Nem egészen világos, miért volt büdös Attila üdülési csekkje, az amúgy üdülési csekket elfogadó helynek felmatricázott Párizsi Udvar étteremben Keszthelyen. Mielőtt bementek, direkt kérdezték, hogy ugye tényleg lehet játékpénzzel fizetni, aztán a teljes személyzet, a tulajdonost beleértve csak nézett bután, hogy készpénz:
Imádom Keszthelyt, mert gyönyörű. A keszthelyen a kastély tőszomszédságában található "Párizsi Udvar" nevű éttermet viszont nem imádom. Sőt. A történet amit elmondok, 17.-én pénteken esett meg, és úgy fél kettő körűl indult. A megértéséhez tudni kell, hogy - mint az már kiderűlt -, mi nem fizettünk a szállásért (nem voltunk túristák), ezért aztán tetemes mennyiségű üdülési csekkünk maradt meg. Amit tudtunk, azzal fizettünk, de főleg a közlekedést, egészen addig, amíg szerdán egy szemfüles pincér nem közölte velünk egy étteremben, hogy bizony azzal is tudunk fizetni az étkezésért. Mi pedig, mivel nem vagyunk ellenségei a pénzünknek, ezután tudatosan kerestük a helyet, ahol enni is tudunk és pénzbe sem kerűl - egyszóval az "elfogadó" éttermeket. Így jutottunk el pénteken kettő óra körűl a "Párizsi Udvar" étterembe, ahol a kapuban álló, beinvitáló hölggyel leegyeztettük, hogy bizony itt is lehet ÜCS-vel fizetni. Igen ám, de kettőkor még nem igazán voltunk éhesek - én később szoktam ebédelni, feleségem pedig babát vár, így elég kiszámíthatatlan az étvágya -, úgy döntöttunk hát, hogy előbb elmegyünk a kastélyba, és csak utánna ebédelünk. Így is történt.
Fél négy körűl értünk vissza az étterembe. Az ajtón egy kb. két tenyérnyi matrica hírdette, hogy itt bizony elfogadják az Üdülési Csekkünket, így megnéztük az étlapot, és rendeltünk. A kaja átlagos volt, a mennyiségre pedig igazából nem panaszkodhatok (két személyes tálat rendeltünk, ami semmi extra - mégis elég jól laktunk, ráadásul még balatoni fogas is volt rajta.). Az első sokk akkor ért, amikor mondtam, hogy fizetnénk, majd előkészítettem a csekket. Jött a pincér, és közölte, hogy mivel különböző Áfa kulcsok vannak, ő most már ezt így nem fogadja el, fizessek készpénzben. Próbáltam hatni szép szóval a lelkére, hogy másnap indulunk haza, és még rengeteg ÜCS-nk van, meg ilyenek, de nem igazán hatotta meg, csak állt ott, és derék autómata módjára mondogatta: készpénz, készpénz, készpénz.
A dolog kezdet kissé kínossá válni - meg hát mi vagyok én, hogy egy pincérrel veszekedjek - fizettem, majd a számlát lobogtatva átmentem a belső helyiségbe, hogy találjak valakit, aki illetékesebb ez ügyben, és rábírjam egy stornózásra.
Itt ért a másik sokk. Sem a pénztár - számítógép sem a nyugtagép nem tud sztornózni, nyugodjak szépen bele, mondta nekem a pincér, aki ekkor már teljesen mással foglalkozott. Kinyílvánítása után pedig egyszerűen levegőnek nézett. Ekkor már egyre inkább akartam a dolgot - és félreértés ne essék, nem a 4400 Ft miatt, hanem egyszerűen azért ahogy ezt a helyzetet konkrétan "leszarta" az egész gárda -, ezért a másik, fiatalabb pincér felé fordultam, akin igazából látszott, hogy hát szívesen segítene, de ő itt csak egy alkalmazott. Egy darabig beszéltem hozzá, amikor előkerűlt a ... tulajdonos (?)..., egy idősebb nő,aki eddig némán hallgatott (talán egy újságot olvasott a történtek alatt), és pontot tett a történések végére. Én pedig hiába hajtogattam, hogy mit mondott az ajtónálló hölgy nem egészen másfél órával korábban, hiába mutogattam a hatalmas matricára, és bizonygattam, hogy sehol sincs kiírva, hogy nekem az étkezés előtt nyilatkoznom kellene róla, hogy milyen formáját választom a fizetésnek, semmi sem hatotta meg. Elmondáasa szerint ebből még soha sem volt gond, mivel a "NORMÁLIS" vendégek tudják ezt. Éreztem, hogy itt kell abbahagynom. Fogtam magam és jobb híjján eljöttem. Búcsúzóul az idősebbik pincér, akinél fizettünk még elkísért a kapuig, és "szellemesen" bíztatott arra, hogy majd odahaza pesten költsem el a csekkjeimet.
Még egyszer leírom: nem a 4400 Ft hiányzik a pénztárcámból. Az hiányzik, hogy egy vendéglátó helyen vendégként kezeljenek, és az, hogy egy Üdülési Csekk elfogadóhelyen elfogadják az csekkjeimet - amire ha jól sejtem valamiféle szerződés kötelezi őket. Éppen ezért írtam neked kedves Homár, mert téged sokan olvasnak. Mindenki aki teheti kerűlje el a "Párizsi Udvart", van még elég étterem Keszthelyen, ahol vendég a vendég és nem egy két lábon járó pénztárca.
A végére még valami jót is írnék azért: a forgalomtól messze ugyan (a kastély hátsó kijáratával szemben az új múzeum után ha jobbra tart az ember, balra az első mellékutcában a túristák elől jól elrejtve található a "G-pont" nevű koktélbár. Sok oldalnyi alkoholos és mentes koktél van az itallapon, minőségi alapanyagokból olcsón keveri az italt Peter, a tulaj. Még keszthelyi szemszögből nézve is kifejezetten olcsó hely, a Peter elmondása szerint nem a szezonból élnek, hanem a törzsvendégeikből. Vannak szép számmal. A tulaj felesége, Judit mindenkihez leűl, és beszélget. Ők igazi vendéglátók, becsszóra. Mondanom sem kell, hogy Péter nem magyar, még csak nem is nagyon beszéli a nyelvet. Nesze neked hírös vendégszeretet. Viszont keverni azt tud. Ja, és csak este hat után van nyitva... :D
Üdvözlettel,
Attila
Ja még annyi, hogy az Üdülési Csekk ügyfélszolgálat ígéretet tett, hogy kivizsgálja a dolgot (levelet kaptam tőlük), így még az is lehet, hogy jó vége lesz az egésznek...
Az utolsó 100 komment: