A magyar marketing történetének egyik legpedálozósabb legmókásabb bocsánatkérő levelét olvashatja el, aki ide kattint, de még ne tegye, röviden elmesélem, mi az ábra. A sztori úgy kezdődött, hogy a Westend egyik biciklitárolójánál egy bringás aktivista a rossz minőségű biciklilakatok veszélyeire figyelmezető szórólapokat rakott volna a parkoló gépekre, amikor jött egy őr, überparaszt módon sértegette, majd elhajtotta. Áron erre klaviatúrát tagadott, és levelet írt a Westendnek, amit kiposztoltak a criticalmass.hu-ra. A válasz, ami nem más, mint Marketinges Tatjana levele Duzzadó Vádlijú Anyeginhez, a bocsánatkérés magasiskolája.

Marketinges Tatjana addig megy, hogy „egyszerű elméjűnek” nevezi a meg is büntetett őrt, a bringásnak meg így udvarol:

„Leveléből, annak szellemiségéből és tartalmi felépítéséből azt olvashattam ki, hogy Ön valóban hisz abban amit csinál, a jó szándéka és nem a mohó üzleti érdekek vezették.”

No meg

"Miért nehéz szívvel válaszolok Önnek?"

Ugye emlékeznek a nagy előképre? Ugye Önök is Örök Tatjánának érezték magukat, amikor először olvasták? Én sírtam is, az első húsz alkalommal kábé.

Én írok levelet magának -
Kell több? Nem mond ez eleget?
Méltán tarthatja hát jogának,
Hogy most megvessen engemet.
De ha sorsom panaszszavának
Szívében egy csepp hely marad,
Nem fordul el, visszhangot ad.

Brühühü.