Végre egy termék, amelyik a liberális piacgazdaság diadalát hirdeti: szinte teljesen mindegy, milyen óvszert veszünk, a minősége gyakorlatilag kifogástalan lesz.

Többet is közöltünk már a Teszt Plussz fogyasztóvédelmi magazin tesztjei közül, amiket valódi laborban, ellenőrzött körülmények között, profikkal csináltatnak meg. Ezúttal óvszereket vizsgáltak, pontosabban nem is ők maguk, hanem a Fogyasztók Nemzetközi Kutató és Tesztelő konzorciuma (ICRT) nevű szervezet.

A profi fogyasztók, elnézést az alantas viccért, kissé fatökűnek bizonyultak, a sok műszeres nyomás- szakadás- robbanás- és kórokozómérés közepette kihagyták ugyanis az érzékszervi vizsgálatot. Így a végső osztályzathoz 70 százalékban a biztonsági pontszám, míg a címkézés, a csomagolás és a mikrobiológiai teszt 10-10-10 százalékban járult hozzá.
Első blikkre fura, hogy a szokatlanul magas átlagszínvonal ellenére egyetlen márka sem kapott kiváló  minősítést. Ennek oka a szerzők szerint, hogy "a kiválóság követelménye 100 százalékos biztonságot feltételez, ami óvszereknél ugyebár hiú ábránd". Bukni sem bukott viszont senki, sőt még hármas sem csúfította el egyikük bizonyítványát sem.

A mezőny a következő volt: drága kategóriában a Durextől az Emotions, a Gefühlsecht, a Natural, a Pleasuremax, a Pleasuremax Tingling, illetve a Life Syle ER2-je és Sensitivje, az olcsóbb termékek közül pedig a Müller Young Hearts Sensitiv, a Ritex Ideal és Intensiv, a Rossmann Preventivo Sensitiv, , illetve a Schleckertől a Vulkan Natural, Sensitiv és Strong Feeling

Minden vizsgálatnak alávetett kondomnak ép volt a felülete, és egyetlen termék sem tartalmazott kórokozót, továbbá mindenhol sértetlen volt a csomagolás és az előírásoknak megfelelően részletes az árucímke. A felületi jellemzők (szélesség, vastagság stb.) ellenőrzésekor az 500 tesztalany közül csak négynél találtak valamilyen hibát (elsősorban gyűrődést), ennek azonban statisztikailag nincs jelentősége. 

A teljes vizsgálatot a fogyasztók nemzetközi tesztelő szervezete (ICRT) végezte. Az ellenőrzés árucímkékkel kezdődött, és kitért azok olvashatóságára és megfelelő részletességére. Egy jobb minőségű árucímke nemcsak a márkanevet, a gyártót, a forgalmazót, a szavatosságot és a dobozban található gumik számát tartalmazza, hanem rövid leírást nyújt a kondom jellemzőiről is vagy az anyagáról (természetes latex), továbbá a használat és tárolás mikéntjére is kitér. Az óvszerek között is számtalan eltérő típus megtalálható: a színes, illatosított, ízesített, felülete bordázott vagy érdes, síkosított vagy sem. Természetesen azt is ellenőrizték a teszt során, hogy a címkén olvasható információ megfelel-e a valóságnak.

Megnézték a kondomok lényeges tulajdonságait, úgymint a hosszúságot (amely minimum 170 milliméter lehet), a szélességet, a vastagságot, továbbá hogy milyen típusú és
mennyire egységes a gumi felülete (érdes, bordázott stb.), illetve mennyi síkosítót tartalmaz és annak megfelelően egyenletes-e az eloszlása.

A lyukmentességet két lépcsőben ellenőrizték. Az első próbatétel egy elektromos teszt volt, melynek alapelve, hogy egy lyukmentes kondom elektromos szigetelőként működik, tehát elektromos áramkörben nem vezeti az áramot, míg a lyukas óvszer igen. Azokat az óvszereket, amelyek az elektromos teszten elbuktak, vagyis vezetőknek bizonyultak, második lépcsőben színes itatóspapírba tekerték, hogy azonosítsák a lyukakat. A szakadásvizsgálat során a kondomot rögzítették, felfújták levegővel, és meghatározták a levegő térfogatát és nyomását, amelyen kidurrant.

A mikrobiológiai tesztben ellenőrizték azt is, hogy az óvszereket elfogadható higiéniai körülmények között gyártották és csomagolták-e, tehát hogy mentesek-e kórokozóktól.

A végeredmény egyszerre felemelő és lehangoló: nincs szenzáció, senki sem bukott, az eltérések tizedjegynyiek voltak, így végül a teljes mezőny öt csillagot kapott, a darabonként 60 forintos saját márkás cuccok ugyanúgy, mint a közel 300-ba kerülő felső középkategóriás kotonok.
 

A szex és az olimpia

Miközben legutóbb, a téli olimpia nemzetei azt számolták, hogy hány érmet sikerült

begyűjteniük, egy másik statisztika is az ötkarikás játékokra terelte a figyelmet. A

vancouveri szervezők ugyanis 100 ezer gumióvszert osztottak szét a versenyzők között. Azaz fejenként 14 ingyen óvszert kaphattak a Kanadában versenyre kelt olimpikonok és hivatalos kísérőik. Mindezzel azt sugallták, hogy a rendezvény nem csak a hivatalosan elismert sportágakról szól. Az olimpia és szex tabutémáját a 2008-as pekingi olimpia idején kezdték el feszegetni, amikor egy már visszavonult brit versenyző azt mondta: soha nem látott aktivitást érzékelt a sportolók között. Ezt – saját tapasztalatára alapozva – azzal magyarázta, hogy a sokáig keményen edző és az eredményre koncentráló sportolók a versenyek után hirtelen szabaddá válnak, és ki akarják ereszteni a gőzt. Innen a szabados viselkedés, amit természetesen a NOB nem szeretne nagydobra verni. A sportolóknak egyébként az 1992-es, barcelonai olimpia óta osztanak ingyen óvszereket. A sydney-i játékokon az eredetileg elkülönített 70 ezer darab elfogyott, és további 20 ezret kellett rendelni. Az athéni szervezők már 130 ezerrel várták a látogatókat. Pekingben 100 ezer állt rendelkezésre, de 5 ezer megmaradt, ezeket elárverezték. A gumik száma arra utal, hogy a szervezők a két hét alatt fejenként 29 légyottra számítottak, ami napi két intim találkozót jelenthet. A kanadai csapat menedzsere Whistlerben azt mondta, hogy az emberek szétkapkodják az óvszereket, amelyek mindenhol megtalálhatók,

de inkább csak viccből. Marnie McBean szerint hiba azt gondolni, hogy az olimpiai

falu valamiféle bulitanya lenne. Azt azonban elismerte, hogy kint a városban, aki akarja, megtalálja a szórakozási lehetőséget. Sandra Bezic, az NBC műkorcsolya-szakértője pedig kijelentette: az olimpikonok szeretnek bulizni, de azt visszafogottan teszik. „Sokat edzettek, tisztelik a testüket, és az országaikat képviselik. Nem úgy lazulnak el, mint a lázadó tinik. Kortól függetlenül meglepően érettek. Ez fontos is: ha valaki idiótaként viselkedik, akkor kilóg a sorból” – tette hozzá.

Egy karrier története

Az óvszer története évszázadokra nyúlik vissza, és időszámításunk előtt 1000 körül, az ókori Egyiptomban kezdődik, amikor is állatbőrből varrt eszközöket használtak a védekezésre. Az 1700-as években kígyó-, birka-, disznóbőrből, valamint halhólyagdarabokból készítették a becses darabokat, amelyeket már Casanova is említ írásaiban. Az, hogy sokáig nem terjedt el széles körben, annak köszönhető, hogy az eredeti variációt varrással illesztették össze, a vastag varrat pedig nem csekély kényelmetlenséget okozott. A kondom történetének első komoly fejlesztése

Charles Goodyear, az autógumi atyjának nevéhez fűződik, aki a gumi vulkanizálása után 1843-ban az első gumiból készült óvszert is feltalálta. A két milliméter vastag, egy varrattal ellátott prototípust 1870-ben kezdte sokszorosítani. A meglehetősen rusztikus példányokat cigarettásdobozban, gyufák mellé csomagolva árulták.

A következő áttörést Julius Frommnak köszönhetjük, aki 1916-ban dobta piacra az első modern kondomot. Vegyészeti és kémiai tanulmányai befejezése után szerény üzletet nyitott, ahol parfüm- és gumiáruval kereskedett. Goodyear eljárásának továbbfejlesztéseként egy üveg rudat mártott bele a gumikeverékbe, így nemsokára az első, varrat nélküli, átlátszó óvszerrel bővíthette kínálatát. A nagyüzemi gyártást 1922-ben kezdte meg, és a világ minden tájára exportálta találmányát. Európában sorra nyíltak az új óvszergyárak, 1929-ben megjelent a Durex, amely nagy sikert aratott „kilyukaszthatatlan” óvszereivel. A gumit Fromm 1930-ban latexre cserélte, ami lágyabb és tartósabb anyagnak bizonyult. Habár a hitleri törvények következtében a zsidó származású Fromm gyárait 1938-ban eladták, ô maga pedig Londonba menekült, az óvszer fejlődése nem torpant meg, 1957-ben megjelent

a nedvesítő anyagot tartalmazó kondom, 1969-tôl pedig az anatómiai megformálást is beiktatják a gyártási folyamatba.