Adrienn története igen hosszú, azért posztoltam be mégis, hogy aki az olvasók közül még nem vett föl lakáshitelt, de ilyesmire készül, az láthassa,mire számítson. Adrienn története ugyanis nem extrém: szolid alázások, laza szopatások, rutinszerű várakoztatások és értelmetlen rituálék váltják benne egymást. Na jó, a jóga az korszerű benne, de egyébként szinte időtlen, klasszikusan pannon kalandokat élvezhet, aki gyorsan tud sokat elolvasni.

Tisztelt Unicredit Bank Zrt!

Tisztelt PSZÁF!

Szeretném megosztani Önökkel a kálváriámat, ami most már több mint 2 hónapja őrli az én  és a kedves érintettek idegeit. 
A történet eléggé hosszadalmas és már lassan elveszek a bonyolult banki rendszer útvesztőjében.

Jelenleg egy önkormányzati tulajdonú lakásban élek, amit szanálásra ítéltek, így elterveztük a párommal, hogy nem szeretnénk a továbbiakban a vagyonkezelőnek a zsebét tömni egy olyan lakásra, ami soha nem lehet a sajátom, így a tulajdonjogom kiváltása mellett a pénz mellett döntöttünk. Úgy gondoltuk, hogy ezt a pénzt, ami magyar viszonylatban nem csekély egy lakásvásárlásnál, de persze nem is sok, önerőnek szánunk és hitelre vásárolunk egy kis lakást. Mivel a gazdasági válság közepén állunk, gondoltuk, hogy nem üres kézzel, hanem 3.000.000,- Ft önerővel a zsebünkben keressük fel a bankot az igényeinkkel. A kiválasztott lakás egy Dunakeszin található 35 nm-es Dunára néző, ÖKO programos, műanyag nyílászárókkal ellátott lakás, ami a mi igényeinket tökéletesen kielégítené az elkövetkező pár évben. A lakás eladási ára: 7.900.000,-Ft. A bank tájékoztatása szerint a számunkra leginkább megfelelő hitel konstrukció az államilag támogatott forint alapú kölcsön lenne, aminek a feltétele az volt, hogy június 30-ig a kérelem beérkezzen a bankhoz. Az előzetes szűrések szerint a maximálisan elérhető hitelösszeg számunkra a 4.900.000,- Ft. Örültünk ennek a nagylelkű ajánlatnak. Aztán az ügyintéző helyesbítette az elhangzottakat és a hitelkérelmi adatlapra már a számunkra minimálisan elfogadható 4.600.000,-Ft-ot jelöltük meg, ami az utolsó ajánlat, amit elfogadok. Bár akkor még nem voltam biztos abban, hogy a fennmaradó 300.000,-Ft-ot miből és hogyan teremtem elő a meglévő 3.000.000,-Ft mellé. A bank által kiadott nyomtatványon szereplő összes dokumentumok beszerzése megtörtént IDŐBEN! Ami egy cirkuszi mutatványnak számít egy nyári időszakban, amikor mindenki nyaral, szabadságra megy, stb. (Eddig az OTP Banknál vezettem folyószámlát 2004 szeptembere óta, amit éppen június 3.-án felbontottam, mert a munkahelyem által egy sokkal kedvezőbb lehetőség nyílt számomra a Citibank-nál.) Folyószámla kivonatot kért tőlem a bank, így a régi bankomtól vittem 2 db hiteles másolatot aláírva, lepecsételve + 1 db Citibank-os folyószámlát, amit átadtam az ügyintézőnek. Pár nap elteltével telefonon közölték velem, hogy a hiteles másolat (2db) nem eléggé hiteles (???), mert kérnek még rá 2 aláírást+2 pecsétet+2 aláírás bélyegzőt.  Gondoltam bemegyek az OTP-be és bolondot csinálok magamból. Az ügyintéző legalább megértő volt, amikor közöltem vele a problémámat. Majd a körbepecsételt dokumentummal rohantam az ügyintézőhöz. Közben már ott volt a kezünkben az adás-vételi szerződés is, ami tartalmazta a vételi szándékunkat és az eladónak kifizetett 800.000,-Ft foglalót. Minden dokumentum időben beérkezett a Unicredit bankhoz. Június 30.-án az értékbecslő felmérte a lakást, amiről én nem kaptam tájékoztatást, hogy ezt miként és hogyan tette. Várakoztunk... telefonáltunk... semmi válasz! Várakoztunk... telefonáltunk.... TALÁN most már elbírálták, jött a válasz az ügyintézőtől. Várakoztunk.... telefonáltunk.... személyesen bementünk... LEHET, hogy most már megvan a hitel. Semmi... Majd július 27.-én telefonáltak, hogy tessék örülni, mert elfogadták a hitelkérelmünket és az összeg, amit adnak nem kevesebb, mint 4.400.000,-Ft (???) Akkor már réges-régen elszakadt nálam a cérna, de ez volt a pont az i betűn. Miszerint örüljek, hogy alulbecsülték a lakást és ez nekik nem ér meg ennyit és így meg úgy meg amúgy, de tessék még szerezni pénzt, mert most már 500.000,-Ft pluszra lesz szükség, ha azt akarják, hogy a lakás ne csak álom maradjon. Hozzáteszem, hogy minden egyes negatív információ után közölték velünk, hogy deviza alapú hitellel ki tudjuk pótolni a szükséges összegig. De a deviza alapú hitelesek sorsát ismerve nem szerettünk volna abba a helyzetbe kerülni, amibe ők kerültek. Valamint elgondolkodtató kérdés, hogy ha a számunkra minimálisan elfogadható hitel összege 4.600.000,-Ft, akkor miért kell közel egy hónapig ülni egy olyan információn, ami eldönthette volna a hitelkérelem sorsát.

Minden hónapban, amióta tudtam, hogy költözünk, félretettem pénzt, hogy a hitelfolyósításhoz szükséges összegeket is be tudjam fizetni + a járulékos költségeket. Mit tud ilyenkor tenni az ember? Vagy elfogadja az ajánlatot, vagy nem törődik bele és harcol az igazságáért. Illetve felkeresi az összes ismerősét, aki TALÁN segíthet az ügyében. Mi is így tettünk. Nem hagyott nyugodni a dolog, hogy ennyire alulbecsülték a lakást és természetesen megkerestem olyan ismerőst, aki segített. Elértük a mélyen tisztelt banknál, hogy újrabírálja a kérelmünket és az értékbecslést kivizsgálja, hogy ki és hol hibázott. Kiderült, hogy hibáztak, mert megint érkezett egy telefon. Lenyugodhatunk, mert megadta a bank a 4.600.000,-Ft hitelt. Hurrá!!! Örülünk ismételten. Természetesen mondanom sem kell, hogy én már többszörösen kifutottam abból a határidőből, amit az Angyalföldi Vagyonkezelő Zrt. határozott meg számomra, miszerint, ha elfogadom az ajánlatukat a 3.000.000,-Ft-ot a tulajdonjog kiváltására, akkor július 30.-ig fáradjak be hozzájuk az aláírt nyilatkozatommal. Ezt nem mertem megtenni, mert a banknak a mai napig nem sikerült EGYÉRTELMŰ, NEM FELTÉTELES MÓDBAN, HANEM KIJELENTŐ MÓDBAN választ adni arra, hogy mikor, hogyan akarja a szerződést megkötni és a meghitelezett összeget átutalni az eladó részére. Ugyanis, amint a nyilatkozatot aláírom az elfogadásról, úgy nekem szeptember 30.-ig ki kell költöznöm a jelenlegi lakásomból és földönfutóvá válok. A banknál tett utolsó látogatásunk alkalmával azt az ígéretet kaptam, hogy a héten mindenképpen sor kerül a szerződés aláírására, így ezzel az ígérettel (+ egy talán kijelentéssel) az eladónak átutaltam a számlájára a 2.500.000,-Ft-ot, amit a szüleim megelőlegeztek számomra. Ez volt 2009.08.03.-án. Csütörtökön, az ügyvédem felhívta telefonon az ügyintézőt, XY-t és érdeklődve kérdezte, hogy mit sikerült az ügyben megtennie. Az ügyvédem tájékoztatása szerint az eladó idegrendszerét már nagyon megviselte ez az egész történet (megjegyzem az eladó személye egy igen tisztelt idős hölgy, aki már ezeket az izgalmakat igen nehezen viseli) és erre az ügyintéző hölgy válasza az volt, hogy nyugodjon meg és vegyen JÓGA gyakorlatokat, az most már mélységesen felháborított és megbotránkoztatott, hogy ilyet mondjon valaki, akinek a pénzével, idejével és türelmével játszadozik.

2009.08.10.-én végre sikerült a szerződést aláírni, amire vártunk, de ismételten meglepetések sorozata fogadott minket. A közjegyző jelenlétében aláírt szerződés után az ügyintéző fogadott minket. Egy papírhalmazt helyezett elém, ami egy folyószámla szerződés volt. Közölte velem, hogy ezt alá kell írnom, mert erre a számlára fogják utalni a hitelemet és innen fogják a havi törlesztő részleteket levonni. Elmondtam neki, hogy jelenleg a fizetésemet a Citibanknál vezetett folyószámlára kapom és eddig erről senki sem tájékoztatott, hogy nekem szükségem lesz még egy folyószámlára, aminek havi költségei lesznek. Az ügyintéző erre csak azt válaszolta, hogy nekem ezt tudnom kellett volna és feltételezte, hogy ezzel én tisztában vagyok. (???)
 
Mivel én csak egy ügyfél vagyok, akinek ez az első lakáshitele sajnálattal közöltem, hogy nem tudtam róla, mert nem tájékoztattak és nem vagyok gondolatolvasó. Nem tudtam mást tenni, mint aláírni. Ha nem teszem meg, akkor nem folyósítják a hitelemet. A párom, aki egyben az adóstársam is feltette azt a kérdést az ügyintézőnek, hogy milyen más elhallgatott költséget fognak még számunkra közölni az utolsó pillanatban, akkor azt kaptuk tájékoztatásul, hogy ezen kívül már más költség nem lesz. Ekkor kifizettük a bankfiókban a folyósítási díjat, a kezelési költséget és az értékbecslés díját, ami összesen a közjegyző díjával együtt 154.000,- Ft volt. Miután mindent aláírtunk és a kötelezettségeinknek eleget tettünk, így távoztunk a bankfiókból. A tegnapi napon 2009.08.12.-én az ügyintéző telefonon megkeresett miszerint a hitelfolyósítás pár napon belül megtörténik az eladó folyószámlájára... de most már minden biztosítékot levert nálam, miszerint ennek az utalásnak bizony költsége van, melynek díja: 15000,-Ft. Itt veszítettem el az eddigi összes türelmemet és nőiességemet. Hiszen én abban a tudatban voltam, hogy már nincs más költségem!!!!! Erre az volt az ügyintéző válasza, hogy nem akart minket már ezzel az információval felidegesíteni, amikor személyesen ott voltunk a bankfiókban. (?????)
 
Szerintem ez már kimeríti a jogszabályi kötelezettségeket a tisztelt bank részéről, mely a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény 7. § (1) bekezdés a) pontjának értelmében megtévesztő az a kereskedelmi gyakorlat, amely - figyelembe véve valamennyi tényszerű körülményt, továbbá a kommunikáció eszközének korlátait - az adott helyzetben a fogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez szükséges és ezért jelentős információt elhallgat, elrejt, vagy azt homályos, érthetetlen, félreérthető vagy időszerűtlen módon bocsátja rendelkezésre.

Kérem a panaszom részletes és mindenre kiterjedő kivizsgálását!

Tisztelettel:
H. Adrienn