Szögezzük le gyorsan, hogy nem vagyunk bírók, és összesen egy darab, az érintett féltől származó levélre alapozhatunk, mégis az az érzésünk, hogy az Elmü ezúttal rutinból aláz meg és próbál jól megszívatni egy házapárt, miközben az eset körülményei minimum nem egyértelműek. Mennyire életszerű, hogy egy lakótelepi, távfűtéses, gáztűzhelyes háztartás pár ezer forintos villanyszámlája miatt valaki megbuherálja az órát, majd erre saját maga hívja fel a szolgáltató figyelmét egy hibabejelentéssel? Könnyű rámondani, hogy semennyire, de lehet, hogy levélróink valami óriási fogyasztású készüléket működtetnek a kilencediken illegálisan. No de normális dolog-e egy olyan villanyóra hibája miatt közel 200 ezerre megvágni valakit, ami nyitott szekrényben van a folyosón, és bárki megpiszkálhatja, például bosszúból, vagy csak úgy heccből? Persze ha levélírónk áramtolvaj, akkor is ugyanott van az órája. Nehéz kérdések ezek, de sokéves homártapasztaltunk alapján az a megérzésünk, hogy itt egy igazi Naiv Ügyfelet szorítanak satuba. És mit gondolnak az olvasók?

Történetünk, mely még korántsem ért véget, a nyáron kezdődött, amikor a havi leolvasás alkalmával észrevettük, hogy a villanyóránk ugyanazon az értéken áll, mint egy hónappal azelőtt. Nyilvánvalóan megállt. Azonnal hívtuk az ELMŰ-t, bejelentettük a hibát, amit rögzítettek, és megígérték, hogy a szakembereik hamarosan kijönnek, és ellenőrzik a készüléket. Teltek a hetek, de hiába vártuk a szerelőket, még csak telefonon sem jelentkeztek. Három hét után újra hívtuk telefonon a céget, ahol az ügyintéző hölgy azt mondta, hogy „csúnyán fogalmazva, az önök ügyét félretették”, és arra kért, hogy jelentkezzünk személyesen is az ügyfélszolgálaton. Egy hét múlva személyesen is bementünk a közeli ügyfélszolgálati irodába, ahol ismét jeleztük a problémát. A harmadik bejelentés után egy héttel végre kiszálltak a szerelést végző cég emberei, akik lecserélték a meghibásodott mérőműszert. A történet itt véget is érhetett volna, azonban a szakik úgy találták, hogy az órát lezáró plomba sérült, és ezt a jegyzőkönyvben is feltüntették. Nem kellett sokáig várnunk a cég levelére, amelyben arról kaptunk tájékoztatást, hogy hol, és mikor lesz a műszer független szakértő általi vizsgálata, amelyen, ha szeretnénk, részt vehetünk. Hogyne szerettünk volna, hiszen ekkorra már egyértelmű volt, hogy a mérőóra buherálásával, áramlopással gyanúsítanak minket. Az időpont munkanap, déli 12 óra volt, a helyszín pedig Pécel, ahová Újbudáról tömegközlekedéssel kellett eljutnunk… Az igazságügyi szakértő a vizsgálat során megállapította, hogy „a mérőt megbontották, majd illetéktelenül visszazárták”. Bár a szakvéleményben az is szerepel, hogy „a mérő befolyásolását közvetlenül igazoló sérülések nem találhatók”, de az számláló sérülés okozása nélkül is visszaállítható, megállítható. A szolgáltató ennek alapján a múlt heti levelében 187.500 Ft kötbért követel szerződésszegés miatt. Az Üzletszabályzatra hivatkozva úgy fogalmaznak, hogy „szerződésszegő módon történő villamosenergia-vételezésre utaló jeleket tapasztaltak”. Mi ez, ha nem lopással való gyanúsítás? Személyes egyeztetésre lehetőséget kínálnak, amivel élni is fogunk, hiszen soha, semmilyen módon nem loptunk áramot. Erre a tízemeletes, ház 9. emeletén lévő, távfűtéses, gáztűzhelyes háztartásban nem csak szükségünk, de még csak módunk sem igen lenne. A havi villanyszámlát, ami megfelel egy ekkora méretű normál háztartás fogyasztásának, minden hónapban csoportos beszedési megbízással fizettük évek óta rendesen. Fogalmunk sincs, mikor, és hogyan sérülhetett meg a plomba, bár a folyosón, nyitott szekrényben volt, így tulajdonképpen bárki hozzányúlhatott. Azóta zárhatóvá tettük a szekrényt, és lefényképeztük a plombák jelenlegi állapotát, hogy többé ne kerülhessünk ilyen kellemetlen helyzetbe. Az üzletszabályzatot az ügyben azonban nem csak mi szegtük meg – akaratunkon kívül – hanem a szolgáltató is, amikor nem javította ki a hibát 15 napon belül.

Mindenképpen igazságtalannak érezzük a helyzetet, hiszen nem követtünk el semmit, nem okoztunk kárt az ELMŰ-nek. Kíváncsiak vagyunk, hogy mással is előfordult-e hasonló eset, és lehet-e valamit tenni azért, hogy ne kelljen ilyen nagy összegű büntetést kifizetnünk.

Üdvözlettel:
G. Károly és G.-né Sz. Rita