Hiába szerepelt a mógépszerelő oldalán ingyenes kiszállás és garanciális javítás, Fürge Szarvas magyarul nem igazán beszélő munkatársa csak megszivatódott: 4000 Ft-ba fájt neki a semmi és a szerelő másodszor már nem is akart megjelenni a helyszínen, hiszen ennyiért nem éri meg neki. De most akkor ki volt nyitva a csap vagy sem?
Egy Apró bosszúságok nevű rovatba tudnám az alábbi esetet elképzelni. Mert bár ennél durvábban is átverik az embert nap mint nap, ilyen mértékű nyílt arcátlansággal mégsem találkoztam még, igaz, eddigi fogyasztói pályafutásom még viszonylag rövid. Álljon itt ez a kis szösszenet az ő példaértékű hozzáállásáról mindannyiónk okulására, hátha vannak még olyan hozzám hasonlóan nem sikeres emberek, akik a neten keresnek szerelőt.
A google által a „mosógépszerelő” keresőszóra elsőként kidobott találatra kattintva találtuk B.G. mosógépszerelő telefonszámát. Épp az imént fejeztünk be egy telefonbeszélgetést az úriemberrel, még friss az élmény, hát hadd idézzem.
Előzmények: külföldi kollégám nevében hívtam fel az illető urat, hogy jöjjön ki és nézze meg magyarul keveset beszélő munkatársam mosógépét, amely nem volt hajlandó vizet felvenni. Az úr ki is ment aznap egy kollégával, előtte telefonon egyeztettünk, hogy kiszállási díj nincs, csak javítási. (miként ez a honlapon is áll)
Másnap kollégám beszámolt róla, hogy az urak 4000 forintot legomboltak róla kiszállási díj és javítás címén, holott ő úgy látta, épp csak megtisztítottak valamiféle szűrőt, de meg semmit nem javítottak. Ezt tanúsította kollégám mosógépe is, amely továbbra is habozott vizet venni magához.
Ezek után két napja visszahívtam a szakit, hogy ugyan jönne már ki megint, ha már 4000-ért javított valamit, akkor garanciában azt mégiscsak megnézhetné újra, mert továbbra sem működik. Erre hímezni-hámozni kezdett, hogy nem volt szó garanciáról (honlap: egy év garancia), és hogy igazából ki kéne cserélni ott valami csövet, de ő már alig emlékszik, sem arra hogy mennyit kért (ugye, a fix tarifa…) sem arra, hogy mit is csinált. Ellenben arra igen, hogy kollégám milyen kedvesen megkínálta őt és társát pizzával. Dehát neki nagyon gyönge az emlékezete, nem emlékezhet pontosan minden ügyfélre. Viszont szerinte minden bizonnyal a probléma oka az lehetett, hogy kollégám nem nyitotta ki a vízcsapot. Ezek után ismét érdeklődtem, hogy ezért miért is fizetett akkor 4000 forintot, amire nem jött konkrét válasz.
Végül észérvekkel meggyőztem, hogy az ő jó hírneve ugyancsak azt kívánná, hogy ne végezzen fél munkát, és hogy visszatérjen még egyszer megnézni azt a gépet, amin ha kicserélendő alkatrészt talál, akkor természetesen azt a megfelelő összegért kollégám ki fogja cseréltetni vele. Aznapra vagy másnapra ígérte látogatását.
Két nappal a fenti beszélgetés után ma ismét felhívtam, érdeklődvén, hogy mikor számíthatunk rá. Mire ő őszintén közölte, hogy:
- Nézze, én gondolkoztam, de már nem fogok kimenni az Ön kollégájához. 4000 ft-ért garanciális javítás, ilyenekből nem lehet megélni… És most már határozottan emlékszem is, hogy nem volt semmiféle probléma, csupán nem volt kinyitva a csap.
- Akkor mégis miért fizetett magának 4000 Ft-ot? Ha nem volt mit javítani, és maga nem is javított semmit? Továbbá miért váratta őt még két napot, hogy aztán hosszan unszolásra bejelentse, hogy ne számítsunk magára?
- Nézze hölgyem, magának most ebben igaza van, jogos a fejmosás, de ha maga lenne a helyemben, szerintem maga se menne ki…
- Gondolja? Szerintem ez lenne a minimum.
Erre rövid csönd következett, majd frappáns, de a fölösleges udvariasságot immár nélkülöző búcsúzás a szakitól:
- Na csá.
Ezek után az úriembernek még sok jó ügyfelet kívánok, hívjátok is bátran.
Fürge Szarvas
Az utolsó 100 komment: