Zoltán gyanútlanul pénzt herdálni indult Ukrajnába, de arra nem számított, hogy már a határon kipucolják a zsebeit:

A múlt héten történt meg velünk ez az eset az ukrán-magyar határon (Beregsurány-Beregszász), amikor Ukrajnába akartunk menni vásárolni. A magyar határon kiengedtek, az ukrán útlevél-ellenõrzésen átengedtek, ezután jött a vámos. Felnyittatta a csomagtartót (ez érthetõ), ezután azt mondta hogy válaszolnunk kell néhány kérdésre, és majd meglátjuk, hogy bemehetünk-e az országba. Kitöltetett velünk egy-egy vámnyilatkozatot (soha nem töltöttünk még ki ilyet), amit háromszor adott vissza, hogy még hiányzik róla ez meg az, de azt elfejeltette mondani, hogy nálunk lévõ pénzösszeget is tüntessük fel. Ezek után újra átvizsgálták az autót, még alaposabban, majdnemhogy darabokra szedték, a táskáinkat is kipakoltatták, mondván hogy drogot meg fegyvert keresnek. Nem kívánom senkinek ezt a megalázó helyzetet. A pénztárcám az autóban volt, miután kiborította és visszapakolta, elvitte magával egy irodába.

Majd visszajött és behívott egy másik épületbe, egyedül, a barátnõmet nem engedte be. A történet vége az lett, hogy kb. 3 óra múlva elvette a nálam lévõ 50.000 forintot, azzal az indokkal hogy nem írtam fel a vámnyilatkozatra és törvényt sérettem. Azt is közölte, hogy mennyire rendes (így szó szerint), mert csak tõlem vette el, és az utastársaimtól nem. Azt mondta, hogy visszakapom, ha egy hét múlva visszamegyek a bíróságra. (Bíróság pénzt visszaadni?! Nevetséges). Aláírattak velem egy ukrán nyelven íródott papírt, amit senki nem volt hajlandó lefordítani nekem. Mondtam nem írom alá, mert nem értem, erre borzalmasan dühös lett, és kiabálni kezdett, hogy márpedig alá kell írnom. Azzal érvelt, hogy nem lesz semmi következmény.

Akárkit kérdeztem a határon, hogy magyarázza el mi folyik itt, nem volt hajlandó beszélni velünk. Pedig mindenki magyar volt, csak a múltban "ott ragadtak" Ukrajnában. Mikor azt hitték nem halljuk akkor folyékonyan beszélték a magyart, sõt magyar neveken szólították egymást, mikor kérdeztem valamit, egybõl törni kezdték a nyelvünket. Hazafelé a magyar vámon megkérdeztük, hogy mit tehetünk, de sajnos nem tudtak segíteni, és azt mondták, hogy nem mi vagyunk az elsõk, és ennél nagyobb összege sem kapott vissza eddig senki. Visszamenni nem akarunk, nehogy az autómba kerüljön az újabb ukrajnai kirándulás.

Ki tud ebben a helyzetben segíteni? Egyáltalán tudja valaki, hogy milyen aljas módon verik át a magyarokat az ukrán határon? Pedig ez még befelé menet volt, és a pénzünket akartuk ott hagyni a vásárlás folyamán, de nem így. Mit lehet egy ilyen helyzetben tenni?