Olyan régen volt már rendes, hosszú teszkós naivügyfél, ráadásul most aktuális is a téma, mert egyes meg nem nevezhetõ forrásaink szerint drasztikus bevételkiesést okoz a cégnek, hogy az emberek máshova járnak húsért. Vajon miért? Gyuri saját bõrén tapasztalta:

Azt hiszem jogosan feltételezem, hogy az az eset, ami a késõbbiekben kibontott gondolatokat ihlette, mondhatni szokványos: Nem járok tesco-ba vásárolni. Mert nem szeretem. Ennek ellenére gyermekeim tesco gazdaságos, fa kisvasútjának beszerzése, ami az eredeti szett tökéletes másolata, negyed áron (nofene, dícsérem a tesco-t?!) arra kényszerített, hogy feleségemmel betérjünk a budaörsi áruházba. Cucc beszerzése után, az a botor ötletem támadt, miszerint szívesen vacsoráznék csilis babot. Drága, elõrelátó feleségem szilárd ellenzése dacára - mondván nehogy már ezért másik boltba menjek- 2*0,5 kg tálcás darálthúst válogattam ki a mintegy 10 nm-nyi hûtõpultból. Dõreségemet- már ami a hús tesco-beli beszerzését illeti- azzal próbáltam ellensúlyozni, hogy föltúrtam a mintegy 3 mázsányi húst, keresve vért, levet, csúf színt, miegymást, de a darálthús olyan makulátlan volt, hogy tamáskodó felem is beadta a kulcsot, és fizettem. Hazaérve, gyermekek fürdetése közben feleségem kiáltásaira a konyhába rohanva vehettem szemügyre a már kicsomagolt cuccost. Nem húzom tovább, a lényeg az, hogy a hús olyan átható ecetszagot árasztott, kicsomagolás után egy órával is, hogy az valami fertelem.

Azt hiszem nem kell magyaráznom tudatos fogyasztótársaimnak az ecetnek, a büdös hús élvezhetõvé tételével kapcsolatos jótékony hatását.

Nos, ami eszembe jutott az esetrõl, az hogy aki ilyent tesz velem, az:

a.) Nem jobb annál a zsebtolvajnál, aki a 6-os villamoson kiemel a zsebembõl 1.500 Ft-ot. b.) Rosszabb a zsebtolvajnál, mert az nem mérgez meg (potenciálisan) engem, meg a családomat.

De ami a lényeg, hogy szerintem egy kicsit rosszul nézzük a dolgokat. Mindig a Tesco-t szidjuk, meg az Auchant, meg a multikat, a nagy, rohadt cégeket, akik büdös hússal tömik tele a szánkat.

Ritkán beszélünk az emberekrõl. Pedig kellene. Ugyanis ott is emberek dolgoznak. Olyanok mint mi. Ezt a sok szart is õk csinálják.

Mert nézzük ezt az esetet, ahol a lelki szemeim elõtt megjelenõ István nevû osztályvezetõ odahívja Dezsõt, a pultost, és kiadja az ukázt: "figyelj Dezsõ, itt ez a 3 mázsa büdös hús, meg itt az ecet, darálsz, mosol, és holnap eladjuk jópénzért a sok tetûnek, ok?" És bizony Dezsõ, a pultos rohan, mos, darál, ahogy kell. Azt mondják azért, mert félti az állását, örül hogy munkája van, hát megteszi.

Na ez az, ami engem kurvára nem érdekel. Ha én a munkahelyemen illegális dolgokat látok, tûrök el, végzek, akkor engem lesittelhetnek. Érdekel valakit hogy mondjuk azért teszem, mert van két gyerekem, meg családom aki miatt vigyáznom kell az állásomra? Senkit nem érdekel, nem is kell hogy érdekeljen.

Ne szidjuk tehát a multit (legalábbis ne minden esetben), beszéljünk inkább az egyénrõl. Jussunk már egyszer el oda ebben az országban, hogy egyéni "felelõsségvállalás"! Ne okoljunk már mindenért valami, valaki mást saját magunk helyett! Dezsõ mondja már azt hogy "nem csinálom meg, mert ez csalás"! A közkatonák a háborúban mondhatják azt hogy parancsra tettem. Ugyanez az érv a civil szférában egész egyszerûen nem állja meg a helyét.

Ha pedig mégis jogos, használható indokként fogadjuk el, akkor egyben legalizáljuk is, és igazzá tesszük azt a megállapítást, miszerint az országban nem csak "felül", de a közember szintjén is rohad minden.