Rna a tudatos vásárlók új generációját képviseli: ugyan nem találta meg a blokkot, mégis addig erősködött és addig győzködte a Tally Weijl kelletlen eladóját, amíg visszakapta a szakadt ing árát. Fiatal kora ellenére határozottan, de udvariasan állt ki az igazáért, és mi ezt nagyon szerettük.

Nem vagyok az a nagy shoppingolós fajta, de pénteken úgy gondoltam, megérdemlek valami friss szerzeményt, így be is toppantam harmadmagammal a WestEndbe. Utunk során jópár kevésbé pénztárcakímélő butikba tértünk be, de a végső döntést a  mostanában nagyon közkedvelt Tally Weijl üzletlánc egyik boltjában hoztam meg. Közel ötezer forint értékben vásároltam egy inget, aminek nagyon örültem, mert szép is volt, jó is volt, méretben, színben, fazonban tökéletesen megfelelt. A bankkártyás fizetést követően nagy örömmel búcsúztam a kifejezetten kedves személyzettől, és el is határoztam, hogy jövőhéten már ebben fogok feszíteni.

 

Habár nem vagyok híve a mosatlanul felvett friss szerzeményeknek, most mégis ezt kaptam magamra kedden. A boldogságom azonban csak addig tartott, ameddig egy ügyes fordulás alkalmával meg nem pillantottam a hátamat a tükörben. A kellemetlenséget két jól látható lyuk okozta, s láthatóan már a felső karrészénél is foszlásnak indult az anyag. Majdnem elájultam, erre nem számítottam, ráadásul esélyem se volt az átöltözésre, így ha kínos szemlesütések közepette is, de egész nap egy rendesen szakadozó ingben kellett lennem. Amikor hazaértem, megvizslattam közelebbről is a ruhadarabot, és láttam az egyértelmű minőségi hibákat. Gondoltam, itt lesz az ideje, hogy visszavigyem a feladónak...

És itt követtem el a hatalmas hibát, ugyanis a számla nyom nélkül eltűnt. No de a cetlijeimet még megtaláltam, így reményekkel telve, hogy hátha megint a kedves eladóba botlom, betérben az üzletbe (ami igen nagy kitérő, de sebaj!), és előadtam a problémámat szépen, kultúráltan. Válaszul természetesen elutasítást és némi gunyoros arckifejezést kaptam, hogy már azért mégis hogy gondolom, hogy bármit is vissza szeretnék cserélni... Gondoltam, jogos, blokk nélkül egy szavam nem lehet, de azért mégsem szeretnék egy selejtes felsőt megtartani "potom" 5000 ftért, így nagy nehezen megállapodtam az eladóval, hogy banki számlakivonat bemutatásával beveszik a holmit.

Szerencsére a Nyugati téren pont van egy Budapest Bank, ahol bár sokat vártam, mégis minden remekül zajlott, külön nyomtatványt kaptam a tranzakcióról, holott ilyet nem nagyon szokás kérni, úgyhogy ezúton is köszönöm a Bank segítségét! Körülbelül háromnegyed óra után visszacaplattam a WestEndbe, ahol a szilikoncicis hölgyemény láthatóan nem élvezte, hogy nem adtam fel, és visszatértem a kivonattal.

Arcokat vágva megkérdezte, hogy szeretnék-e egy ugyanilyen ruhadarabot, mire mondtam, hogy köszönöm nem. Erre igen udvariatlan hangnemben megkaptam, hogy én köteles vagyok elfogadni a felajánlását, miszerint ruhát ad a ruha cserébe, és nem pénzt, ám neki nincs kedve vitatkozni, de hagyjak fel ezzel a szokással, mert ez nem dívik!!! Ennek hallatán természetesen még határozottabban kijelentettem, hogy a pénzemet kérném vissza, és nem egy újabb foszladozó konyharuhát (természetesen az illemnek megfelelően NEM így közöltem vele, hanem udvariasan... életkoromnál fogva nem is mertem volna másképp megszólalni), erre ő elkezdtett majdhogynem kiabálni, hogy ő bizony nem tudhatja, hogy nem azért jött szét a felső, mert kicsi rám... Gondoltam megkérdezem tőle, hogy kedves IQbajnok, szerinted megveszek egy rám kicsi ruharabot azok után, hogy fel is próbáltam?? Ám mikor már a felpróbálást megemlítettem, akkor láttam hogy reménytelen ezen rágódni, mert szerinte az, hogy én felpróbáltam, nem bizonyítható...

Végül mégiscsak megkaptam a pénzemet, ám mikor egy "köszönöm szépen"-nel elbúcsúztam tőle, ő még odahányta hogy "nagyon nem szívesen". Hát ennyit a WestEnd City Centerben lévő Tally Weijltől. Óvakodjatok! :)