Stadler József, a magyar puszta Andy Warholja az első pillanattól a Homár óriási kedvence volt, barátunk ugyanis bármihez nyúl, abból félelmetes kúlság származik. És itt most nem csak a népszerű Utolsó vacsorára gondolok. Az ilyen istenáldotta tehetség a Vaterán se tud tévedni. Marko küldte a linket, ami bebizonyítja, hogy József tényleg nem is téved. Először azt hittem, a legjobb az, hogy a fröccsöntött kabátok egyike német, a másika amerikai. Aztán rájöttem a művészi koncepció lényegére, amit a letargikusan depressziós, esetleg depressziósan letargikus modell testesít meg. Nincs prospektus, ahol a fotómodell legalább ne próbálna mosolyogni, kivéve Stadler nagyszerű, gyűjtői körökben csak "Minden mindegy" címen emlegetett online sorozatát. Kompromisszumentesség, igen, ezt a szót kerestem. Most, hogy megvan, rohanok kabátot venni, valami vad, motoros fazont lehetőleg. Vagy egy blézerfazonú átmeneti öves kabátot háromezerért.
Végső képi bizonyték a hajtás után.