételek minõsége azonban korántsem volt ilyen jó: a húsok betonszárazak voltak, az a tipikus falhoz vágod és visszapattan jellegû, vagy ha esetleg kifogtunk egy puhább darabot, akkor az még véres volt belülrõl. A köretek is elég gyengék voltak, szerintem a legolcsóbb tescos savanyúság is simán veri az ottanit.

Csalódottságunkat csak tovább fokozta, hogy egyel kevesebb evõeszközt hoztak, ami eleve elég felemás gesztus. Mi mindenesetre bíztunk a szerencsénkben és kértünk egy plusz evõeszközt és pár italt is, amit aztán 40 perc múlva újra kikértünk mert sajnos elfelejtettek minket. Én szerencsémre viszonylag kevés húst fogyasztottam el, mert bár nem vagyok finnyás, de tényleg ehetetlen volt, viszont így is azóta elég erõs gyomorfájással küzködöm, a hányingerem viszont szerencsére már elmúlt. És mindezért fél áron kihoztak egy közel 50 ezer forintos számlát, ami ugye akciósan fejenként 3750 forintot jelentett. Azt hiszem ez volt életem legrosszabb vacsorája, közel 4 ezer forintból pedig már egy jó helyen is elfogyaszthattam volna egy kiadós vacsorát.

Sebaj jövõre óvatosabbak leszünk, de az tényleg bántó, hogy nem szabályozzák, hogy a részvevõ éttermek kínálata ugyanez legyen ezen a napon is, mint máskor és ne csapjanak be minket az árakkal sem. Huh, na gondoltam ezt megírom, hogy más is okuljon belõle...

Roni kis híján nem tudott asztalt foglalni a Platánba, késõbb is hiába:

A Torkonakadt Csütörtök másoknak is a torkán akadt. Régi kenyeres pajtásommal a résztvevõ éttermek listáját végigböngésztük, majd egy kisföldalattitól nem messze esõ éttermet, a Platán Éttermet (a szakszervezeti székház mellett) választottuk - munka közbeni ebédelés céljából. Az asztalfoglalási sztori kapcsán már gyanakodhattunk volna. Cimborám ugyanis egy kedves nõi hanggal (vsz. pincér/pultoslány) beszélve foglalt asztalt, miközben hátulról egy izmosabb férfihang hallatszódott: ne aggyá asztalt, héé! Ennek ellenére kaptunk aszalt, nyilván az udvariasság és a cache overflow keveredésérõl lehetett szó a kedves nõi hangnál. Én barátom tájékoztatása után egy perc múlva próbáltam meg asztalt foglalni a vicc kedvéért, ekkor már természetesen nem volt. Ezen még nevettünk.

A foglalási idõpontra odaérve kedvesen meg is mutatták az asztalt eddig nem volt gond. A belsõ dizájn nem extra, de kellemes, modern-típusú berendezés. Kár, hogy a mi asztalunkon levõ díszteritõn középen kapásból egy szép kiégetett lyukat fedeztem fel. Ezen kívül csak a masszív ételszag volt zavaró, de hát ez sajnos a legtöbb közép kategóriás budapesti étterem sajátja. Az árak alapból, azar félárú diszkont nélkül is jók voltak, s az étlep választékát is rendben levõnek találtuk.

A levesre viszont 20 pörcet kellett várni. A falusi tyúkhúsleveseben a kiosztott szárnyashúsi száraz volt, a levesek a várakozási idõnek megfelelõen langyos és plusz még ízetlenek is volt. A fõfogásként megrendelt lazac steak vajas burgonyával vegyes körettel hollandi mártással címû tételbõl a vajas burgonyát én otthon fõtt krumpliként ismertem meg. A hollandi mártást külön kérésre hozták csak ki. Végtelenül udvarias kérdésemre, miszerint nem emlékszem jól, de mintha ott lett volna az mártás is, a pincér zavart, kissé pimasz vigyorral azt válaszolta, hogy "hát igen, ha nem szólt külön, ugye sokan nem szeretik a hollandi mártást" választ kaptam. De könyörgöm szeretettel, akkor miért került oda az étlapra?

Lazacomat elfogyasztva - ami tisztességes volt egyébként - ránéztem cimborámra, aki fûrészelve próbálta cigánypecsenyéjét darabolni, kevés sikerrel küzdve a rágós vélhetõen jó régi hússal. Megnyugodtam, hogy nem csak én jártam rosszul, ugyanis a cigánypecsenyéhez mellékelt szalonna jónak tûnt korábban.

Az aktus végén a fizetésre került a sor, én 110 forintos borravalóval próbáltam jelezni elégedtlenségemet a pincérek felé. Nem sikerült. Kínosan kiszámolva, a borravalóként felajánlott összeget 10-esekben és 20-asokban kaptam vissza :) Haverommal megegyeztünk abban, hogy mégegyszer nem térünk be ebbe az étterembe. A Torkos Csütörtök úgy tûnik, sajnos arról szól sok vendéglátósnak, hogy a régrõl megmaradt alapanyogoktól jó eséllyel megszabadulhassanak. u.i.: az étterem természetesen nem volt tele, sõt. Nyugodtan adhattak volna asztalt a kedves telefonálónak (ha nem én lettem volna).