Kb. 2 héttel ezelőtt az autóm menet közben, furcsa, fémes, csikorgó hangokat kezdett el kiadni magából... A szokásos anyázás után hívtam bevált szerelőmet, aki sajnos azonban éppen nem ért rá. Mivel a verda által produkált effekt elég vészjósló volt, fogtam magam és elmentem a Renault Baumgartner Sasadi úton található bázisára...és a dolog itt fordult viccesre. Kedden reggel nyolcra beszállítottam a gépet, a munkafelvevő átvette én meg el melózni. Teltek múltak az órák, vártam a szerviz jelzését a problémával és - főleg - a javítás költségeivel összefüggésben. Végül du. 3 óra körül megcsörrent a telefon. A szervizes közölte velem, hogy a szerelők szétszedték a hátsó fékdobot és egészen egyszerűen megdöbbentek (frankón ezt mondta) mert a ún. fékmunkahenger folyik, minden szét van rohadva és tulajdonképpen olyan, mint hátsó fék, már nem is létezik...

Ez már rosszul kezdődik - gondoltam - és a rizsára pontot téve egyből feltettem a költői kérdést; mennyibe fog ez nekem fájni? A manusz némi krákogás után kibökte, hogy, ugye itt komplett fék stb. szettet egy az egyben cserélni kell, meg szükség van ilyen-olyan sprayre is, úgyhogy 70-80 ezer forint lesz a móka. Miután legyűrtem egy heveny agyvérzést, megköszöntem a probléma feltárását és azt mondtam, hogy köszi, de ez nekem drága, elviszem az autómat. A beszélgetés után alig telt el 2 perc, újra hívott a baumgartneres tag... máris enyhült a "szorítás" és azt ajánlotta, hogy megcsinálják, csak nem gyári alkatrészekből, hanem utángyártott ill. használt elemekből (ki tudja, hogy nem-e ilyeneket raktak volna bele alaphelyzetben is). Erre én mondtam, hogy ez ugyan jobban hangzik, de gondolom 60 ropi alatt ígysem jönnék ki. A válasz az volt, hogy igazam van, mert csak a munkadíj lenne 40 ezer jó magyar forint...

Nos, száz szónak is egy a vége, elhoztam a Cliot (meg legomboltam 5000 forintot a szemlézésért). Vártam pár napot, amíg a szerelőm újra munkába áll és átvittem hozzá az autót. Mivel kíváncsi alkat vagyok, ott maradtam, amíg a szaki szétszedi az ominózus alkatrészt. Szerettem volna látni, mi az igaz a Baumgartner csapat sztorijából . Nos, valahogy nem lepődtem meg. A fékmunkahenger nem folyt és a többi általuk megjelölt probléma sem állta meg a helyét. A fémes hangot 2 apróbb alkatrész okozta, amelyet szerelőm sikerrel kicserélt és az egész mizériát megúsztam kerek 7000 forintból!

Tisztában vagyok azzal, hogy egy márkaszerviz drágábban dolgozik, mint egy "mezei" kis műhely, továbbá nem kételkedem az baumgartneres dolgozók szakértelmében sem. Pusztán azon vagyok felháborodva, hogy miért kell egyből arra bazíroznia egy cégnek, hogy a betévedő szerencsétlent mindenképpen megvágja? Vagy abból indulnak ki, hogy ha valaki autóval jár az valami milliomos? Könyörgöm, egy csavarért ne cseréljük már le az egész autót! Én nem is csodálkozom, hogy a márkaszervizeknek óriásplakátokon kell reklámozniuk - szerintem - enyhén szólva is luxuskategóriás szolgáltatásaikat.

A másik eset némileg szórakoztatóbb, már-már komikus.

Családomban az én Cliómon kívül van még egy Renault gyártmány, egy Megane. Az öcsém viszont elvesztette a pótkulcsát, amit pótoltatni kellett. A tesót elkísérvén egyik reggel betértünk a Könyves Kálmán körúti Renault szervizbe. Odalépünk a pulthoz, sehol senki, végül nagy nehezen előkerül egy kis kopasz ürge, aki úgy néz ki, mint aki most mászott ki az ágyból (asszem elnyomott egy ásítást is). Előadjuk a problámánkat, erre a fazon azt mondja, érti a dolgot, pár perc türelmünket kéri, mert itt most valamit intézkedni kell... Ott állunk fél órája, mondom az öcsémnek, kiugrom a verdába valamiért. Kilépek az szerviz bejáratán és mit látok, emberünk ott áll és éppen cigizik illetve smúzol az egyik szerelővel! Komolyan mondom, majdnem dobtam egy hátast.

Most jön a csúcs! Odasétálok az pacákhoz, és jelzem, hogy már bent ácsorgunk egy ideje és érdeklődöm, intézi-e a pótkulcs dolgot? Erre asszongya': Azon vagyok...és közben haláli nyugalommal cigizik tovább. Ha a TV-ben látom, akkor biztos azt hiszem, hogy valami kandi kamerás marhaság. Ezt követően mondom a jóembernek, hogy legyen szíves összekapni magát. A szervizesek gyöngye erre egy nagy sóhajtást követően elindul a munkahelyére, beér majd megjegyzi, hogy az urak bizonyára még nem jártak a kasszánál...mondom - vazze - miért jártunk volna, nem volt olyan figyelmes, hogy közölje mire és mennyit kell fizetnünk. Újabb sóhaj után ezt is elárulta. A pénztárban a pali női klónja ült (ő nem volt kopasz), viszont lassúságban simán felvette a versenyt a kollégájával. Nagy nehezen (másfél óra alatt) eljutottunk a procedúra végére. Mikor kérdeztük, hogy ugyan mikorra lesz kész a pótkulcs, azt a választ kaptuk, hogy majd kész lesz amikor kész lesz...

Szóval Renault ügyben erőteljesen szopóágon voltam az elmúlt hetekben.:)