Negyedórával záróra előtt nem akarta beengedni Szilvit a Déli pályaudvar Relay újságosa, aztán a címben idézett verbális támadást intézte a meghökkent vevőjelölt ellen. Akinek ezzel el is ment a kedve attól, hogy a tervének megfelelően női magazinokat szerezzen be a másnapi, hosszú vonatkozáshoz. A záróra előtti felmosás a magyar kiskereskedemi szektor egyik legidegesítőbb népszokása, úgyhogy teljesen megértem Szilvi dühét, részletek alant:

Csak újabb szösszenet a Relay-ről... Talán nem új, nem vicces, én azért megírnám, már úgyis rég ki akartam magam tombolni valahol.

A történet ott kezdőik, hogy 2010. ápr. 24-én (szombaton) hajnali 6:06-kor indult a vonatom a Déliből, előző nap este (mivel péntek délelőtt még nem tudtam, hogy másnap biztosan megyek a vonattal vidékre és én minden munkanap 19 óráig dolgozom) megvettem a jegyem. Gondoltam egy 3,5 órás "röpke" útra jól jönne néhány "IQ light" magazin, bemegyek a pénztár melletti Relaybe (Déli pu., újra hangsúlyoznám). Ekkor az idő 20:45 volt. Meglepődve láttam, hogy az ajtó nem nyílik, rá van fordítva a kulcs belülről, az eladó bent, világítás van. "Kedves" eladó nem akar rólam tudomást venni, gondoltam én nem tudok valamit és ilyenkor már nem kell nyitva lennie. Hát nem... Jobban szemügyre vettem a kiírást, minden nap 21 óráig van nyitva. Akkor már leesett a tantusz és ingerlékeny ember lévén (főleg egy hosszú hét péntekjének estéjén) kezdett ökölbe szorulni a talpam. Kopogtattam az eladónak, hogy megkérdezzem, ugyan, miért nincs nyitva zárás előtt 15 perccel??? Válasz: "Mit gondol, mikor akarok hazamenni?" Nem láttam az idegtől és kötöttem az ebet a karóhoz, hogy még van 15 perc, volt "oly kedves", végül felháborodva behívni: "Akkor jöjjön be". Ekkor már elment a kedvem az egésztől és ott hagytam a fenébe a palit. Tudnám miért hiszi azt, hogy csak neki kell végig dolgozni adott munkaidőt és tudnám, miért nem volt képes eleve beengedni - nem vagyok egy sokáig válogatós fajta, tudom mit akarok, 3 perc alatt végeztünk volna... Be kellett volna mutatnom magam, hogy én vagyok a VÁSÁRLÓ, aki miatt van munkahelye, akit ki kell szolgálni MUNKAIDŐBEN - még ha alacsony a fizetés, akkor is, sokan dolgoznak kevés pénzért lelkiismeretesen. Én elküldenék péntek 18:45-kor egy embert, mert "már nincs kedvem szerződni" (ami minimum 1 óra), repülnék... És a hangnem... hát arról már ne is beszéljünk.

Konklúzió? Minek akartam én olvasgatni...??? Miért hittem, hogy kiszolgálnak, ha munkával megkeresett pénzem el akarom költeni...?

Jó volt leírni, gondolom reakciót nem várhatok Relay bácsitól, az eladót nem volt kedvem kirúgatni meg panaszkönyvvel szórakozni, pedig azt elhúzhattam volna 21 óra utánig is :D

Üdv:
Szilvi