A szegény, aknába zuhant kisfiú tragédiája természetesen meg- és beindította a Homár levélíróit is, hétfői lábrepesztős posztunk után jó pár levél csattant a postaládánkban. Itt van kettő. Az elsőből az derül ki, hogy milyen kicsinyesen járt el az Aquaworld azzal a vendéggel, aki alig vette meg a jegyét, máris felhasadt a feje. (A hétfői poszt kommentjei között egyébként jó sokan írták meg, hogy a hanyag illesztések, vagy kisodródás miatt kisebb-nagyobb sebeket szereztek az Aquaworldben. A kommentelők nem kis része ezt azzal intézte el, fölényesen, hogy egy élményfürdőben ilyen benne van a pakliban, aki gyenge és béna, az ne csúszdázzon. Na, ezeknek a kommentelőknek kívánjuk, hogy életük végéig csúszkáljanak sünök hátán, természetesen tüskeiránnyal szemben, védőfelszerelés nélkül. A Homár a gondtalan konzumálás pártján van, és alapelve, hogy a szolgáltató helyek minden szempontból és szélsőségesen a vendégért vannak, aki egyszerűen nem lehet olyan hülye, hogy fogyasztás közben baja essen.) A második levélben egy magát bennfentesnek mondó olvasó azt boncolgatja, kinek a felelőssége lehetett a szörnyű baleset. A Homár természetesen nem azonosul vele semmilyen szempontból, de mindenképpen érdekesek a felvetései.
Szóval itt az első levél:
A közelmúlt eseményei vettek rá, hogy billentyűzetet ragadjak, s leírjam az én fájó történetemet is az Aquaworld-el kapcsolatban. Előrevetítem, hogy az eredmény egy 3-4 cm-es vágott seb a bal halántékom mögött, melyet össze kellett varni.
Párommal elhatároztuk, hogy az egyik hétvégén megtekintjük a fenti intézményt egy jó kis kikapcsolódás céljából. Először körbejártuk a fürdőt, felderítettük, hol milyen élményekben részesülhet a vendég. Kellemes volt a hullámfürdő, a pezsgőfürdők, s még a hegyi patak is.
Ezután elmentünk kipróbálni a csúszdákat. Először kipróbáltuk a hagymacsúszdát, ahol segédeszköz nélkül kell lecsúszni. Bíztam benne, hogy nem olyan lesz, mint régebben a strandokon, ahol az illesztések szinte tépték az ember bőrét. Igen nagyon csalódtam, mert ugyanolyan rossz illesztésekkel rendelkezik a hagymacsúszda is. Többet nem is csúszott rajta egyikőnk sem.
Átsétáltunk a többi csúszdához, ott is felmértük a lehetőségeket, táblákat elolvastuk, s úgy döntöttünk, hogy eleinte a könnyű (3 fokozat létezik) csúszdákat próbáljuk ki. Minden előírást betartottunk, a csúszdákon az arra rendszeresített eszközök felhasználásával csúsztunk le.
A harmadik csúszásunk a "Szivárvány" nevű csúszdán történt. Ezen autógumiszerű eszközön ülve lehet lecsúszni. Sok helyen a csúszda csöve teljesen sötét, nem lát az ember semmit. A probléma az, hogy a csúszda végén is az, s nem lehet felkészülni a megérkezésre. Szóval e csúszda végén emlékezetem szerint van egy nagy forduló (teljesen sötétben), s utána egyből a megérkezés. Az utolsó fordulóban eléggé az oldalfalra került a gumi, s úgy oldalról érkeztem a vízbe, pontosabban a víz alá. Ekkor egy hatalmas ütést éreztem a fejemen. Hirtelen nem is tudatosult bennem. Felkeltem, s látom hogy véres a kezem. Nézem, hogy mi lehet az, s ekkor szól a párom, hogy ömlik a vér a fejemből. Éppen ekkor egyetlen úszómester sem volt ott, hogy megmondja, pontosan merre van a legrövidebb út az elsősegélyhez. Az elsősegély helyen az ellátó személyzet adott papírtörlőket, vagy gézlapokat (pontosan nem emlékszem, s elég sokminden kiesett ott), hogy töröljem le magamról a vért. Aztán megnézte a sebem, felvette a jegyzőkönyvet (mellékeltem), bekötötte a fejem, s átirányított az ügyeletes kórházba, hogy varrassam össze a sebet. Alig emlékszem valamire abból, amikor írta a jegyzőkönyvet. Pl. nem emlékeztem a saját telefonszámomra, csak a pároméra, s mielőtt kijöttem a helyiségből akkorra jutott eszembe a saját számom, s a másik szám fölé irattam.
Összesen kb. 1 órát töltöttünk a fürdőben. Kifelé menet a pénztárost megkérdeztem, hogy legalább az én egész napos belépőm árát visszatérítik-e, vagy legalább rövidebb időtartamosra átírják-e, hiszen minden előírást betartottam, mégis megsérültem. Nemleges választ kaptam.
Az Uzsoki kórházban összevarták a sebem, s rá jópár napra kivették a varratokat.
A fürdő hozzáállását az esethez több ok miatt sem értem:
1. Nem tartom elfogadhatónak, hogy egy csúszda (ráadásul könnyű fokozatúnak jelzett) végén a vízbeérkezéskor VÁGOTT fejsebet lehessen szerezni. Ezt én hibás tervezésnek/kivitelezésnek tartom.
2. Minden előírást betartottam mégis ilyen balesetet szenvedtem. A "saját felelősségre" kijelentésnek is vannak azért határai.
3. Nem érte volna meg a fürdőnek visszaadni a jegyem árát, s ezáltal esélyt adnia, hogy ismét ellátogassak oda?! (Mert ez esetben biztosan megtettem volna, de így soha többet) Ismerősök kérdezik, mi történt, én elmondom, s elmegy a kedvük, hogy oda menjenek.
Azon még gondolkodom, hogy ezen eseményt érdemes lenne-e valahová bejelenteni, hiszen a hely megvan, papírok megvannak. Bár a fürdő a baleseti jegyzőkönyvet nem adta ide, csak ismételt kérésre. Az volt a válasz, hogy azt ők nem szokták odaadni. Hmmm, furcsa.
A jegyzőkönyvet, s az ambuláns lapot mellékeltem.
Üdv, György
Itt pedig a második levél, a felelősségről.
A balesetre visszatérve:
a balesetet tervezési hiba okozta.
Ennek felelősét lehet aztán keresni, de jogi szempontból a felelős műszaki vezető, a generáltervező, a szakági tervező és szerintem a szakhatóság szerepét hasonló esetekben ellátó szakcég a felelős. A tervezés során elsődleges szempont, hogy az épület semmilyen várható meghibásodás során nem veszélyeztetheti a használóit.
Azaz az aknafedelet úgy kellett volna tervezni, hogy
- az csak speciális csavarkulccsal lehessen felnyítni (még szántszándékkal se tudja felnyitni fürdőző),
- ha meglazul, ne tudjon a helyéről elmozdulni,
- ha elmozdul, alatta egy további rácsnak kellene lennie, hogy ne tudjon senki beleesni,
- az aknafedélen a vízforgató szivattyú áramkörét megszakító nyitásérzékelőnek kellene lennie.
Olyat még soha nem láttam terven, hogy ügyféltérből egy fedél elmozdulása miatt bárki a gép belsejében találná magát.
Egyszerű hasonlat: a liftek esetében is ha elszakad a kötél, akkor még van automatikusan fékező zuhanásgátlója. Így egy lift sohasem tud lezuhanni. Másik hasonlat: ha a lift végálláskapcsolója elromlik, akkor sem tudja agyonnyomni a liftfülke tetején tartozkodókat (csak a filmekben [Mission Impossible]), mert még 1.7m tér van felette.
(...)
Sajnálnám, hogyha a gép biztonságos működésére talán ki sem képzett kezelőszemélyzetet, karbantartót vagy úszómestert vonnák csak felelősségre, hiszen ők talán nem is sejthették, milyen veszélyes a rosszul tervezett gép.
Az utolsó 100 komment: