"Átsorolunk a pattogatott kukoricás pulthoz, mert világossá vált, hogy hacsak nem nyomok ravaszul csípőmagasságból egy villát a körülöttem feltorlódott sonkarajongók hátába/oldalába/hasába, itt nem lesz hidegtálfogyasztás." Szodoma és Gomorra kategóriában íme az év levele, egy zolai naturalizmussal és stendhali gúnnyal megírt riport arról, milyen ocsmány férgek módjára viselkednek a szokásos mozijegy árának dupláját kifizető "VIP-vendégek" az Aréna pláza új mozijában. A sztori csúcspontja, amikor a sertéscsalád egty vedernyi taco chipset rendel. Végre egy levél, amikor a fogyasztókat küldik az anyjukba!
Értem én hogy fogyaszóvédelmi fórum, de néha talán nem árt tükör elé állni, és megnézni hogy vajon mi, fogyasztók hogy viselkedünk? Akár a szolgáltatóval, akár a másik fogyasztóval szemben?
Történt ugyanis hogy elmentünk ma párommal az IMAX Cinema Citybe mozizni. Lévén az IMAX részbe már jegy nem volt, és hát mi úgy készültünk hogy újfajtát mozizunk, úgy döntöttünk kipróbáljuk a VIP mozit. Ez ugye a reklámok alapján egy olyan találmány, ahol egy kicsi, 40 fős teremben elektromos bőrfotel várja VIP vendégeit, előtte pedig a VIP büfében korlátlan étel (hidegtál és a szokásos mozis ellátmány) és ital fogyasztás. A jegy ára valamivel több mint kétszerese egy normál mozijegy árának, vállalható próbatétel. 30 perccel a meghirdetett kezdés előtt érkeztünk a VIP váróba, ahol első utunk a hidegtálas asztalhoz vezetett volna, ha nem állta volna utunkat egy jó 50 fős gyülekezet. Mint kiderült a tömeg a hidegtálas lányokat várták. Negyed órán keresztül csak azt láttuk, hogy egyenruhás leánykák ki be rohangálnak a teli és lerabolt hidegtálas tálcákkal, néha pedig egy egy VIP vendég púposra rakott tányérjával távozott a tömegből. A hidegtál mint később kiderült nem nagy kényeztetés, feltekert gépsonka szeletelt trappistával, néhány répával uborkával és paprikával. Mégis nekem a jegyrendszer bájos korszakát juttatta volna eszembe ha akkor éltem volna és lennének emlékeim: tolakodás, gyerekösszenyomás és a legrövidebb időn belül a legtöbb gépsonka felhalmozása a tányérunkra, majd rutinos tányércsere, teli tányér párnak átad, új tányér púposra pakol...szánalmas táplálékgyűjtés. Dehát ugye "ingyen" van, megszerezni a lehető legtöbbet, kell vagy nem - mellékes. Néztük a párommal egy ideig, majd átsorolunk a pattogatottkukoricás pulthoz, mert világossá vált, hogy hacsak nem nyomok ravaszul csírőmagasságból egy villát a körülöttem feltorlódott sonkarajongók hátába/oldalába/hasába, itt nem lesz hidegtál fogyasztás. Szóval beálltunk a kukoricáshoz, ahol az előttünk álló szimpatikus család (Anyu, apu, 10 éves gyerek) a következő rendelést tudta leadni: 4 nagy kukorica, 3 barbeque-s és 2 sima tachos, egy tachos tálnyi csípős és egy másik édes szósz (nem a tachos tál rekeszébe, külön tálba), 4 nagy kóla, 2 ice tea és 2 perzsgő. Amikor megkapták, a gyerek levert két kukoricát, ehelyett újat kértek. Majd kértek 'valami tálcát', hogy elvihessék a megszerzett portékát.
Szumma szummárum, elkeserítő ez a viselkedés kedves homár. Innen üzenem mindenkinek aki úgy érzi, hogy 3000 forintért megvette magának a világot - a frissítő az frissítő, és nem azért van kint, hogy a heti tápanyagbevitelt fedezze. Tudom én hogy a viselkedést felnőtt korban már nehéz megtanulni, és ha szüleink elmulasztottak gerincet nevelni belénk nem is fog hiányozni ilyen esetekben, de igenis tudomásul kell venni, hogy a VIP-ság érzését nem lehet kifizetni. Ahhoz viselkedni kell. Munkám során sokat repülök és pontgyűjtő kártyám jóvoltából a világ számos Business Várójában megfordulok, ahol szintén korlátlan az étel és italfogyasztás. Mégis azt látom hogy senki nem ott kívánja a család heti adagját a táskájába tömködni és gépsonkán átvészelni a telet. Úgy látszik tőlünk nyugatabbra, vagy inkább nálunk magasabb neveltségi szinten, Balázson és Győzikén túl ez is számít, nem csak a pénz.
Egyéb iránt pedig le a kalappal a mozi alkalmazottai előtt, akik életüket kockáztatva verekedték át magukat a kiéhezett mozilátogatókon és folyamatosan horták ki a kajákat. A szuperszék pedig kényelmetlen, az első sorból semmit nem látni, az egyedüli maradandó élmény a nyakfájás.
Kösz hogy kipanaszkodhattam magam
pézsó
Az utolsó 100 komment: